bezár
 

art&design

2013. 11. 18.
Kakasháton az örök szerelem nyomában
Chagall – Háború és béke között
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Kakasháton az örök szerelem nyomában Chagall képeivel élőben először Nizzában találkoztam. Egy esős, hideg augusztusi délutánon loholtam a térképet bújva, hogy még zárás előtt a múzeumba érjek. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítását ennél most lényegesen egyszerűbb megközelítenünk, hogy az orosz származású, ám élete során főként Párizsban és Dél-Franciaországban alkotó festő fantáziavilágában elmerülhessünk, és újragondoljuk a Szent Iván-éj varázslatát vagy a holtig tartó szerelem kérdését.
A mintegy hatvanöt alkotást bemutató kiállításon először az Önarckép a ház előtt című festményt pillantjuk meg. Mint Chagall igen sok képén, itt is a szülőfalu, Vityebszk szolgál háttérül. Egy ablakból talán a festő édesanyja hajol ki, körvonala homályos. Chagall a bemutatkozásnak megadja a módját. A kép készítése idején már Párizsban élő művész önmagát öltönyben, csokornyakkendőben, és, ahogy egy francia mondaná, gilet-ben, hanyagul elegáns loknis hajjal ábrázolja.
Önarckép a ház előttValóban szép férfi, finom ember benyomását kelti. Vonzódni fogunk a kiállításhoz, nemcsak a mandulavágású szemeknek köszönhetően. Talán inkább azért, mert már most sejtjük, Chagall komolyan veszi befogadóját – akárcsak ábrázolása tárgyait –, ám ez a komolyság sosem fordul át olyan tragikumba, amely megterhelné a lelket. Chagall képeire egyfajta légiesség jellemző. Emberfigurái és szimbolikus jelentést hordozó állatalakjai gyakran "lógnak" vagy repülnek a levegőben. A legdrámaibb, legszomorúbb témájú alkotásokból is a színek, az élet csodálata és szeretete sugárzik. Sok festménye álomszerű. Ám ezek az álmok a valósággal egyenértékűek, a valóság variánsai, és ez fordítva is igaz: Chagallnál a valóságban is megtörténhet mindaz, ami egy tündérmesében. Simogassuk, reptessük hát a lelkünket a kiállítás képeit személve!
Bella és Ida az ablaknálChagall festményeinek egyik leggyakoribb szereplője felesége, a szintén orosz származású Bella. A Bella és Ida az ablaknál című kép a festő egyik legmeghittebb alkotása. Erőteljes színeket használ, akárcsak a legtöbb képén. Néha olyan érzésünk támad, mintha középkori vagy kora reneszánsz olasz festők képei előtt állnánk, hisz hasonló harmónia sugárzik az orosz festő képeiből is. A hatás kulcsa pedig legtöbb esetben a színhasználatban rejlik. Sokszor gondoltam már, a Szépművészeti Múzeum Antik képtárában sétálva, hogy nem szeretnék az időben tovább haladni. Pont elég lenne ennyi szín, pont elég ennyi téma. Chagallnak is így sikerül néha elfeledtetni, hogy beleharaptunk abba a bizonyos almába. A képen a festő lánya, Ida feje fölé glóriát varázsol a pólya, kézenfekvő tehát a párhuzam a középkori Mária kis Jézussal-típusú ábrázolásokkal.

Az ablakban virágcsokrot látunk, ami a festő egyik visszatérő témája. Egyrészt arra utal, hogy Bella gyakran tért haza sétáiról virággal, másrészt a csokrok Chagallnál a különleges alkalmakat, a boldogságot, az életben rejlő szépséget hivatottak szimbolizálni. Nem pusztán dekoratív funkcióval bírnak tehát. A kiállítás képein szép számmal láthatunk erre példát. A Gyertyatartó fehér rózsákkal című festményen a rózsák ragyogó fehérsége – akárcsak a gyertyatartó – az Istentől eredő világosságot szimbolizálhatja. Maga Chagall, arra a kérdésre, hogy miért fest annyi virágot, 1932-ben ezt a választ adta: "Képtelen vagyok nézni, ahogy elhervadnak, ezért vászonra vetem őket, úgy legalább kicsivel tovább élnek."
A táncA kiállítás egyik legcsodálatosabb, legnagyobb méretű festményének, A tánc címűnek a nőalakja virágcsokrot nyújt át a művészetet szimbolizáló vörös, hegedülő, félig állat, félig ember lénynek – hódolatát, tiszteletét fejezve ki. A tánc és a cirkusz világa Chagall kedvelt témái közé tartozott. A haszid és bibliai hagyományoknak megfelelően a táncot az ima egy formájának, kegyelmi állapotnak tartotta. A ragyogó, napsárga háttérből, piros, kék, zöld alakok emelkednek ki. A táncosok csoportját a festmény legalján alig vesszük észre, mondhatni: épp olyan "halkan" és észrevétlenül hozzák mozgásba a kép "eseményeit", akárcsak mindennapi imáink a cselekedeteinket. De jelen van a kép bal oldali sarkában a szintén bensőséges, Chagallnál mindig meghittséget, szinte vallásos áhítatot sugalló férfi és nő párosa is.

A kakas alakja szinte elválaszthatatlan Chagall festői világától. A figura jelentése igencsak összetett. A Vityebszk környéki zsidó felekezet hiedelemvilágában a bűnbánatot jelképezi. Az ott élő férfiak egy vallásos szertartás keretében ruházzák át bűneiket a kakasra, a nők pedig a tyúkra. Chagall sokszor ábrázolta a kakast ecsettel és palettával, tehát önmagát látta benne. A kakas a megújulás szimbólumaként is felfogható, hisz kukorékolásával a hajnalt jelzi, illetve a teremtéssel is kapcsolatba hozható. A Kakasháton című képen az állat hátán egy nő ül, nyakát gyengéden átkarolja, fejét a kakas fejéhez szorítja, akárcsak a legbensőségesebb szerelem állapotában. E kép alkotásának idején Chagall már kész volt a La Fontaine-mesék illusztrációival (szintén láthatók a mostani kiállításon), estéit a párizsi cirkuszban töltötte, hogy megörökítse a vidámság és a melankólia keveredésének e furcsa világát. Talán innen merítette az ötletet a képhez, melynek – érdemes újra felhívni rá a figyelmet – meghatározó színei alapszínek: a kék, a sárga és a piros, akárcsak a középkori festők alkotásain.
A vörös lóA kiállítás címéhez visszatérve, a Magyar Nemzeti Galériában láthatók most Chagallnak az első és második világháború témájához kapcsolódó képei is. Nem annyira a háború, vagy a harc borzalmait kívánta ezeken ábrázolni, mint inkább egy-egy katona alakját, illetve magának a háború gondolatának fenyegető beszivárgását a mindennapokba. A Tisztelgés címűn (1914) egy katona áll szemben a felettesével, mereven néznek egymásra. A második világháború idején készült A vörös ló, melynek mozgalmasságából már hiányzik a korábbi képek harmóniája. A komor, sötét tónusú képen a szerelmesek – a menyasszony és a vőlegény – rettegve bújnak egymáshoz.

Chagall élete vége felé Dél-Franciaországban telepedett le. Provance csodálatos színei újra vidámságot csaltak a képeire. Ebben az életigenlésben gyönyörködhetünk A pálmafa alatt vagy a Vasárnap című festmény előtt. Ha pedig átsétálunk az Ámos Imre-kiállításra, kiderül, hogy a két festő személyesen is ismerte egymást, Ámos feleségével, Anna Margittal meglátogatta Chagallt Párizsban. Bár a magyar festő sötétebb tónusú képeket festett, mint Chagall, a Magyar Nemzeti Galériában kiállított munkái alapján mégis felfedezhetünk némi rokonságot kettejük formanyelvében.

A Chagall – Háború és béke között című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg 2013. szeptember 13. és 2014. január 5. között.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

art&design

Transzparencia Transzparencia
Majoros Áron Zsolt „Influence/Hatás” című kiállításáról
art&design

Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat
Interjú Schwéger Zsófia festőművésszel külföldi felsőoktatásban szerzett tapasztalatokról, kapcsolati háló építéséről és az időbeosztás fontosságáról
art&design

A sárga csend kísértete A sárga csend kísértete
A sárga csendről kiállítás: Schein Gábor megnyitó beszéde

Más művészeti ágakról

színház

Shakespeare, amikor magyar és abszurd Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Hamlear a Gyulai Várszínházban
irodalom

Aranykapu Aranykapu
Gáspár-Singer Anna novellája a Prae spekulatív fikció témájú számából
Gyerekkönyvek a koronavírusról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés