A kultműhelyek országos konferenciáján (KULTok) értékes információkat szerezhettünk arról, hogyan csábítsák és tartsák ott a kultportálok az olvasót, egyáltalán honnan kerül ki egy-egy portál közönsége, milyen sokan írnak verset, de ezt az értelmesebbje kinövi, meg hogy próbáljunk úgy olvasni, hogy letakarjuk a szerző nevét – néha meglepő a végeredmény. 

Drótos Richárd előadására érkezem meg: épp az Alföld honlapját veszi górcső alá. Nagy kár, hogy nem lehet lájkolni – hangzik el. A gond a legtöbb irodalmi portállal az, hogy elavultak: nem lehet rendesen rákeresni rajtuk semmire, és hát frissülhetnének gyakrabban is. Akkor már inkább a kinyúlt kardigános könyvtáros néniket hívjuk segítségül – teszi hozzá. Pedig nem mindegy, milyen egy adott orgánum webes megjelenítése, mert azáltal az olvasókat is lehetne aktivizálni.

Veress Dani, a szekcióelnök szólítja a következő előadót: Király Farkast az Ambrooziától. Az olvasókról sok mindent tudunk, például, hogy milyen operációs rendszert használnak, csak azt nem, hogy kik is tulajdonképpen. Talán a Facebook-lájkokból tudunk értesülni, kik olvasnak minket. Mit tegyen és mit ne tegyen egy induló webes folyóirat? Semmiképpen se indítson hírlevéllel, mert az felérne egy öngyilkossággal. Jó bannercserével és megfelelő együttműködéssel viszont két kattintásra vagyunk a magyar irodalom online változatától. Szóval a lényeg az volna, hogy ne rivalizáljanak a weboldalak, hanem működjenek együtt – teszi hozzá Áfra János az előadás után.

Smiló Dávid következik, a hetiBeton rádiós bloggere. Elnézést kér a hallgatóságtól, hogy izgulós, de ez szerintem nem is látszik rajta. 2007-ben kezdte heti rendszerességgel fotózni Budapestet, majd a fotókat némi kommentárral ellátva feltette a blogjára, és azt hitte, úttörő a témában, egészen addig, amíg más városbloggerek nem kezdtek alákommentelni. A lényeg: Smiló Dávid szerint az internet jellege mára megváltozott, az offline és az online tartalmak keveredése jellemző. Példa erre a Könyvesblog, amelynek 2011-ben indult el a nyomtatott változata, vagy egy Fulcrum nevű építészeti magazin, amely egy hetente megjelenő A3-as lap, egyik oldalán képpel, másikon szöveggel, és leginkább a gyorséttermek papíralátétéhez hasonlít (szóval multifunkcionális), az internetre pedig ennek beszkennelt változatát töltik fel – és nem a PDF-et. Szóval az online felé mozgás nem egyértelmű, mondja.

Weiner Sennyey Tibor előadásának kultúrpolitikai vonatkozásai is vannak – elértéktelenedő irodalmi díjak, írószervezetek mint kánonok – fúj, hagyjuk is ezt, és olvassunk csak a szövegekre koncentrálva. Mi tagadás, igaza van, gondolom. "Persze, ha szép lány írta a verset, megnézem a képet is" – mondja, a Prae Vagány Históriák számára célozva. Hogy miért kell megalapítanunk a nindzsák seregét, arról sajnos lemaradok, mert közben hív az egyik fellépő, aki nem találja a Modemet – de jól hangzik.

Ebéd után Balajthy Ágnes moderál. A meghívottak Korányi Mátyás a Dokk.hu-tól, Papp-Für János a Poet.hu-tól és Nagy Bence a Molytól. Pár szóban bemutatják a weboldalaikat, majd a moderátor az átlagos felhasználóra kérdez rá. A Moly.hu olvasóinak 75%-a nő, akik között sok okos van, mondja Nagy Bence. Általában egyébként fiatal, középiskolát végzett olvasóik vannak. A Dokk felhasználóinak egynegyede versfeltöltő, mondja Korányi. Bár Korányi szerint belsőbb szakmai körökben szokás leszólni az ilyen jellegű oldalakat, ő azért nagyon örül annak, hogy ennyien írnak verset, mert sokkal jobb, mintha az utcán üvöltöznének (a kettő nem zárja ki egymást, mosolygok közben). Még akkor is, ha 100 versből 4-5 maradandó. Papp-Für János már nem örül ennyire a versdömpingnek: 22 000 felhasználójuk napi 6000 versét véleményezni nem kis munka. Főleg fiatalok várják repesve tőlük a bátorítást, kis részükből idővel lesz is valaki, a többi meg kinövi. Fontos, hogy akarjanak is tanulni a versfeltöltők, jegyzi meg Korányi: a leggyakoribb hiba, ha egy ifjú költőpalánta beleragad a saját világába, és nem tanulja meg kívülről látni a saját szövegeit. Szó esik még barbár kommentekről és politikailag nem korrekt szövegek kiszűréséből, jövőbeli tervekről az oldalakat illetően, és azt is megtudjuk, hogy Nagy Bencén debreceni Moly-rajongóktól kapott póló van.

A hajdani versbloggerek később olvasnak fel, előbb az online irodalomközvetítésről való kerekasztal-beszélgetés következik, amelyet Herczeg Ákos vezet. Székelyhidi Zsolt (Spanyolnátha), Pál Dániel Levente (prae.hu) és Boldog Zoltán (Irodalmi Jelen) a résztvevők. Herczeg Ákos is arra kéri a meghívottakat, hogy először meséljenek arról, hogyan is kezdődött az adott portál története. Az Irodalmi Jelené például Aradon, az offline-online mediális váltás (meg névcsere) 2008-ban következett be. A Spanyolnátha őse a Hamismás – mondja el Székelyhidi Zsolt. A Prae indulása szorosan köthető az ELTE-hez, ősanyja a Palimpszeszt. A prae.hu 2006-ban indult. A Prae foyóirat magazinosodásának ihletői között pedig a Cosmopolitan és a Playboy szerepel, említi meg Pál Dániel Levente. Herczeg Ákos összegez: a Prae és a prae.hu jó példa arra, hogy egyfajta funkciómegoszlásról beszélhetünk: más működik offline és más online. "Fél éven át tartott a megújult Prae papírjának kiválasztása is például, hogy nektek, az olvasóknak a legjobbat tudjuk adni" – teszi hozzá Pál Dániel Levente. Boldog Zoltán még felvázol egy utópiát egy vezetékek nélküli világról, amelyben az I-Table-nek nevezett technikai csodán keresztül böngészhetjük kedvenc folyóiratainkat.

Felolvasás: Szőcs Petra (ex-Előszezon) kezd a Honvágy című versével, majd elhangzik a Pihenő, és A leningrádi kollégium is a pókokkal, meg a Drága gyerekeim: "mert a gótika nem egészséges". Az Új Hormon-csoportból Baranyi Gergelyt üdvözölhetjük köreinkben, aki Csak varratok című szövegét olvassa fel. Sopotnik Zoltán (ex-Telep) a Nagyapa és a Lassú Báró című könyvéből olvas fel nekünk, amely nemsokára meg is jelenik. Lázár Bence András a Körhinta Kört képviseli, és a közelgő ünnep hangulatához illően Árva péntek címmel írt versét olvassa fel.

A Slam Poetry záróparty helyszíne a Modem előtere – babzsákokkal és tömeggel. A fellépők: Závada Péter, Simon Márton, Süveg Márk Saiid, és egy debreceni slammer: Asbóth Balázs. Závada Péter nemcsak Újonc, hanem különc is, a három másik slammer poénokra kihegyezett, provokatív-csipkelődő szövegeitől elütően ő melankolikusabb, komorabb hangvételű szövegekkel lép fel, de kellemesen reflektál magára, azaz bocsánatot kér, hogy "elbassza a hangulatot". Versnek se utolsók, de slamként is működnek. Asbóth Balázs szereti parodizálni a klasszikus irodalmat, de ez nem fárasztó: "nem haboznék, de most már két sör" – engem kicsit a korai Térey-rapszövegekre emlékeztetnek, de lehet, hogy ez csak a debreceni asszociáció miatt van. Marci és Saiid pedig hozzák a formájukat, úgyhogy szerintem idézek is tőlük pár sort, lehetőleg azokat, amelyek miatt remegett alattam a babzsák (a trillázó kacajomtól): "látom, ha tetszel magadnak / és azt végképp, hogyha nem" (Süveg Márk); "a Tóth Vera az új Beethoven", "a hipster az új emo", "Kemény Zsófi az új Kemény Lili", "a Műút az irodalmárok Playboya" (Simon Márton). Saiid szürreális szülés-forgatókönyvét becsukott szemmel kell végighallgatnunk; a "szülőcukor" nyelvi leleménye nekem mondjuk nem újdonság, mert láttam már étlapon olyan elírást, hogy "töltött szülőlevél". A végén a főszervező, Áfra János próbálja rávenni Simon Marcit, hogy slammeljen már vicceset, aki így a zárást neki küldi szeretettel.