bezár
 

irodalom

2012. 06. 10.
Zenepiknik négy friss kötettel, no meg a Jakkendő-díj
JAK Piknik, FUGA, 2012. június 8.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A JAK Piknik könyvheti eseményének mottója idén a zeneirodalom volt, a négy friss kötet bemutatása zenei élményekkel társult. Noha a diskurzus szintjén csak a legközvetlenebb tapasztalatok kapcsán esett szó a szövegek és a szövegekre reflektáló zeneművek alkotói közötti interakcióról, a szokásos könyvbemutatók forgatókönyvét eredményesen írta át a FUGA-ban rendezett zenepiknik. A Piknik elején Gaborják Ádám bejelentette a Jakkendő-díj megalapítását.
A József Attila Kör elnöke, Gaborják Ádám a rendezvény felvezetőjében elmondta: fiatal prózaíróknak Jakkendő-díjat alapított a JAK a magántőke, a Mr. SALE bevonásával. Az évenként átadandó díj pénzjutalomból és a kötet kiadásából áll. (A részletek hamarosan a JAK honlapján lesznek olvashatók.)

Minden évben más társművészet kapcsolódik az irodalomhoz a JAK Piknik keretében, az idei rendezvényen a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszéke közreműködésével a négy bemutatott kötethez négy zenemű készült: a fiatal kortárs irodalmat zenei "lábjegyzettel" illető vonósnégyes szereplése éppen azért lehetett izgalmas, és vezethet akár későbbi együttműködéshez, mert nem kézenfekvő: zene és fiatal irodalom viszonylatában sokkal hamarabb asszociálhatunk minimáltechnóra, darabolós metálra vagy ugrabugrálós popzenére, mint vonósnégyesre írt kamaradarabokra.

A koreográfia szerint a szerzők szövegeinek felolvasása (közreműködtek Fekete Kata és Adorjáni Bálint színművészek) után a szöveg inspirálta zenemű következett (a vonósnégyes tagjai: Oszecsinszki Román hegedű, Bodor Gábor hegedű, Apró Ágnes brácsa, Takács Ákos cselló), ezután pedig az est háziasszonya, Hercsel Adél kérdezte röviden a szerzőt és a zeneszerzőt. (A rövidre szabott időkeret miatt csak villámbeszélgetésekre volt lehetőség, ám ez az ökonomikus szerkesztés szerintem kifejezetten jót tett az estnek: a lényeget kellett összefoglalniuk, ami bizonyára nem könnyű feladat, de a szerzők jól vizsgáztak.)
Az Akció van! című, Jak-füzetek sorozatban megjelent kötet szerzője, Bencsik Orsolya nem tudott részt venni a bemutatón: helyére Orcsik Roland és Sopotnik Zoltán sorozatszerkesztők ugrottak be, akik provokatívan és önironikusan állították reflektorfénybe a szerzőt. A Kosztolányi-Tolnai-Nádas Péter mátrixon helyezték el a kötetet, ezen belül is a Tolnai Ottó-hatás a legerősebb; tudható, hogy Bencsik Orsolya Tolnai köpönyegéből bújt ki, és úgy tűnik, a kibújáson van itt a hangsúly: Orcsik szerint a Tolnai-univerzumot nem rombolja le radikálisan, hanem személyesebbé teszi. A kötetben felsejlik egy fragmentált családtörénet is, zeneileg pedig "karcos, punkos lüktetést" hallottak ki belőle a sorozatszerkesztők, akik egyébként igen nagy pályát jósolnak a szerzőnek. Zenei hasonlatokban még az Einstürzende Neubauten nevű kultikus ipari-minimál zenét játszó zenekart említették, illetve elhangzott az "alternatív Dolly roll" szókapcsolat is, amin még tűnődünk. Kovács Adrián, a kötethez készített zenei kompozíció szerzője elmondta, hogy elsősorban motívumokban próbálta visszaadni az olvasmányélményt – ennyiben illusztratív szerepet szánt darabjának, miközben persze művének önálló zenei világa nehezen konvertálható vissza szövegivé. 

Áfra János bemutatkozó kötete volt a második fogás: a Glaukóma című verseskötet szintén a JAK füzetek sorozatban jelent meg. Lustyik Ákos kompozíciója – melyet ő maga "nem közönségbarát dolog"-ként jellemzett, NB. nem is feladata annak lenni, ahogy Áfra kötete sem az – és egyáltalán a zenei párhuzam azért volt meghökkentő, mert a kötet versei majdnem kizárólagosan a látás metaforája köré épülnek, ráadásul ahogy Hercsel Adél bevezetőjéből is kiderült, a szerző inkább az irodalom és a vizualitás kapcsolatát "szokta kutatni". Erre jól passzolt Árfa saját verseiről és azok kontextusáról adott kompakt elemzése: meglátása szerint "immunisak lettünk az ingerekre", hovatovább "antiempatikus helyzetben" leledzünk (és ezt minden bizonnyal nem egyénileg, hanem kollektívan kell értenünk): ő pedig írásaival, sajátos szerepverseivel ezeket az antropológiai tapasztalatokat szeretné átírni az irodalom eszközeivel. Minthogy a szerepversek tekintete egy másikként megképződő lírai énre fókuszál, akinek ráadásul egy története is kibontakozik ("karaktertörténet"), felmerült az oly sokszor pr-fogásként használt címke, a "regényként olvashatóság" kérdése, ám a Glaukóma nem verses regény, sokkal inkább konceptuális kötet: így olvasandó.

A harmadik bemutatott kötet Czapáry Veronika Anya kacag című regénye volt, amellyel kapcsolatban a műfaji besorolás volt a kiindulópont. A naplóregény meghatározással a szerző is egyetértett, amennyiben a könyv összegezhető a "fiatal lány kalandjai a pesti éjszakában" mondattal, ennek minden szexuális konnotációját ideértve: ennek a fiatal lánynak a naplója az Anya kacag. A Spiegelmann Laura-i "iszik, baszik" fabulát igyekezett elkerülni (vagy inkább: megfejelni), ennek érdekében pedig prózaversekként értelmezett lírai betétek szakítják meg a narrációt, amelyeket Hercsel Adél anyaszövegeknek keresztelt el. A személyes traumán (az anya elvesztése, felköltözés a nagyvárosba, magánéleti gondok) keresztül (mindezt általánosítva) a regény a kollektív traumáról is szeretne beszélni: és ennyiben generációs élmények fogalmazódnak meg benne. A Fanni hagyományait és a Bridget Jones naplóját is műfaji előképének tudó kötet a főhős önértésének is a története, a folyamatos keresés és a hiány motívuma "nagyon őszintén", a saját közegének disszonanciáját is megmutatva tárul fel. Mátyássy Szabolcs kompozíciója a zuhanás motívumát szólaltatta meg saját eszközeivel, és ahogy ez fontos meglátásnak bizonyult, vagyis interpretációja szerint nincs optimista végkicsengés, úgy megfontolandó az is, hogy a zeneszerző szerint a kötetben leírt "szörnyű dolgok" ellenére sokadik olvasásra "az egész szép lesz és kisimul".

Mire a negyedik kötetre is sor került, körvonalazódott, hogy hiába próbált a szerkesztő különböző szövegeket válogatni, ezek között magától értetődően van átjárás, mégpedig a család motívumán keresztül. Berta Ádám Egon nem fáradt című kötete, amely szűk, magánéleti körben játszódó novellákból áll, finom társadalomkritikát is megfogalmaz: a mindennapi élet abszurditásaitól a "plázába járó emberek kiüresedett világáig" terjed a skála. Hercsel Adél "fotografikus ábrázolás"-ként jellemezte a szerző írásmódját, kiemelve a mindennapi helyzetek ábrázolásának plasztikusságát. A szerző "tizenkét tök különböző novellája" szándékai szerint szórakoztatni is szeretne: ahogy fogalmazott: "próbál mosolyt csalni az olvasó arcára." Berta Ádám esetében a zene nem csak aláfestés illetve továbbgondolás volt: az udvarias körökön túl őt hozta leginkább lázba a szövegére írt kompozíció, Bakk-Dávid László munkája.

A négy kötet igen különböző: a zeneművek mégis mindegyiket (a kiválasztott szövegrészeket, amelyekre tulajdonképpen íródtak) igen felkavarónak és megrázónak láttatták. A zene tehát ezúttal azt üzeni: ennek a négy kötetnek van húzása. Hagyjuk, hogy elkapjon!

Fotó: Bach Máté
nyomtat

Szerzők

-- Pogrányi Péter --


További írások a rovatból

Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
Magyar Széppróza Napja a Fiatal Írók Szövetségénél
Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége

Más művészeti ágakról

Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés