bezár
 

film

2013. 09. 03.
Kilúgozott szenvedély
Michael Winterbottom: A szenvedély királya
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Paul Raymond cirkuszi performansz-művészként, szórakoztatóipari munkásként kezdte. Mindezek előtt, első mutatványaként gondolatolvasó volt – saját bevallása szerint az egyedüli gondolat, amit kitalált, hogy az emberek, elsősorban pedig a férfiak odavannak az erotikáért és a fedetlen női testekért. Ez a felfedezés viszont minden egyéb próbálkozását sikerre vitte, míg végül Nagy-Britannia egyik leggazdagabb emberévé vált – és Winterbottom filmjének hősévé.
Raymond felemelkedés-története a főbb pontokban nyugodtan összepattintható a legtöbb hasonszőrű mozival: egyszerű ember, hirtelen jött, véletlenszerű ötlet, majd siker a maga bukkanóival. És végül bukás – legyen az erkölcsi, anyagi vagy bármilyen más kudarc. Most azonban női mellekről, erotikáról, fülledt szenvedélyekről van szó! Egy ember, szembemenve a közízléssel, kiaknázva milliók ki nem mondott vágyait, egész társadalmának szexuális morálját változtatja meg – a forgatókönyvíróban legalábbis hasonló gondolatok cikázhattak. Ezekről a kapaszkodókról azonban rövid markolászás után lecsúszik Winterbottom filmje.

Hiába láthatók ugyanis a vásznon szebbnél szebb nők majdnem, illetve teljesen meztelenül, hiába fektet meg a címszereplő közülük legalább hármat, a film maximum annyira fülledt és erotikus, mint a garázsajtón 25 éve kint felejtett, megkopott, szabvány pucér-pucsítós csajposzter. A témától függetlenül jellegtelen és merev az egész, mindenféle stíl vagy mersz nélkül – egyedi kivételt maximum az aktfotózás jelenetei jelentenek, de ezek nem többek, mint cseppek a tengerben. Ennyire szürke háttérrel azonban a film drámai részei is színtelenek, pedig az alkotók ezekre fektették a fő hangsúlyt.2
Michael Winterbottom az egyik legkreatívabb és legegyedibb kortárs filmes hírében áll, filmográfiája legalább olyan bő, mint amilyen könnyen kigereblyézhetjük belőle melléfogásait. Filmjei változatos műfajúak, de mint minden valamirevaló szerzői filmesnek, neki is vannak visszatérő témái, az egyik ezek közül a szenvedély. Szenvedély hatja át figuráit a tanulás, a művelődés vagy épp a zene iránt – és persze az ős-toposz szerelem is gyakran előkerül. A szenvedély királyának hőse azonban statikus, álmok nélküli ember: az isteni szikra a szokásos előadáshoz túl vad oroszlán és az az elől meztelenül kereket oldó kellék-lány képében pattant ki a fejéből – ekkor jött rá, mi is kell igazán a népnek. Nem vágy, nem magasztos vagy kevésbé emelkedett célok hajtják, egyszerűen jókor, jó helyen tapintott rá valamire. Úgy vált a szenvedélyek királyává, hogy ő maga tökéletesen híján van ennek az érzésnek. Először feleségét, majd szeretőjét csalja meg, de ez a fajta kicsapongás sem ars poeticája – azért tette, mert megtehette, semmi több. Mikor lánya, majd unokája rákérdez, miért van ennyi háza, klubja, üzlete, azt mondja, értük és nekik gyűjtöget. Sovány magyarázat, és lényegében mindegy is, hogy valóban így van-e. Ha igen, úgy kapcsolata lányával még tragikusabb – ha nem, úgy saját, magasra jutott felesleges ember-léte válik még drámaibbá. Paul Raymond ugyanis nem más, mint egy kis ember, aki a sors szeszélyének köszönhetően az alantas ösztönökre felépítve birodalmát magasra jutott – majd saját, másoknak épített világában ragadt, és ebbe bukott bele.2
Winterbottom, legyen filmje bármilyen kilúgozott, remek mesélő, Raymond sztoriját is biztos kézzel vezényli le. Steve Coogan jót alakít, ahogy lényegében az összes szereplő, a finoman adagolt poén- és dráma-betétek pedig pont fenntartják az érdeklődésünket. Ezúttal viszont hiányzik az, ami miatt a rendező más felemelkedés-sztorijú filmjei – a Non-stop partyarcok, vagy épp a Bikatöke – annyira eredetiek és szórakoztatóak voltak. A szenvedély királya ezek helyett a klasszikus elbeszélést választja. Forman és a Larry Flynt, a provokátor ugrik be szabad árukapcsolásként, a téma és a főszereplő hasonlósága miatt. Az a film is tucat-biográfiának indult, de volt annyira színes, volt benne annyi kraft (na és egy Milos Forman), hogy különösebb mélység nélkül is végig szórakoztatóvá tudott válni és székbe szegezte nézőjét. A szenvedély királya ezzel szemben megmarad jellegtelen és szürke biopic-nek, amit egyedül jól eltalált pillanatai miatt nem kell egyértelmű mellélövésként elkönyvelnünk.



A szenvedély királya (The Look of Love)
Színes, feliratos, amerikai-angol filmdráma,
101 perc, 2013.

Rendező: Michael Winterbottom
Forgatókönyvíró: Matt Greenhalgh
Zeneszerző: Antony Genn, Martin Slattery
Operatőr: Hubert Taczanowski
Producer: Melissa Parmenter
Vágó: Mags Arnold

Szereplők: Steve Coogan, Imogen Poots, Anna Friel, Stephen Fry

Korhatár: 


Bemutató: 2013. szeptember 5.
Forgalmazza: Vertigo Média Kft.
nyomtat

Szerzők

-- Szalka-Szabó Ádám --


További írások a rovatból

Luca Guadagnino: Challengers
A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Prikler Mátyás: Hatalom

Más művészeti ágakról

színház

Forgách András A játékos és a többiek című drámakötetének bemutatója
Bűn és bűnhődés az Örkény Színházban
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés