Ami engem illet, a két évvel ezelőtti felvonáson jókat derültem, pont azt a fajta ártalmatlan kikapcsolódást jelentette, amiből mára már nem emlékszem semmire, de közben jól szórakoztam. Később elolvastam a három részes képregényt is, gyorsan kiderült, hogy a kettőnek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz, hisz a rajzolt képkockákban megelevenedő ex CIA-ügynök története egy ultra erőszakos, szikár hard-boiled krimi (ami egyébként sokkal közelebb áll a kockáról-kockára filmre adaptált Sin Cityhez, semmint saját filmes interpretációihoz).

A Red tipikusan olyan álomgyári tömegcikk, amit a marketing osztályok szülnek. Adott egy ötlet, miszerint fél tucat veterán CIA-ügynök kora ellenére is móresre tanítja az ifjabb generációt fegyverhasználati tippekből, tökéletes alap egy ütős akcióvígjátékhoz, hisz a recept legalább akkora humorfaktort rejt magában, mint amikor Schwarzenegger óvóbácsinak állt – ha nem többet. Ez szép és jó, de ki fog rá pénzt adni? Keressünk gyorsan valami könyvet, képregényt vagy videojátékot, ami legalább szinopszisában hasonlít egy kicsit a mi ötletünkre, írjuk át egy-két szereplő nevét, és a stúdió máris rábólint!
Az előbb felvázolt előkészítés nyilván elnagyolt és leegyszerűsített, de valami ilyesmiről lehet szó, hisz a Red első és második része sem egy főszereplővel dolgozik, hanem egy egész csapattal, akik olyan szerethető figurák, hogy a történetben tátongó butaságokon fennakadni mindemellett már-már szőrszálhasogatás. A velős társadalomkritikát mindkét részben súlytalan akciókra cserélték, ahol a gyilkosság csöppet sem traumatikus érzés, hanem vidám létszükséglet, az értelmetlenségétől abszurd konfliktust pedig sablonos összeesküvés-elméletek váltották fel. És ezzel nincs is semmi baj, egy nyári akciókomédiának ilyennek kell lennie, könnyednek, ezzel párhuzamosan pedig üresnek is. Hogy mindez távolról sem hasonlít az eredetire, a film szempontjából már csak fölösleges szitkozódás.

Ha tehát láttad az első részt, akkor láttad a másodikat is. Semmi sem változott, a főszereplők még mindig őrülten imádnivalóak, valójában ők viszik el a hátukon az egész sztorit, ami a koherens történetvezetésre ugyan nem sok figyelmet fordított, a színészeknek való magas labdák feldobására viszont már annál többet – és ezeket (jó akciókomédiához méltón) szinte kivétel nélkül mindenki le is csapja.
A többet, nagyobbat elv csak olyan szinten jelenik meg a folytatásban, hogy belepakoltak néhány nagyobb volumenű akciószcénát, főleg autós üldözéseket. A rendezőcsere kétségtelenül jól jött, Dean Parisot  – akinek azért J.J Abrams szerint a legjobb Star Trek filmet köszönhetjük, pedig a Galaxy Quest "csak" egy paródia – sokkal dinamikusabb verekedős koreográfiákat rendez, mint elődje. Másfelől viszont a Red 2 minden téren ismétel, Bruce Willis megint aranyos, John Malkovich megint őrült, Helen Mirren pedig még mindig szexi. Be lehet ezt még kajálni sokszor, mint a sajtburgert egy mekiben.


Red 2, 2013
Rendezte: Dean Parison
Forgatókönyv: Warren Ellis aznos című képregénye alapján, Erich & Jon Hoeber
Szereplők: Bruce Willis (Frank Moses), John Malkovich (Marvin Boggs), Mary-Louise Parker (Sarah Ross), Helen Mirren (Victoria), Catherine Zeta-Jones (Katja), Sir Anthony Hopkins (Bailey), Byung-hun Lee (Han Cho Bai), David Thewlis (a Béka)
Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution Kft.
Korhatár: 16
Bemutató: 2013. augusztus 8.