Wexler első screwball comedyje (Finding North) után nálunk is bemutatott tinédzser-drámát készített (Áll a bál), most pedig ismét a könnyedebb műfajok felé fordult, hogy figyelemfelkeltő témával és neves színészekkel (Maggie Gyllenhaal, Hugh Dancy, Jonathan Pryce, Rupert Everett) csalja magára a figyelmet. A történet a 19. század végén játszódik, a fiatal orvost (Dancy) haladó nézetei – különösen a higiéniára való állhatatos törekvése – miatt a környék minden kórházából elküldték már. Az állástalan doktor így kerül London egyik nőgyógyásza (Pryce) mellé segédként, aki kiemelkedő sikerét annak köszönheti, hogy a nagy számban hisztériával diagnosztizált nőbetegeket altesti masszázzsal kezeli. A londoni asszonyok körében rendkívül népszerű kezelések azonban nem szűnő görcsöket okoznak az ifjú orvos kezében, hamarosan szükségessé válik tehát valamilyen segédeszköz használata ahhoz, hogy a munkavégzés továbbra is hatékony és kielégítő legyen – mindenki számára.

Az orvostudomány századfordulós felfogásán, a korabeli gyógyítási gyakorlaton és az orvostársadalom belső ellentmondásain és feszültségein túl a film a női egyenjogúság kérdéséhez is hozzá kíván szólni. Hogy a 19. század végének társadalma, a nők hagyományos helyzete, a női szerepmodell, illetve ennek néhány lehetséges alternatívája mindenki számára könnyen átlátható és félreérthetetlen legyen, a történet kellően sematikus női karakterekkel dolgozik. Az idős nőgyógyásznak mindjárt két lánya van, az egyikük anyja halála után átvette a házvezetést és tökéletes úrihölgyhöz illően Chopint zongorázik és frenológiával (azaz koponyatannal, lényegében véve egy korában népszerű tudományos zsákutcával) foglalkozik, miközben nővére (Gyllenhaal) szegényházat vezet, tanítja a gyerekeket és szüfrazsett aktivistaként tevékenykedik.

A sztori innentől kezdve semmi meglepőt nem tartogat a számunkra, mindössze szép, kosztümös környezetben felvonultatja a századvég összes bájos kliséjét, s a társadalmi különbségek vagy a tudomány robbanásának idején folytatott elmaradott orvosi gyakorlat szembenállását éppoly kedves semmiséggé bagatellizálja, mint a címben megjelenő, nagyhatású kórjelenséget. Valóban, a hisztériát a méh hol súlyosabb, hol enyhébb lefolyású betegségének tartották, melynek tüneteit – minthogy ebben az időben a női orgazmus létezése még gondolatkísérlet formájában sem merült fel – leggyakrabban a kielégítetlen asszonyoknál jelentkező nemi vágyban ismerték fel. Amit a film állít, valóban igaz: a női test és vele a szexuális vágy a 20. század közepéig medikalizált voltánál fogva gyógyítandó kórság, a férfi orvosok kizárólagos territóriuma volt.

 


A hisztéria története azonban messze nem merült ki a "gyógyír", a vibrátor feltalálásában, ahogyan azt a film sejteni engedi. A méh kórsága innentől még csaknem fél évszázad alatt hatalmas karriert futott be, a századforduló performanszszerű, hipnózist alkalmazó ideggyógyászatának, majd a freudi pszichoanalízisnek is melegágya volt, s egyéb jelentős tudományos és társadalmi változások mozgatórugójává vált az idők folyamán. A századforduló és a 20. század első fele bizonyos értelemben a hisztéria története is. Wexler a hangzatos címmel éppcsak egy szeletét – méghozzá jól eladható, szenzációként is kiválóan működő szeletét – ragadta ki a teljes történetnek, korántse higgyük hát, hogy a témafelvetésében szórakoztató zsánerdarab valami igazán átfogó problémát tár elénk.


 

A történet a vibrátor feltalálásáról akár mulattató, merész szexkomédia is lehetett volna, a Hisztéria mégis megmarad a romantikus vígjátékok langyos vizeinek biztonságos területén. A kissé egyhangúan és kiszámíthatóan csordogáló történetért némileg kárpótolnak a szép képek és a nosztalgikus hangulatú, hajdanvolt London atmoszférája, az ügyesen megválasztott téma feldolgozása azonban sajnálatos módon nem sikerült sem kellően pikánsra, sem kellően mélyenszántóra.


Hisztéria
Színes, feliratos, angol-francia-német-luxemburgi romantikus vígjáték, 100 perc, 2011.
Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott.

Rendező: Tanya Wexler
Forgatókönyvíró: Jonah Lisa Dyer, Stephen Dyer, Howard Gensler
Zeneszerző: Christian Henson, Gast Waltzing
Operatőr: Sean Bobbitt
Producer: Tracey Becker, Judy Cairo, Sarah Curtis

Szereplők: Hugh Dancy (Dr. Mortimer Granville), Jonathan Pryce (Dr. Robert Dalrymple), Maggie Gyllenhaal (Charlotte Dalrymple), Rupert Everett (Lord Edmund St. John-Smythe)

Forgalmazza a Budapest Film.
Bemutató: 2012. november 8.