Nem most találták fel a megzenésített vers műfaját, annak évtizedes hagyománya van a magyar kultúrában; de a költők és popzenészek közti élő dialógusból születő művek mindig friss levegőt hoznak az olykor befülledő közegbe, másképp: a könyvtárszobák poros levegőjéről (ami persze tud nagyon finom lenni!) a slágerek napsütésébe, a játékos Kintre visznek. Öt költő és hat dalszerző együttműködésének eredménye talán olyan zenekedvelőkhöz is eljut a példányszám tekintetében statisztikai hibahatáron mozgó kortárs magyar költészet, akikhez enélkül talán nehezebben tudna. Közben olyan dalok is születnek, amelyek túllépnek a konkrét közös munka hatókörén: az Ezt is elviszem magammal című Erdős Virág szöveg Kistehén-féle előadása évtizedek múltán is kiváló lenyomata lesz a kétezer-tízes évek itt-élned-halnod-kell magyar világfájdalmának.

Valuska László azt írta a kötet bevezetőjében, hogy a költő rocksztár, a rocksztrár költő akar lenni: vasárnap délután a Millenárison ez valóra válhatott. Háy János Beck Zoltánnal (30Y) dalolt, Karafiáth Orsolya szintén, míg Szálinger Balázs Szűcs Krisztiánnal (HS7) zenélt. Grecsó Krisztián autentikus rocksztárként lépett fel DJ feliratú pólójában, Nyami nyami szexi csoki című számával pedig filozófiai alapossággal demonstrálta a dal, dalszöveg és versszöveg helyiértékének különbségét, nagy sikert aratva. Kollár-Klemencz László (Kistehén) sajnos berlini elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, így a fő-fő attrakcióként várt dalt sem énekelhette el: a vers írója sem pótolhatta a frontember üvöltő hiányát.

Meglepő módon költőink szövegei többnyire tényleg jól működnek dalszövegként is (például Karafiáth Orsolya Győr című versének átirata kifejezetten jól), ehhez persze a megfelelő előadó megtalálása szükséges. A közönség egyformán díjazta az agyas és blődli irodalmárpoénokat meg a legegyszerűbb popritmusokat: a nagyszámú érdeklődő könnyedén ráhangolódott a szöveg- és zenevilágok találkozására. Hagyták magukat rájátszani.