irodalom
Békés Zoltán, a MrSale Öltönyüzlet ügyvezetője és a JAKkendő-díj alapító támogatója tavaly nyáron figyelt fel arra, hogy a csökkenő állami támogatások miatt a kiadók csak ritkán foglalkoznak a kötet nélküli szerzőkkel, hiszen a kevesebb pénz miatt sokszor nagy kockázatot jelent az elsőkötetes szerző felkarolása, művének kiadása. Éppen ezért jelentett tavaly nagy áttörést a JAKkendő-díj megalapítása, ami évről-évre megjelenési lehetőséget biztosít egy pályakezdő magyar prózaíró számára. Eredetileg úgy tervezték, hogy a JAKkendő egy idő után önfenntartó lesz, tehát mindig az előző évi kötet eladásaiból befolyt összegből adják ki a következő könyvet. Ezt a célkitűzést már félig sikerült is megvalósítaniuk: a tavalyi nyertes, Szil Ágnes Tangram című kötetének eladásai részben fedezik az új könyv kiadását.
Németh Gábor különlegesnek ítélte meg ezt a novelláskötetet, mivel szerinte az elmúlt húsz évben túlnyomórészt olyan szövegek keletkeztek, amik “úgy próbálnak beszámolni arról a nehezen elviselhető folyamatról, amit életnek hívunk, hogy valamiféle konstrukciót hoznak létre, ami viszonylag messze van a hétköznapi tapasztalattól." Ezzel szemben Mán-Várhegyi Réka novelláiban “a közvetlenül ismert életvilág jelenik meg". Hozzátette, hogy az írások mégsem ragadnak bele a dokumentarizmusba, hiszen van bennük némi fanyarság - olvasásuk olyan, mint a gumicukorevés: nem lehet abbahagyni. Kiemelte még azt is, hogy a novellák írásával általában az a baj, hogy be kell őket fejezni, azonban Mán-Várhegyi nem zárja le ezeket az írásokat, így marad bennük egyfajta “kidolgozatlan szabadság".
Turi Tímea értékelésében is ezt emeli ki: “Szeretnék úgy a többi emberhez és magamhoz is visszanyúlni, ahogy Mandarin elbeszélői tekintenek a történetek elbeszélőire - elfogulatlanul, megértően, el nem fogadva, de bemutatva élethazugságaikat. Mert honnan is ítélhető meg a különbség az élethazugság és maga az élet között? Mandarin pontosan tudja, mennyit kell ezekről a férfiakról és nőkről elmondani, de fontosabb, hogy pontosan tudja, mennyit kell róluk elhallgatni. Tudja, hol kell befejezni egy történetet, hibátlan arányérzéke megkímél a tragédiáktól és a boldog végtől egyaránt, ám mire e történetek végére érünk, semmi kétségünk nincs afelől, hogy mindkettő épp olyan könnyen bekövetkezhetett volna."
Majd Németh Gábor Borsik Miklós értékeléséből is felolvasott: “A fantáziája korántsem a szürreáliák felé sorolja, ugyanakkor attól sem kell tartania, hogy szociográfiát ír, noha annak vonzáskörében is alkot. A csatárnő ballába életveszélyes című elbeszélés például úgy őrzi meg realista karakterét, hogy közben meglehetősen nagy amplitúdóval mozog, az olvasót kisebb-nagyobb meglepetésekkel árasztva el. Kalandozás a valószínűtlen, de még reális tartományában. A keresetlen humor erős sodrást ad a szövegnek, mely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a szerzőt az elsősorban nem a szövegformálásra irányuló önreflexivitás jellemzi."
A II. JAKkendő-díj átadása, Írók Boltja, 2013. 12. 13.


