bezár
 

színház

2012. 04. 18.
SkypeOpera podcaston
Időfutár hangjáték minden napra
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
SkypeOpera podcaston Az Időfutár egy izgalmas, lendületes és ötletes rádiósorozat, aminek napról napra várjuk a folytatását, pedig eddig, néhány hét alatt annyi történt, hogy egy frissen Pestre költözött iskolás lány arról skype-ol szegedi barátnőjével, hogy lomtalanításkor talált egy körzőt.

Szkéné színház

A Magyar Rádió láthatóan nagyon szeretné, ha a fiatalabb korosztály legalább naponta egyszer áttekerne a Petőfiről a Kossuthra, és ezért olyan nevekkel száll be a versenybe, mint Tasnádi István, Tövisházi Ambrus vagy Hó Márton. A drámaíró Tasnádi már több ízben bizonyította, hogy friss és aktuális nyelven tud beszélni a körülöttünk lévő világról úgy, hogy közben ütőképes, fordulatos történeteket mesél.

Az Időfutárban (lássuk be, egy ütősebb cím elkelt volna) egy lány skype-ol és e-mailezget a barátnőjével arról, hogy talált lomtalanításkor egy körzőt (szabadkőműves jelkép, feltehetően varázserejű, ugyan egyelőre ezt csak sejtjük, de azt nagyon). Közben megismerjük családját, szomszédait, osztálytársait, tanárait is, mindezt az ő elbeszélésében, de közben megidézve-dramatizálva a konkrét szituációt, ami feszes, lendületes elbeszélést kreál.

A történetben lebegtetett, valószínűleg hamarosan bekövetkező időutazáson túl azért Tasnádihoz (és szerzőtársaihoz, Gimesi Dórához és Jeli Viktóriához) méltó módon sok minden előkerül a nagy mai magyar helyzetből: hajléktalanok, felfuvalkodott diktatórikus igazgatóhelyettes, szegény konyhás néni, egymást halálba szívató gyerekek, vidék-Budapest ellentét. "Most már biztos: minden pesti idióta" – hangzik el többször a főhős, Hanna szájából. Tizenéveseknek szóló, kalandos rádiójátékhoz képest elég telített társadalomábrázolás.

Ráadásul a nyelve is természetes, nélkülözi a magyar sorozatok erőltetetten "fiatalos" modorosságait. A műsor nem csak nyelvében, de saját maga médiumként is illeszkedik az ifjúsági kultúrához, az epizódok és a hozzájuk készült háromperces mini háttérműsorok saját Facebook-oldalukon és egy saját kis microsite-on is meghallgathatók, sőt podcast formában is elérhetőek. (Persze ez csak itthon úttörő dolog, angolszász országok rádióinál minden érdekesebb műsornak van microsite-ja, podcastja és kiterjedt szociális médiája, de fanyalgás helyett örüljünk inkább a saját sikereinknek.)

A műsor engem így, a podcaston keresztül fogott meg, pedig bőven nem vagyok már tizenéves. A podcast, mint forma lehetővé teszi, hogy egy-egy műsorra feliratkozzunk, így ha az frissül, az új adás automatikusan megérkezik a fogadó médium olvasójára, akár egy email. Ez lehet Google Reader, esetleg Outlook vagy akár iTunes, és aztán egyből szinkronizálhatjuk mobileszközre is. A lényeg, hogy a műsor innentől nincs helyhez és időhöz kötve, ott és akkor hallgatjuk, ahol és amikor akarjuk. Mint a zseniális dolgok általában, pofonegyszerű. Gyönyörűség még leírni is: az MR1-Kossuth útjára indított egy podcastot, amit hétköznap esténként a rádió is lejátszik. Ha figyelembe vesszük az Időfutár netre kihegyezett tematikáját, ez persze a minimum.

Az Időfutár nem titkolt célközönsége a tinik korosztálya. Ennek érdekében a készítők minden eszközt bevetnek: a laza, fülbemászó főcímzene és az Tövisházi Ambrus (Erik Sumo Band, Péterfy Bori) Hó Márton (as himself) szerzeménye, a cselekmény főhőse egy hatodikos lány, a narráció pedig jórészt az online kommunikáció különböző módozataiból áll össze. Hanna, a főhős (Herman Flóra) Szegedről Budapestre költözik apja amúgy nem pontosan körvonalazott, de valamilyen üzleti természetű munkája miatt. Legjobb barátnőjével, Zsófival (Nagy Katica) Skype-on és e-mailen tartja a kapcsolatot. A műfajban rejlő lehetőségeket remekül kiaknázzák a szerzők azáltal, hogy a sztorit nem közvetlenül, hanem többnyire utólagos elbeszélésekből, Hanna és Zsófi párbeszédéből ismerjük meg. A történet így maximálisan a célközönségre szabott, az ő értelmezésükben és sajátos fogalomkészletükben ismerhetjük meg. Mindez különleges töredékességhez és hangsúlyeltolódásokhoz vezet, a beszélgetések néha váratlanul megszakadnak, máskor pedig végigviszik a kalandos szálakat, mint például a padtárs Tibi és a szomszéd ‘yoda-pólós’ srác közeledését.

Minderre ráerősít, hogy a műsor aláfestő effektjei is jól ismert kompjúterhangok: a gépelés zajától a Skype ki- és belépőhangjáig a fájlküldés pittyenése, amiket a betétdalok előtt szinte mindig megkapunk, azokat ugyanis Hanna küldi barátnőjének.

Az állandó szereplőgárdán túl epizódszerepekben felbukkan Molnár Piroska, Péterfy Bori, Pokorny Lia, Scherer Péter, Stefanovics Angéla is. A színészek és a rendező, Salamon András közös érdeme, hogy kínos felszisszenésektől mentes, egységes műsort kapunk.

A hangsúlyosan mai történet ráérősen bomlik ki, ez azonban nem zavaró, mert így marad idő jellemábrázolásra, és a sok, tömör életkép és epizód színesség és feszessé teszi a párbeszédeket. Tasnádi és csapata erre is nagy gondot fordít. Kortárs realizmus és fantasy, a skype-olás és életszerű, modorosságtól mentes dialógusok kényelmesen elférnek egymás mellett. Mindez napi 11-13 perces dózisokban, ami ígéretek szerint nemsokára megnő majd kicsit.

A cselekmény nem gyors, nyilvánvalóan hosszútávra kell berendezkedni. Olykor egy-egy részben jobban kibomlik egy-egy karakter, megtudjuk, hogy Szeged előtt Kőszegen is élt a család, az anya horoszkóp-, feng-shui- és általános ezotéria-mániájáról pedig néha már túl sokat is hallunk. A címben is beígért és a cselekmény által egyértelműen előkészített időutazás azonban még várat magára. Bekapcsolódni tehát még nem késő, a podcaston pedig minden visszakereshető, újrahallgatható. Szerintem ezt – akárcsak egy jó, kalandos sztorit, erős karakterekkel, profi technikai háttérmunkával – nem csak a tizenévesek tudják értékelni. Pár percben világot teremtenek kizárólag hangokból, naponta pár mondatból, ez azonban elég ahhoz, hogy belebeszéljék magukat az ember napi rutinjába. Kávé, e-mailek, Facebook, Prae.hu, Időfutár... A hírek ráérnek utána is.

Tasnádi István – Gimesi Dóra – Jeli Viktória: Időfutár

Hangjátéksorozat
Kossuth Rádió


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Molnár Illés --


További írások a rovatból

Komáromi Jókai Színház - Szkéné: Don Juan, vagy az apák réme
Az Átrium Színház A trianoni csata című előadásáról
színház

A tehetetlenség érzése nehezen enged tapsolni A tehetetlenség érzése nehezen enged tapsolni
Rekviem egy álomért a Budaörsi Latinovits Színházban
Filmszínházi keretek között debütált a Batsheva Dance Company felújított táncelőadása

Más művészeti ágakról

Testközelben – Érzékiség az új német filmekben
Gondolatok Simon Márton költő, és iamyank felolvasó koncertje kapcsán
irodalom

Sötétben tapogatózni őrült világokban Sötétben tapogatózni őrült világokban
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról
Interjú Totth Benedekkel írásról, fordításokról és a magyar irodalom lehetőségeiről külföldön


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés