A Macskát sokan tévesztik össze egy hasonló nevű kávézóval – mesélték korábban itt -, ahol igazi macskákat tartanak, és a kávé mellett simogatni is lehet a cicákat. Az egyik vendég most is keresi őket (bár lehet, hogy csak viccel), de a nyávogó négylábúak csupán faragott asztali díszek formájában képviseltetik magukat. Játszani persze ezekkel is lehet, párszor átvariáljuk a macskafigura-kompozíciót az asztalon. Önfeledt játékunknak Borsik Miklós, az est moderátora vet véget, aki egy Jonathan Franzentől származó megállapítással indít: az olvasó a szerző barátja. Ennek kapcsán először arról kérdezte a meghívott szerzőket, hogy mennyire céljuk az olvasó megnevettetése; Mán-Várhegyi Rékának ez feltett célja, Tóth Marcsinak nem feltétlenül. A moderátor ezután Botero duci – ne eufemizáljunk, dagadt – szobrait hozza fel párhuzamként, mert Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! című novellájának is hasonló alkatú testvérpár a hőse. A bevett módszer egy rövid részlet felolvasása, de a szerző az egészet felolvassa nekünk, ami viszont egy pillanatra sem válik fárasztóvá – még ha meg is jegyzi az elején, hogy "Kitartás, már csak a négyötöde van hátra". Nevetünk is, amikor az elbeszélő nem éppen rokonszenves anyja a következő módon vegzálja öklendező lányát a szomszéd helyiségből: "Nem hallom azt a rókát!", pedig a szituáció – groteszk jellege ellenére vagy éppen amiatt – meglehetősen nyomasztó. Feloldásként Karosi Júlia énekel.

A moderátor a túlzás kérdéséről faggatja a szerzőt, aki példaként A csatárnő című szövegét hozza fel. A novella egy világraszóló karriert befutó női futballistáról szól, aki ugyan azt álmodja a történet elején, hogy ő Messi, de a valóságban nem változik át Messivé. Borsik szerint a szürreális elemek effajta megfékezése szerencsés. Mán-Várhegyi Réka egy másik szövege, Az ihlet súlya kapcsán – mely egy magyar származású performanszművésznő sorsát követi nyomon – mesél a túlzásokról: valószerűtlen, de reális dolgokról szeret írni, mert világhírű magyar performanszművésznő ugyan nincs, de ott van Marina Abramovic, aki ugyan nem magyar, de világhírű, és a közelből származik.

A feminista irodalomkritika szerinti biografikus olvasat ekkor kerül szóba: Réka szerint a hallgatóságában felmerülhet, hogy ő hajdan lefogyott 60-70 kg-ot, mire Borsik elmeséli, hogy az egyik barátjának egy 140 kilós nővel való szexuális kalandot elbeszélő novelláját ő olvasta fel a szerző helyett, és akkor benne is felmerült, hogy vajon mit gondolhat róla a közönség.

Tóth Marcsi van soron; Borsik párhuzamot lát közte és Thomas Bernhard között, olyan értelemben, hogy a fiatal novellista hasonlóan bánik a szereplőivel. A színházi, illetve filmes világban is otthonosan mozgó szerző vidámabb novellát szeretne felolvasni; Morning Glory című szövegén valóban lehet mosolyogni, amikor ilyen párbeszéd hangzik el: " – Nem is tudtam, hogy cigizel. – Csak ha részeg vagyok.", de a hisztis színésznő környezetében mozgó, nem egészen erről az életről álmodó, jelmezeket varró lányok szánalmat is keltenek bennünk. Tóth Marcsi elsődleges célja, hogy érzelmeket váltson ki az olvasóból; Borsik Miklós is úgy látja, hogy az újfajta prózapoétikákban fontos az érzelem rehabilitációja. Tóth Marcsi le is szögezi, amit a moderátor az este elején említett: az olvasó a barátunk, megérzi, ha hazudunk.