Hogyan jellemeznéd a karaktered?

Oonagh szerepét játszom, aki a szerelmi szál női szereplője Jimmy Gralton oldalán. A ‘20-as években többé-kevésbé együtt voltak, ám a férfinak le kellett lépnie, és amikor tíz év után hazatér, a nőnek már férje és gyerekei vannak – de még mindig erősen kötődnek egymáshoz. Oonagh tagja a táncház menedzsmentjének is, ahol tanít is.

Hogy képzeled el a múltját?

A ‘20-as években Jimmy arra kérte, hogy tartson vele, de ő egyke, az anyjának már nem volt sok hátra, és az apja sem heverte volna ki a távozását. Azon nők közé tartozik, akik ezer éve egyedül gondoskodnak a családról és a házról. Keményen kell dolgoznia, egészen fiatal korától rengeteg a tennivalója és óriási felelősség nehezedik rá.

Valós személyen alapul?

Jimmy történetében nem szerepel, de amikor mondtam a rokonainak, hogy a szerelmét alakítom, akkor beszéltek arról, hogy könnyen lehet, hogy volt valaki annak idején, akivel szemet vetettek egymásra.

Hogyan kaptad meg a szerepet?

Az ügynököm összehozott egy találkozót Kennel Londonban, de csak öt percet beszélgettünk. Néhány héttel később behívtak, improvizálnom kellett egy keveset, aztán jött még egy kör Londonban, végül Dublinba kellett mennem két napra, szóval hosszú folyamat volt. Amikor végül megkaptam a szerepet, még a karakter nevét sem tudtam. Annyit tudtunk, hogy a film Jimmy Graltonról szól, így aztán a neten keresgéltünk róla anyagot. A magánéletéről alig találtam valamit, így aztán Rebecca O’Brienhez fordultam segítségért. Ken felhívott, hogy elmagyarázza, kicsoda a karakterem. Azt mondta, nem biopicben gondolkodik, a figura fikciós lesz. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem gondolkodom többet a dolgon, bármit is akarnak tőlem, én ott leszek és eljátszom a szerepet.

Milyen volt kosztümös filmben játszani?

Már az első meghallgatáson lehetett tudni, hogy a film a ‘30-as években játszódik, és ez nagyjából a nagymamám kora, emiatt érdekelt. Élveztem, hogy kosztümös darabban játszhattam, szerintem imádnivalóak.

Korábban főként színházban játszottál.

Ez a szerep közelebb állt a színházhoz, mint bármelyik mozi vagy tévéfilm, amiben eddig játszottam. Ken sokkal jobban összedolgozott velünk színészekkel, mint bármelyik rendező, akinél szerepeltem. Ebbe a filmbe tehát elsősorban épp a színházi tapasztalataimat tudtam beleadni.

Hogyan hatott az alakításodra az, hogy nem olvashattad el a teljes szkriptet?

Felszabadító élmény volt, hisz nem kellett arra gondolnom, ami a karakterrel a későbbiekben történni fog, mivel fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a sorsa. Csak azt játszhattam el, amiről tudtam, ami pedig teljes összhangban volt azzal, amit a karakterem tudott az adott pillanatban. Persze általában minden színész ilyen alakításra törekszik, de nagy segítség volt, hogy tényleg nem tudtam, mi fog történni.

Voltak jelenetek a forgatáson, amik váratlanul értek?

Igen. Az első napon nem volt szövegem, a kamera egészen messze állt, így aztán nehéz volt fejben összeraknom a dolgokat. Megszoktam, hogy nagyon pontos utasításokat kapok, itt viszont fogalmam sem volt, hogy mit kellene csinálnom. Aztán Mikel Murfi olyan sorokat dobott be, amik nem voltak a forgatókönyvben, csak ő kapta meg őket. Ez eléggé lesokkolt, elnevettem magam, teljesen kiestem a karakterből, de aztán rájöttem, hogy ez lesz a munka dandárja: mindig karakterben kell maradnom. Ettől kezdve minden meglepetésre tudtam érdemben reagálni.

Hogy ment az ének és a tánc?

Barryt és engem már rögtön Londonban elküldtek táncórákra, hogy minél hamarabb összeszokjunk. Hetente három alkalommal jártunk táncórára és egyszer bálterembe. Én imádok táncolni, szóval jól mulattam. Szerencsére fiatalon tanultam szteppelni egy keveset, így csak fel kellett vennem a fonalat – a karakterem tánctanár, tehát szörnyen nézett volna ki, ha nem sikerül rendesen megtanulnom ezt a stílust. Imádtam viszont a Lindy Hop megtanulását, bár ennek a karakterek közül senki nem lehetett nagy szakértője, csak igyekeztek rázni a lábukat. Amikor végeztük a nagy táncjelenetek leforgatásával, kicsit szomorú is voltam, hisz rengeteget tanultunk, és többé nem lesz szükségünk erre a tudásra. A Rivoli Ballroom egy sarokra van a lakásomtól Londonban, és már el is határoztuk, hogy el fogunk menni Lindy Hopozni.

Mi az a Lindy Hop?

Vannak róla régi felvételek Amerikából, amikben a táncosok össze-vissza dobálják egymást, iszonyú atletikus táncfajta. Mi egy jóval szolidabb verzióját csináltuk, kezdetleges forgásokkal és pörgetésekkel. A lényeg, hogy a szteppel ellentétben gyakran simul egymáshoz a két test, ezért számított annak idején botrányosnak ez a táncstílus.

A politikában mennyire aktív Oonagh?

Jimmy a zászlóvivő, és a társaság férfitagjai aktívabbak, de Jimmy és Oonagh nagyon hasonlóan gondolkodnak politikailag, sokat beszélgettek ilyesmiről. E téren is illenek egymáshoz, tehát nem pusztán vonzalomról van szó. Szocialisták, ami annyit tesz, hogy segítenek a hátrányos helyzetűeknek, a kitaszítottaknak, az elesetteknek, fairebb világot akarnak.

Hogyan alakult a filmes és színházi karriered?

Ennisből származom, 17 évesen költöztem Galwaybe, ahol ifjúsági színházban szerepeltem, majd Dublinban tanultam színjátszást pár évig. Onnan néhány év múlva Londonba mentem tovább dolgozni, e filmhez hasonló munkák reményében. Ironikus módon életem legnagyobb szerepéhez vissza kellett jönnöm Írországba.

Forrás: Mozinet.

Fordította: Csiger Ádám.