bezár
 

gyerek

2014. 01. 25.
Egy sokfejű, sokkezű, sokszívű közösség
Interjú Majoros Nórával, az Író Cimborák blog szerkesztőjével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egyre népszerűbb az Író Cimborák blogja, ahol havonta változó témákhoz kapcsolódva jelennek meg kortárs szerzők meséi, gyerekversei. Az Illusztrátor Pajtásokkal együttműködve a szövegekhez mindig társul egy-egy kép is. Az internetes oldal egyik szerkesztőjével, Majoros Nóra íróval beszélgettünk gyereklapokról, esti mesékről, a kísérletezés fontosságáról.
PRAE.HU: Hogyan választjátok ki a blogon megjelenő szövegeket és mi alapján alakulnak ki a havi témák? A szerzők maguktól jelentkezhetnek vagy meghívással?
 
Majoros Nóra: Az Író Cimborák egy sokfejű, sokkezű, sokszívű közösség. Szeretjük műhelynek nevezni, mert igazából nem is a szövegekről szól, hanem az alkotókról (írókról és illusztrátorokról), akiket a gyerekirodalom köt össze. Mindenkinek más a története, aki a közösséghez tartozik. Akad, akit hívtunk, és olyan is, aki jött magától. Van, aki egyszerűen csak megjelenési felületet lát a blogban. Van, aki a társaságba szeret bele, vagy a közös játék lehetőségébe, és olyan tagunk is van, aki véleményével, szerkesztő vagy szervező munkájával csak a háttérben aktív. Persze egy ilyen változatos közösséget valahogy egyben kell tartani, ezért megfogalmaztunk egy egyszerű és praktikus működési rendet. Minden hónapnak más a szerkesztője. Év végén nagyjából kitaláljuk a következő év témáit, és aki vállal szerkesztést, kiválasztja, mikor, melyik témával foglalkozna, ezt pontosítja, beleteszi a saját ötleteit. A szövegek és illusztrációk kiválasztása mindig a havi szerkesztő feladata.
 
PRAE.HU: Az oldal nézettségéről lehet valamit tudni? Vannak visszajelzések?
 
Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én folyamatosan figyelem a nézettséget, és drukkolok a mutatóknak, hogy menjenek szépen fölfelé. Eddig jól haladunk, az olvasottságunk növekszik. Érdekes látni, ki az az alkotó, akinek az írásait mindig nagyszámú olvasó figyeli és osztja meg, melyik írás a hónap kedvence, de ezek csak érdekességek. Az már sokkal fontosabb, hogy tudunk olyan tanárokról, akik gyakran böngészik a blogot, és indítják a napot a meséinkkel, verseinkkel. Fontos visszajelzés volt 2013. év elején a Kinek a bőre? pályázatra érkezett rengeteg rajz is. Nem is szólva arról, hogy rajtakaptunk már kiadót, hogy az oldalunkon nézelődik.


 
PRAE.HU: Amennyire sok felnőtt irodalmi lap, annyira kevés gyerekirodalmi újság jelenik meg. Ezért is érzem egyedülállónak az oldalatokat, ahol kortárs meseíróktól olvashatók friss írások. Szerinted a gyerekirodalom Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár, s ezzel magyarázható a kevés gyereklap, (szemben a két István, Kormos és Csukás idején kialakult állapotokkal) vagy különb oka van ennek?
 
Nem vagyok otthon a gyerekirodalmi újságok működésében, így nem szeretnék fejtegetésekbe belemenni, vajon miért van kevés. A hiányt anyukaként érzem, és leginkább az keserít el, hogy az óvodák és iskolák által ajánlott, terjesztett lapok gyakran igen távol állnak attól a minőségtől, amit szívesen látnék a gyerekek kezében. Gyerekirodalmi oldalt inkább találni az interneten, és szerencsére egyre több kritika is megjelenik. Szerintem nem a gyerekirodalommal van a baj, inkább anyagi okai lehetnek, amiért nehezen működnek a minőségi gyereklapok. Ennek tükrében nagyszerűnek tartom, hogy vannak olyan szerzők és illusztrátorok, akik lelkesedésből havonta új munkákkal jelennek meg az Író Cimborák oldalon.
 
PRAE.HU: Hogy látod, illeszkednek a mi meséink a külföldön kiadott mesék színvonalához? Véleményem szerint a magyar mesék sokszor jobbak. Külföldön bevett gyakorlat, hogy egy társadalmi kérdés, például a homoszexualitás a mese elindítója, nálunk meg a legtöbbször inkább a nyelv és a játék.
 
Többször szembesülök vele, hogy egy kiadó adott témára, adott életkornak szánt írásokat keres. Engem is inkább a történet és a nyelv inspirál, és nehezen tudom magam beszorítani egy téma keretei közé, legyen az bármennyire aktuális vagy érdekes. Elég szűk rálátásom van a külföldi gyerekirodalomra, de ami elsőre szemet szúr, akkor is, ha csak egy könyvesbolt kirakatát nézegetem, hogy külföldön sokkal több bátor könyvet látok, különösen a grafikát tekintve. Mintha a hazai kiadók biztonsági játékot játszanának. A kísérletezgetés mindig költséges, de mégis az visz előre, anélkül csak egy helyben toporgunk. Látom az író és az illusztrátor társakon, mennyi merész ötlet van a tarsolyukban, amit szívesen látnának könyv formájában is, hiszen az a legfőbb motiváció. Játszunk mi sokat, de ez társasjáték, kiadó és olvasó nélkül nem az igazi.

 Majoros Nóra

PRAE.HU: Inspirálnak a blogon megjelenő szövegek? Volt már olyan, hogy egy meséd kibontásához segített az ott olvasott szöveg? A szerzők a készülő mesekönyvüket meg szokták mutatni a blogtársaiknak? Kikéritek egymás véleményét?
 
Minden szöveget elolvasok a blogon, és igen, néha inspirálnak, sőt az illusztrátorok képeiről is többször eszembe jut egy újabb történet. Ami ennél is többet jelent, az a felszín alatt zajló műhelymunka. Nagyon jó a készülő írásokat olyannak megmutatni, aki értő szemmel olvassa, és tud olyat mondani, ami esetleg átlendít a holtponton. Röpködnek a kéziratok, vélemények és biztatások a cimborák között. Előfordult már, hogy a blogra készült mesémhez annyi visszajelzés érkezett a többiektől, hogy nekiálltam a folytatásnak, és olyan is, hogy nem tudtam megfogalmazni, miért nem jó, amit írtam, és valamelyik cimbora kisegített. Borzasztóan kell a visszajelzés. Anélkül nem megy.
 
PRAE.HU: Mik a terveitek az idei évre? Lesz valami változtatás a blogon? Esetleg több tematika, játék vagy egyebek?
 
Úgy gondoltuk, eléggé összekovácsolódott és kibővült már a társaság ahhoz, hogy az idei tematika egy kicsit komolyabb legyen. Felvetődött, hogy az iskolákban bevezetett hittan és erkölcstan témaköreit járjuk körül, persze sokkal szabadabban és játékosabban, mint ahogy egy tankönyv. Így a pedagógusoknak is segítséget tudunk nyújtani, ha kiegészítő szövegeket keresnek, illetve jobban kapcsolódunk a gyerekekhez, ha olyan kérdéseket veszünk elő, amik biztosan foglalkoztatják őket.
Van még több tervünk is, és mind azzal kapcsolatos, hogy komolyabb, szervezettebb legyen a közösség, és többet jelenjünk meg különböző fórumokon, de ezekről egyelőre még nem beszélnék. Legyen meglepetés.
 
PRAE.HU: Most éppen min dolgozol?
 
Folyton tele van a fejem történetekkel, amiket megpróbálok befogni, mint a lepkéket. Egyiket-másikat elkezdem írni, jobb esetben mese lesz belőle, de gyakran félbehagyom. Nemrég fejeztem be egy ifjúsági regényt, azért ez a csapongás. Már körvonalazódik egy új meseregény terve, de még nem mertem elkezdeni, mert annyi dolgom van mostanában, hogy félek, nem tudnám eléggé beleélni magam, és csak elveszítem.
 
PRAE.HU: Vajon a mai felgyorsult világban működik-e, működhet-e az esti mese hagyománya? Igénylik a gyerekek? Ha kevésbé, mint régen, mit lehetne tenni, hogy visszatérjen az elalvás előtti meseolvasás?
 

Az esti mese ideális esetben éppúgy igénye a felnőttnek, mint a gyereknek. A jó mese szerintem kortalan, a fantáziát, a belső világot mozgatja meg. Mesélni kell sokat az embereknek. Beszélgetni velük, történeteket mondani a médiában, író-olvasó találkozókon, utazás vagy munka közben. Nem tudok semmiféle okos receptet, hogyan lehetne visszaszoktatni az embereket az esti mesére. Inkább mesélni tudok.
 
PRAE.HU: Egy pályakezdő meseírónak mit ajánlanál, hogyan vágjon bele a gyerekirodalomba?
 
Pályakezdő írónak tartom magam is. Az írás kényszer, nem azért ír az ember, hogy megjelenjen, hanem mert muszáj, de ha könyv lesz belőle, az olyan, mint a drog, újabb és újabb kell. Nem tudnék mást ajánlani, csak azt, hogy az írásban fejlődni kell. Rengeteget olvasni, gyakorolni és játszani, nem szabad megelégedni azzal, amit az ember éppen akkor tud. Mindig van tovább. Ehhez meg kell keresni a társakat, mert együtt sokkal hatékonyabban lehet haladni.
 
PRAE.HU: Tudtommal Magyarországon írásból nem lehet megélni, tehát meseblog szerkesztésből és meseírásból sem. Mit csinálsz, amikor pénzt keresel? Összhangban van a munkád a mesék világával?
 
Az elmúlt években nagyon izgalmas munkám volt. Édesapám építészmérnök, nagyméretű sátorszerkezetek tervezésével és kivitelezésével foglalkozik. Vele dolgoztam együtt. Ez rengeteg utazást jelentett, és az új kultúrák, tájak, emberek rengeteg inspirációt adnak az íráshoz, az építkezések szigorú, mérnöki világa és esetenként a fizikai munka pedig fegyelemre tanít. Nem is szeretnék csak írásból élni, mert az írás belső élmény, és amiből táplálkozik, azt a tapasztalatot meg kell szerezni a világban. Fel kell tölteni az érzelem- és élménytárat, mielőtt az ember le tud ülni írni.
 
nyomtat

Szerzők

-- Ayhan Gökhan --


Más művészeti ágakról

art&design

Megnyitószöveg KristofLab Still Life című kiállításához
Kemény Lili Nem című kötetéről a miskolci bemutatón Moklovsky Rékával beszélgetett
George Miller: Furiosa – Történet a Mad Maxből


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés