PRAE.HU: Mamma Mia! Ajándék vagy kihívás?

Mindkettő. Úgy éreztem, ha megkapom a szerepet, akkor az egy ugyanolyan come back lehetne, mint a történetbeli Donnáé. A castingon nagyon izgultam, hiszen tudtam, egy ilyen volumenű szuperprodukcióban  szerepet kapni, melyben ráadásul a világhírű svéd zenekar, az ABBA zenéjét keltjük életre, nagy ajándék.

PRAE.HU: Átsuhant egy évvel ezelőtt az agyadon, hogy „Ennyi színművészi tapasztalattal a hátam mögött miért kellene castingra mennem?”

Nem döbbentem meg, hogy mennem kellett, talán mert rendezőként magam is álltam már a másik, azaz a szelektáló oldalon. Más lett a világ rendje, el kell fogadni a szabályokat. Megértettem Szirtes Tamás álláspontját, ugyanis hasonló nívójú produkció esetében én magam is szeretném egytől-egyig meghallgatni a jelentkezőket. Fontos látni, hogy az adott színpadi helyzetben ki mire képes, milyen az összhatás, olyan-e, amilyet én elképzeltem, miként passzol az adott színész a karakterhez. Ami engem illet, teljesen mindegy volt, hány éve vagyok a pályán, hogy jól énekeltem-e évekkel ezelőtt az Evitát, vagy hogy tudják, hogy tudok énekelni. Abban az adott magyar, illetve angol nyelvű ABBA-dalban kellett megmutatkoznia valaminek, amire a rendező azt reagálja, hogy „na ez az, ő kell nekem!” Ez az a helyzet, amikor a rendezőnek bele kell szeretnie az alanyba, a színésznek pedig elég meggyőzőnek kell lennie.

PRAE.HU: „Bár elsőre az ABBA-dalok nagyon könnyen énekelhetőnek tűnnek, mégsem azok” – fejtette ki Geszti Péter a Madách Színház januári évadnyitó rendezvényén. Mennyire izzasztottak meg a dalok és a koreográfia?

Nagyon! Tihanyi Ákos koreográfus jól feladta a leckét az idősebb korosztálynak. Komoly próbatételt vállaltunk, spártai módon kellett koncentrálni, hozzá kellett edződni. A tapsrend tulajdonképpen egy új felvonás megkoreografált táncrenddel, azt is bírni kellett szusszal, hanggal. Szerencsére a szegedi premierekkor sem volt ezzel problémám, noha azért éreztem, hogy rá kell pihenjek az előadásokra. Óriási sikerrel ment le a bemutató több mit 4000 néző előtt.

PRAE.HU: A Szegedi Szabadtéri Játékokon debütáló Mamma Mia! után tapsviharról cikkezett a sajtó. Hogyan éled meg most a sikert, úgy értem, mennyiben hasonló – ha egyáltalán összehasonlítható – a nyolcvanas-kilencvenes évek Rockszínházának időszakában megélt siker a 2014-eshez?

Valójában nehéz a kettőt összehasonlítani. Annak idején színházat alapítottunk. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy mi alapítottuk azt a színházat, ahol az ének, a tánc és a színjátszás komplexen volt képes működni. Habár akkoriban itthon a musical mint műfaj már valamennyire ismert volt – elég csak a ’83-as Macskákra gondolni –, a rockopera még egyáltalán nem. Az efféle produkciók tető alá hozásában úttörőnek számítottunk.

PRAE.HU: A Rockszínház megszűnését követően zenekart alapítottál, létrehoztad a Kovátsműhely zenés klubot, könyvet adtál ki, sőt még rendeztél is. Szabadúszónak lenni esetedben kényszer vagy vágy kérdése?

Kicsit olyan vagyok, mint Donna, az élete nagyon hasonlít az enyémhez. Rengeteg dolgot csináltam már életemben, főleg olyasmit, ami örömmel töltött el, és azért is, mert a kényszer sarkallt rá. A szabadúszást többnyire a kényszer szüli, az más kérdés, hogy megtaláljuk-e benne a pozitívumokat. Amikor egy színész életében beköszöntenek azok a periódusok, hogy épp nem hívják sehova, akkor két lehetősége van: vagy begubózik otthon, és sírdogál, vagy kitalál valamit. Én az utóbbit próbáltam meg, és örülök, hogy új dolgokba fogtam: igazán büszke vagyok az olyan produkcióimra, mint például az Antigoné-tükör vagy az Arany-óra.

PRAE.HU: Szimpatikus, hogy vállalod a gyengeségeidet is, manapság kezd kimenni a divatból az ilyesmi…

A gyengeség is emberi tulajdonság, és az is természetes, ha megzuhanunk időnként. Egyet azonban már megtapasztaltam: letörhetnek a kudarcok, a depresszió vagy az elkeseredés, de ha semmit nem teszünk ellenük, és hagyjuk, hogy hassanak ránk ezek negatív energiái, akkor az ember belegyömöszöli önmagát egy lefele húzó spirálba. Márpedig muszáj kirángatnunk magunkat a hajunknál fogva a mélyből. Sosem vezet jóra, ha az ember nagyon elhagyja magát. Képesnek kell lenni elkapni a felfelé ívelő spirált. Talán közhely, de igaz: ahogyan a rossz dolgok vonzzák a rosszat, úgy a jó dolgok is vonzzák a jót. Szerencsére ebben az évben rengeteg jó dolog történt velem. Jó példa erre, hogy a lányom éppen aznap kapott meg egy remek korrepetitor-állást Frankfurtban, amikor én Donna szerepét.

PRAE.HU: Az idei Könyvhétre jelent meg Nádasdy Ádámmal közösen írt könyved a Budapest Bámészko, ráadásul közös esttel is felléptetek a Zsidó Nyári Fesztivál keretében. Hogyan kerültetek egymás látóterébe?

Ezt is a kényszer szülte, a kényszer pedig, mint tudjuk, nagy úr, de hasznos. Budapesti legendákat szerettem volna megeleveníteni, ezt az ötletemet elmondtam Ádámnak is, aki látott benne fantáziát. A kötet tartalmaz képeket, hozzájuk szervesen kapcsolódó Nádasdy Ádám-szövegeket, Fábri Péter-dalszöveget és a Budapest Bámészko CD-mellékletét. Utóbbit zenekarommal, a 2013 őszén alakult Kováts Kriszta Kvintettel készítettük. A dalok budapesti legendákról, helyekről és emberekről szólnak, Füttyös Gyuritól Rejtő Jenőig, az Andrássy úttól a Thököly útig. A könyvben szereplő fotókat illetően arra kértem Nádasdy Ádámot, hogy írjon hozzájuk szöveget. Bármit, ami eszébe jut róluk. Ő előbb eljött a koncertünkre, meghallgatta a dalokat, és utána igent mondott. Olvasóbarát, ismeretterjesztő könyvet sikerült megalkotnunk. A dalok segítik a szövegeken való elmélkedést, és a szövegek remekül kiegészítik a dalokat.

A mai fiataloknak Molnár Ferenc, Seress Rezső, Jávor Pál, Karády Karalin, Domján Edit neve már nem sok mindent mond, a könyv róluk is képet ad. Más szemszögből láttatni az egyes, már ismert történeteket, helyszíneket, dallamot adni, informálni és átadni a közös kultúrkincsünket – ez volt a célunk.

PRAE.HU: Nemcsak az itthoniakat ajándékoztátok meg kulturális bámészkodással, de az amerikai közönséget is.

Valóban felléptünk San Franciscóban, San Diegóban és Los Angelesben, ahol az ottani magyar házaknál, idősebb közönség előtt énekeltünk. Megidéztük a 20. századi szórakoztatóipar televízióműsorait (Táncdalfesztivál, Önök kérték), rádióműsorait (Szabó család) is. A kinti magyarok nagyon hálásak voltak, rendkívüli módon értékelték a produkciókat, ugyanis az ő fejükben még mindig tisztán él az általunk megidézett korszak.

PRAE.HU: Ezeken kívül ott van még a széles művészi kapcsolatrendszert feltételező Kovátsműhely is. Tud mindez egymással párhuzamosan működni most, a lázas Mamma Mia!-időszakban?

Persze, a színművészi pályámat mindig kiegészítette az énekesi pálya, párhuzamosan vittem a kettőt. Jó példa erre, hogy nemsokára koncertet adunk a Budapest Café, tehát az őszi fesztivál keretében, a zenekarom ütősével gyerekműsort szervezünk, valamint vidéki fellépésből sem lesz hiány.

PRAE.HU: Most a helyeden vagy?

Nem tudom, de jól esik a sok szabadúszó kínlódás után bemenni egy társulathoz, felmenni a színpadra, és egy adott próbaidőszakon belül csak azzal foglalkozni, ami a dolgom, mindezt ráadásul professzionális körülmények között. Jó volna, ha most minden egy kicsit így maradna… Mindenesetre igyekszem kiélvezni ezt a szerencsés periódust, ha már megadatott.

Mamma Mia!

musical két részben

Zene és Szöveg: Benny Andersson, Björn Ulvaeus, valamint néhány dalban Stig Anderson

Szövegkönyv: Catherine Johnson

További zenék és hangszerelés: Martin Koch

Fordította: Bárány Ferenc és Puller István

Szereplők:

Donna Sheridan: Gallusz Nikolett, Koós Réka, Kováts Kriszta

Sam Carmichael: Nagy Balázs, Sasvári Sándor, Stohl András

Sophie Sheridan: Muri Enikő, Simon Boglárka

Bill Austin: Hajdu István, Szerednyey Béla

Harry Bright: Molnár László, Weil Róbert

Tanya: Détár Enikő, Ladinek Judit

Rosie: Balogh Anna, Sáfár Mónika

Sky: Kiss Ernő Zsolt, Sánta László

Lisa: Lapis Erika, Tóth Angelika, Wégner Judit

Eddie: Berényi Dávid, Pásztor Ádám

Ali: Foki Veronika, Trecskó Zsófia

Pepper: Ekanem Bálint Emota, Németh Gábor

Valamint Baranyai Annamária, Barát Attila, Foki Veronika, Kecskés Tímea, Mező Zoltán, Nagy Attila, Sándor Dávid, Sári Éva, Szentirmai Zsolt, Wégner Judit

Továbbá: Sárközi Gyula

Közreműködik a Madách Színház zenekara, tánckara és kórusa

Koreográfus: Tihanyi Ákos

Díszlettervező: Bátonyi György

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Zenei vezető: Kocsák Tibor

Animáció: Vízvárdi András

Világítástervező: Madarász "Madár" János

Hangmérnök: Ditzmann Tamás, Farsang Áron, Kálmán Sándor, Tóth Zoltán

Szcenikus: Szűcsborus János

Koreográfus asszisztens: Molnár Ferenc, Rieberger Anita

Zenei asszisztens: Kutschera Éva

Korrepetitor: Axmann Péter, Erős Csaba, Szegeczky Ágnes

Kóruskorrepetíció: Lovas Gabriella

Tánckar korrepetíció: Czakó Dóra

A rendező munkatársa: Vaszilenko Eugenia

Játékmester: Bencze Ilona

Karmester: Erős Csaba, Kocsák Tibor, Zádori László

Rendező: Szirtes Tamás

Bemutató: 2014. szeptember 26, 27, 28.

Helyszín:  Madách Színház