Nem csak szellemmel, de szellemfilmmel is tele a padlás, mióta az Ideglelés az új évezred legszaporább mémjeként megfertőzte a kisköltségvetésű horrorfilm-gyártást. Két szem kamera plusz egy virulens reklámkampány, és a kortárs képrögzítési trendeket megelőlegző film máris saját alműfajt fialt, amelyben csak az nem valósíthatja meg ötleteit, aki nem tud összekaparni pár ezer dollárt és néhány amatőr színészt a filmjéhez. A zombi-módra szaporodó "found footage" horrorfilmek középszerű tengeréből az utóbbi években a [REC] és a Cloverfield mutatott járható kiutat: előbbi a zombifilmre hangolt akcióhorrorral, ill. a videojáték-esztétikával, utóbbi pedig a CGI-technikával update-elte a szegénysori rémfilm-trendet. A harmadik vér- és műfajfrissítő a Titanicra befutó A trollvadász, amely a Cloverfield-féle, digitálisan manipulált monstrum-filmet a helyi folklórba ágyazza: a norvég népmesék alakjai – nevezetesen a batárnagy, kőbuta trollok – elevenednek meg Øvredal komikus hangütésű horror-opusában.A "találtanyagos" horrorfilmek követelményeihez igazodó A trollvadászban (a film maga egy talált szalag vágott verziója, a felvétel így kétségkívül igazi) egy filmszakos trió vág neki a norvég hegyvidéknek, hogy mikrofonvégre kapjanak egy orvvadászt, aki állítólag illegálisan öli a környék medvéit. Az amatőr dokumentumfilmes csapat azonban hamar felfedezi, hogy kiszemeltjük, Hans nem medvegyilkos, hanem trollvadász, Norvégia elsőszámú hőse, aki a kijelölt területükről elszabadult trollokat likvidálja, és így óvja a vidéket az őslények pusztításaitól. Hans magával invitálja szokásos körútjára a filmes fiatalokat, mivel – a rossz fizetés és a trollok okozta nagy károk miatt – le akarja leplezni, mi folyik valójában a kormány elterelő médiakampánya mögött. Így aztán a filmszakos operatőr lencséjén keresztül, testközelből élvezhetjük a trollirtás sokszor gennyes, néha gyomorszorítóan feszült, de még többször véresen szórakoztató kalandjait.Øvredal filmje ugyanis még véletlenül sem veszi halálosan komolyan magát, egy szemével rendre kikacsint a nézőjére. Habár nem az a térdcsapkodó horror-komédia, a fel-alá rohangálós blőd-horror helyett kőkemény suspense-szel vértezett filmet a fantasy és a népmesei légkör enyhíti, aminek jobb pillanataiban olyan hangulata van, mint egy Gaiman-novellának. "Minden mítosz komposzt", tartja Gaiman, és ennek megfelelően Øvredal is újragyúrja Asbjornsen és Moe történeteit, miközben különböző intertextekben (pl. a híd alatt lakó troll és a 3 bárány esete) humorizál a folklór hagyományon. A trollvadász többnyire azzal van elfoglalva, hogy különbejáratú mitológiáit fabrikáljon magának, pontosabban a kortárs, bürokratikus, tudományos közegbe költöztesse a népmesei trollokat. A legsikerültebb humort így a kortárs áthallások és a troll-mítoszok ütköztetéséből fakasztják, amikor a multikulturalizmus, vagy a modern bürokrácia új kérdéseket vet fel az alapvetően keresztény kisvárosra hangolódott trollok étkezési vagy halálozási szokásaival kapcsolatban.
A trollvadász korántsem eszetlen kézikamerás trollkodás, hanem az egyik legszórakoztatóbb "találtanyagos" horrorfilm, amiben ráadásul a kamerakezelés se olyan fejfájás-stimuláló, mint a rosszabbul sikerült verziókban (pl. Grave Encounters). Habár egy-két logikai bukfenc megakasztja az elmélyült azonosulást (miért csak egy trollvadász van az egész országban? miért nem akadályozza meg a kormány a forgatást, ha egyszer tud róla?), A trollvadász mind a horror, mind a komédia, mind a CGI szerelmeseinek kedveskedik. Kerüli a "found footage" kliséket, így nem rejtegeti a böszmenagy trollok digitál-freskóit, nem ijesztget olcsó sokk-effektekkel, és nem untat szemcsés képű üresjáratokkal; inkább, ahol kell, klausztrofób suspense-jelenettel, máshol nyíltszíni konfrontációval borzolja a kedélyeket. Ráadásul mindezt a grandiózus norvég hegyvidék képsoraiba ágyazza, az égig nyújtózkodó, sziklás-havas hegycsúcsok pedig már eleve biztosítják a trollbőrnél is vastagabb hangulatot a kedélyes horrormeséhez.

Mikor az Ideglelés receptjét megújító Paranormal Activity folytatásaival egyetemben kifújni látszik, A trollvadász jelentheti a követendő példát az alműfaj számára. Ha a globalizált mozimítoszok valóságosabbnak tűnnek a népmeséknél, a valóságérték illúziójával bíró kézikamerás filmek adhatják vissza – ha mást nem, másfél óráig – a hihetőséget, a legitimációt az egyes országok folklorisztikus történeteinek. Ráadásul A trollvadász még ennél is továbbmegy, és kiaknázza a "found footage" horrorfilmek kiállításában, az imitált valóságszerűségben rejlő iróniát, hiszen a zsigerien valóságosnak tűnő külcsíny alatt egyenesen fantasy témát boncolgat.

Habár már készül az amerikai remake, ami valószínűleg majd sikerrel gyomlálja ki a norvég kulturális hátteret a történetből, mi inkább vagy a mitológiamélyítő A trollvadász 2 – A raglefantok bosszúját várjuk, vagy azt, hogy a film folklór-mémje a többi európai ország filmeseit is megfertőzze.

A Titanicon vetítik:

04.18. 18:30 Uránia Nemzeti Filmszínház

04.20. 23:00 Toldi Mozi

 

A trollvadász (Trolljegeren)

Színes, norvég kézikamerás horrorfilm/fantasy, 99 perc, 2010

Rendező: André Øvredal

Forgatókönyvíró: André Øvredal, Havard S. Johansen

Szereplők: Otto Jespersen (Hans, a trollvadász), Glenn Erland Tosterud (Thomas), Johanna Morck (Johanna), Tomas Alf Larsen (Kalle), Urmila Berg-Domaas (Malica)