PRAE.HU: Mikor kezdtél el fotózni és miért?

Igazából elég későn kezdett el érdekelni a fotózás. Húsz évesen vettem egy Praktica gépet, egyetlen 50mm-es objektívvel. Évekig ezzel fotóztam. Pár havonta előttem egy-egy tekercsnyi filmet – csak ennyire volt pénzem. Eleinte a technikai kíváncsiságnak volt a legnagyobb szerepe abban, hogy megszerettem a fotózást. Most már ugyanazt találom érdekesnek ebben is, mint az operatőri munkában: hogy a film vagy a fotó nyelvén keresztül megmutathatom, én hogy látom a világot, nekem mi tetszik belőle.

Ebből élsz, vagy más a munkád?

A fotózás csak hobbi, mindig is az volt. Bármiféle felelősség nélküli kísérletezés, próbálkozás, majd a tanulságok levonása. Valójában operatőr vagyok.

PRAE.HU: Operatőrként milyen munkáidra vagy a legbüszkébb?

Sok olyan munkám van, amit valamiért szeretek, de ha ki kellene emelni mondjuk hármat, az első biztosan a Kispál-film, a Napozz Holddal volna. Ez volt az első gigaprojektem, épp ezért igazi mély vizet is jelentett, mind technikai, mind kreatív, mind pedig fizikai szempontból. Amellett, hogy nagyon élveztem, sokat is tanultam belőle. Egy másik meghatározó élményem Boggie Parfüm című klipje, ami alig fél év alatt sokmilliós nézettséget ért el csak a Youtube-on, és bejárta az egész világot. Bár kívülről nagyon egyszerű operatőri feladatnak tűnhet, de számomra éppen ez a szépsége a dolognak: hogy nem is látszik rajta az aprólékos, gondos előkészület és a kivitelezés. Végig csak Bogit látjuk egy mozdulatlan plánban, ami cizellált, finom világítási szituációk létrehozására is lehetőséget biztosított, amit nagyon élveztem.  A harmadik egy nem túl régi munkám, a  Colors of You című projekt. Ezt a kisfilmet a Színes Város programsorozat keretében készítettük a Dob utcai Rácskert falán található tűzfalmozaikhoz. Ebben azt szeretem a legjobban, hogy sikerült elcsípnem egy erős, karakteres vizuális hangulatot.

PRAE.HU: Milyen témákat választasz?

Nagyon szeretem a különböző textúrákat, a színeket, a szimmetriát, a formákat, legyen szó anyagról, fényről vagy akár mindezek kombinációiról, de általában nem tervezem meg előre, mit akarok csinálni, egyszerűen csak lefotózom, ami tetszik.

PRAE.HU: Miért ezeket?

Ennek több oka is van. Egyfelől ott van az, hogy ezek az „alanyok” sohasem reklamálnak, hogy ne fotózzam le őket, és sosem mozdulnak el, de leginkább talán azért választok ilyen témákat, mert meg szeretném mutatni, milyen sok érdekes részlet van abban a környezetben, ahol élünk, ahol minden nap megfordulunk – legyen az akár a saját lakásunk vagy az utca. Csak valahogy sosem vesszük észre. A bennük rejlő szépségeket meg pláne nem, ahogy azt sem, amit egy kis fantáziával beléjük lehet látni.

PRAE.HU: Hogy állnak össze benned a képtriók?

Amikor megtetszik valami, egyszerűen lefotózom. Aztán sokáig nézegetem az elkészült képeket, és szép lassan összeáll a fejemben, hogy melyek illenének egymáshoz. Kábé ennyi. Néha, amikor egy-egy képemhez sokáig nem találok megfelelő párokat, de mégis nagyon szeretném felhasználni őket, abban az esetben szoktam csak tudatosan kitalálni egy koncepciót, hogy tudjam, mire figyeljek, mit keressek, mit kellene lefotóznom még. A folyamat a címadással fejeződik be: általában a címek is szervesen hozzá tartoznak a képhármasokhoz, kiegészítik őket. Sokszor előfordul, hogy megtetszik egy szó, utánanézek, hogy mit jelent, és ha úgy adódik, felhasználom a képeimhez. Egy sokatmondó példa erre a The McCollough Experiment című képem.

PRAE.HU: Milyen géppel dolgozol, és mire váltanál, ha tehetnéd?

Sokáig volt egy digitális, tükörreflexes, cserélhető objektíves gépem, de alig használtam, mert túl nagy macera volt magammal cipelni. Eladtam, és vettem helyette egy, az átlagosnál valamivel komolyabb, kicsi, kompakt gépet, amit mindig magamnál tudtam tartani. A kis gép nyújtotta mozgásszabadság nagyon fontos a számomra, emiatt nem is hiszem, hogy valaha váltani akarnék valami „komolyabb” gépre. Azzal pont azt a mobilitást és szabadságot veszíteném el, ami annyira elkezdett motiválni.

PRAE.HU: Hogy jött a külföldi kiállítás lehetősége?

Egy idő után elkezdtem feltölteni a képeimet a Flickr nevű képmegosztó közösségi felületre. Lassan felfedeztem, hogyan is működik, beléptem egy csomó, különböző témákra szakosodott csoportba. Az egyik ilyen csoport moderátoráról kiderült, hogy nemzetközi kulturális támogatások segítségével kiállítást szervez tehetséges kezdő fotósok számára. Én is bekerültem a kiválasztott 100 nemzetközi fotós közé, majd pedig abba a szűkebb szelekcióba is, akiknek később nyomtatásban is megjelenik majd a fotóalbuma.

PRAE.HU: Hány képed állítják ki és hol, mik kerülnek a katalógusba?

Október 22-től  35 országból, 3 kontinensről 100 alkotó egy-egy képe látható a spanyolországi Murciában megrendezett kiállításon. A saját albumba pedig a tervek szerint tíz képhármasom kerül majd be. Ez eleinte elektronikus formában jelenik meg, aztán amikor elkészült az első tíz alkotót bemutató kötet, nyomtatott kiadvány is lesz belőle. Ez egyelőre még folyamatban van, nem sokat tudok róla. A szervezők emellett azt is el szeretnék érni, hogy a kiállítás később minden érintett országba eljusson, szóval a tervek szerint itthon is megtekinthető lesz majd First International Compact Photography Exhibition néven.

PRAE.HU: Tetszenek valamelyik kiválasztott társalkotó munkái?

Sajnos nem sokat ismerek egyelőre közülük. Annyit tudok, hogy rajtam kívül három másik magyar fotós képe is bekerült a kiállítás anyagába. Komlósy Mária, Rabi Miklós és Tóth Zoltán egy-egy fotója.

PRAE.HU: Szerinted elindul valami komolyabb a fotózás terén ezzel a lehetőséggel?

Sosem terveztem semmi komolyat a fotózással kapcsolatban, de ez a kiállítás most mindenképpen adott egy löketet, hogy érdemes folytatnom. Szóval, majd még meglátjuk, hogy mi lesz. Egyelőre továbbra is járom az utcákat – nyitott szemmel.