Ruhatár, erkély balközép, jó, de melyik a mi sorunk? Réz András előtt, Pető Iván mögött. Pszt, már kezdődik.

A Mafilm helyén nem lesz bevásárlóközpont, sem benzinkút – tudatja Grunwalsky Ferenc, végre megtörtént a vagyonátadás, az MMK megkapta a Mafilm és a Magyar Filmlaboratórium részvényeit. Hála Istennek megy minden, mint a karikacsapás: bár kevesebben mentünk moziba, mégis többen néztünk magyar filmeket, a filmtörvény jó és működik – állítja Hiller, aki megfejti a titkot is: a filmet azért szeretjük, mert kiszámíthatatlan. Fábri Zoltánt meg azért, mert... Őszinte, egyenes, precíz ember volt – a kisfilmen beszélnek róla pályatársak és tanítványok, beszélnek róla a jól ismert képkockák: Hannibál tanár úr, Édes Anna, Ötödik pecsét...–, és beszélnek róla a Nemzeti Galériában kiállított festményei. "Fábri élete végére kicsit magányosan, elhanyagoltan élt, állítsuk egy pillanatra ismét reflektorfénybe" – mondja Janisch Attila, akinek ma este úgy látszik ez a szerepe: ráirányítani a figyelmet a háttérben maradókra.

Átadják az Árvai Jolán díjat: kapja Herczeg László, zenei szerkesztő. A laudációk folytatódnak. Előadják Nagy-Kálózy Eszter és Marozsán Erika, előbbi ünnepélyesen, zengő hangon, utóbbi fejét furcsán billentgetve a egyik oldalról a másikra. A bejátszások után jönnek a díjazottak: az életműdíjas Czigány Tamás, kisfilmrendező, Fakan Balázs, dramaturg. És Máthé Erzsi színművész, aki a nehézkes ünnepi protokolltól elzsibbadt, épp ezért az oldott pillanatokért nagyon is hálás közönséggel hamisítatlan máthéerzsis stílusban osztja meg, hogy mennyire meglepődött, amikor megtudta, hogy őt, a színpadi színészt, filmszínészként tüntetik ki. Mert hogy-hogy nem félszáz filmszerepe volt már, de, hát "könnyű" neki, hisz 80 éve volt rá.

Jönnek a Mozgókép Mesterei: Herskó János meghatottan, Szabó István szigorún, szófukaron. Pedig Jancsó de szépen, pajkosan-barátin, csöppnyi iróniával „fényezte” őt, aki mester volt már az első etűdjei elkészítésekor! Most már az, hivatalosan is.
Díjazottak után díjvárományosok: a Kedd Animációs Stúdió nevében M. Tóth Géza szerényen, izgulós hangon arra kéri a Kongresszusi Központ közönségét, hogy szurkoljon értük az Oscar-átadáson. Mi, akik láttuk a meglepetésként levetített, minden pillanatában szellemes, fergeteges csattanóra kihegyezett, profi munkát, a Maestro című animációs rövidfilmet, nem is tehetünk mást!

A Maestro rendezőjén kívül Sándor Pál is izgulhat, aki 18 éve nem rendezett filmet. Már csak egy rövid szünet, és megtudja, hogy fogadja a közönség a Noé bárkáját. Jól fogadja. A poénok elcsattannak, a színészóriások hatalmasat alakítanak, a karakterek lezserül, de pontosan megrajzoltak, Yonderboi zenéje passzol, a varázslat működik, a taps hömpölyög, viszont a nézőtérre alattomban bekúszik a töltött káposzta és jércemell illata. Szellemi ínyencségek után, kezdődik a gasztronómiai dőzs. Amit azóta várok, hogy Kállai Ferenc elmajszolta a vásznon a gyrost (De még hogyan! Hiába, a kis részletekben is ott a nagy színész!). Hidegtálak sorakoznak, sült húsok és pörköltek gőzölögnek, pincérek cikáznak. Pezsgő, bor, kóla van dögivel, az ásványvíz már luxus, a somlóin kevés a csoki, a mignonon sok az RTL klub logó.
Rózsa Gyurinak cuki a mosolya, Benkő Lászlónak sok az ékszere, Lengyel Lászlónak –hm– szép a pulcsija, Eszenyinek madárfészek a kalapja, „ vagy mindenki a lányával jött vagy rohadt fiatal a felesége” – véli alkalmi asztaltársam. Fotósok vakuznak, hírességek fecsegnek, újságírók kérdeznek. A 38. Filmszemle elkezdődött.