PRAE.HU: A kissé becsapós cím után szerintem csalódni fognak a trendi vámpírtörténetre vágyó olvasók, de azok is, akik a boldog békeidők szirupos romantikáját remélik ettől a könyvtől. Akit viszont megszólít a hajdani Budapest színes-szagos légköre, szeretni fogja a könyvet. Jól érzem, hogy az volt eredeti szándékod, hogy a Janus-arcú fővárosról mesélj?

Valóban, amikor nekiláttam ennek a történetnek, abszolút Budapestben gondolkodtam. Hosszú évek óta foglalkoztat ugyanis a századelő miliője, hangulata. Úgy kezdtem neki, hogy írok egy regényt, ami a boldog békeévekben játszódik, és megpróbálom ábrázolni az akkori életérzéseket, viszonyokat, életformákat, elkezdve az irodalmi élettel, egészen a kávéházakig, nem feledkezve meg közben a ma is oly sokat emlegetett korabeli bordélyokról sem. Ezekből a hangulatokból gyúrtam össze egy történetet a száz évvel ezelőtti Budapestről. Az pedig, hogy felbukkan egy vámpír, menet közben adódott. Onnantól kezdve, hogy megjelent, persze úgy alakítottam az egész történetet, hogy őrá épüljön a regény.

PRAE.HU: A regény főszereplői, így a többszáz éves (vér)gróf, a luxuskurva és a bordélyházi örömlány, valamint az oknyomozó riporter és a detektív mellett, rendre kilépnek az irodalmi panoptikumból a kor nagyságai is, mások mellett, Ady, Molnár Ferenc, Bródy és Hunyady Sándor. Az egyéni sorsok pedig egyszer csak összeérnek…

Eleve úgy indultam neki, hogy több történeti szálat indítottam el. Ez nem idegen tőlem, már a korábbi regényeimben és elbeszéléseimben is alkalmaztam ezt a módszert. Amikor írtam ezt a történetet, az elején még én sem láttam, hogy ezek a különböző sorsok hol és hogyan fognak összetalálkozni. Megpróbáltam az egyes szereplőknek az életét egymástól elkülönítve építgetni, mert úgy gondoltam, hogy egyszer majd úgyis összeérnek a regényben. Így jött be ez a bizonyos Saint-Germain gróf nevezetű figura, aki végül a történet "forrasztó" eleme lett.

PRAE.HU: Egyfelől a titokzatos gróf a csiriz, másrészt a gyilkosságok, mert ha azok nincsenek, akkor a szereplők nem találkoznak egymással, vagy nem úgy történnek meg az események…

Így van. Megmondom őszintén, hogy ebben egyfajta Agatha Christie-s módszert alkalmaztam. A krimi nagyasszonya úgy írta a regényeit, hogy elkezdte a történetet, és jó sokáig ő maga sem tudta, hogy melyikük is lesz a gyilkos. Amikor pedig a legvégéhez ért, és eldöntötte, onnantól úgy alakítgatta visszafele az egyes részelemeket, hogy az logikus legyen. Én is így csináltam. Amikor írtam, akkor egészen a legvégéig én sem döntöttem el, hogy ki legyen majd a gyilkos…

PRAE.HU: Mennyire volt tudatos szerepeltetni a történetben a kor irodalmi nagyságait?

Ezzel igazából útjelzőket akartam beépíteni, hogy az, aki olvassa ezt a regényt, úgy érezze, hogy nagyjából ismerős környezetben van. Ady Endrét, Molnár Ferencet, meg a többieket is ugye ismerjük, és rajtuk keresztül szerettem volna egy olyan hátteret adni, amelynek a segítségével az olvasó el tudja helyezni a megidézett kort. Másrészt meg azért is szerepeltettem ismert embereket ebben a regényben, mert ők voltak annak idején a kulturális pezsgés centrumai. Egyáltalán nem véletlen persze, hogy néhányan közülük azóta ikonná váltak, de azokban az években ők abszolút benne voltak a dolgok sűrűjében. Tehát szerintem, amikor az ember eldönti, hogy a hajdani pesti miliőről akar írni egy regényt száz év távlatából, akkor nem kerülheti meg őket.


PRAE.HU: Nyelvi játékokra, finom irodalmi utalásokra és szellemes fordulatokra is lehetőséget ad az ő felbukkanásuk…

Próbáltam életnagyságban ábrázolni őket, hogy megmutassam, ők is hús-vér emberek voltak. Amennyiben valaki elolvassa az akkori szépirodalmi művek egy részét, még akkor is, ha némelyik tragikus hangvételű, mindegyikben ott van egyfajta könnyed szellemesség. Ez szerintem abban az időben benne volt a levegőben, hogy minden balsors, meg nehézség ellenére, az emberek humorral és iróniával álltak az élethez.

PRAE.HU: A regényben plasztikusan megjelenik a Dr. Jekyll és Mr. Hyde párhuzam, valamint a szereplők többször is felemlítik a pesti sorozatgyilkos kapcsán Hasfelmetsző Jack "munkamódszerét". Ez is a hangulatfestés miatt volt fontos?

Fontosnak tartottam ezeket az irodalmi utalásokat meg áthallásokat elhelyezni a regényben. Egyrészt félig komoly szándékkal, másfelől meg ebben ugyanannyi játékosság is volt részemről. Bizonyára azt is észrevették az olvasók, hogy irodalmi művek jól ismert mondatainak az átiratát is elrejtegettem itt-ott.

PRAE.HU: A regény nyelviségében nincs archaizálás, hanem a szavakkal, a humoros-ironikus megközelítéssel adod vissza a korhangulatot. Az Agatha Christie-s történetmesélés hozta magával a szereplők beszédmodorát is?

Azt gondolom, hogy amikor az ember történelmi jellegű regényt ír, állandóan ott van a dilemma, hogy akkor most megpróbálja-e az akkori nyelvezetet rekonstruálni, vagy pedig inkább úgy írja meg, hogy azt a mai olvasó is értse. Szerintem száz százalékig nem lehet visszaadni egy adott kor nyelviségét, még akkor sem, ha csak száz évet kell visszamenni az időben. Úgy próbáltam ezt megoldani, hogy néhány jellegzetes fordulatot ültettem át a szövegbe, és arra tettem kísérletet, hogy a régit ötvözzem egy olyan nyelvezettel, ami inkább a mostani. Ezzel inkább a századelő hangulatát, vagy mondjuk úgy, a dallamát próbáltam meg elkapni.

PRAE.HU: Az egyik szereplő elmondja a regényben, hogy Budapest annak való, aki oda születik, meg annak, akiben van elég bátorság dacolni vele. Ez a te véleményed is?

Én is vidéken nőttem fel, bár itt születtem Budapesten, de elköltöztünk, amikor én még csak másfél éves voltam. Mikor majdnem két évtizeddel később újra felkerültem, idegennek éreztem ezt a várost, és el kellett telnie legalább tíz évnek, mire megszoktuk egymást. Ezelőtt négy évvel írtam egy regényt Budapestről (Budapest vőlegényei, a szerk.) és voltaképpen, amikor az a könyv megszületett, akkor döbbentem rá, hogy mennyire megszerettem ezt a várost. A vérgrófban Ady Endre szájába adtam azt a mondatot, hogy Budapestet a vidékiek alakították Budapestté, mert mindenki előbb-utóbb felkerült ide, és ők alakították a formálódó világvárost. Szerintem ez azóta is így van.

PRAE.HU: Nem titok, hogy A vérgróf a trilógia első darabja. A regényből tudjuk, hogy az egyik szál Erdélyben folytatódik, de azután hogyan tovább?

A második kötet – A vérgrófnő  – ősszel fog megjelenni, várhatóan október, november tájékán jön majd ki, és ahogy említetted is, egy része Erdélyben fog játszódni, mégpedig az I. világháború idején. A befejező rész – A vértanú – szereplőit visszahozom Magyarországra, úgy értem, a mostani területére, viszont úgy tervezem, hogy az a regény már nem lesz annyira Budapest-centrikus. Egyébként a trilógia zárókötetében az utolsó órákat ábrázolnám, amikor ez az egész miliő, az úgynevezett polgári Magyarország összeomlik. A vérgrófban még ugye ott vannak a boldog békeidők, a másodikban zajlik a világháború, és a régi világ megszűnni látszik, és az utolsóban fog az egész – fénykorként emlegetett világ - végleg lezárulni.

PRAE.HU: A vérgrófban megismert szereplők maradnak-e vagy mennek a trilógia további köteteiben?

Egy részük megmarad, mások meg nem, helyettük újak érkeznek majd. Ahogyan azt sem árulhatom el, hogy az első regényben ki a gyilkos, úgy azt sem mondhatom el, kik lesznek a következő kötetek szereplői…