bezár
 

gyerek

2014. 12. 11.
Küldetés teljesítve
Szabó Tibor Benjámin: E.P.I.C. Az első küldetés.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Küldetés teljesítve Egy hűvösebb szeptemberi napon különös és titokzatos elitképző iskolába, a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetébe tartanak a szerencsés diákok Budapest, illetve az ország minden pontjáról. Ezek közül a diákok közül kerülnek ki a regény kivételesen tehetséges, ugyanakkor mégis nagyon emberi hősei, akiknek szilárd elhatározásuk, hogy utánajárnak az iskolában zajló gyanús történéseknek. Szabó Tibor Benjámin modern kalandregénye a Manó könyvek kiadásában jelent meg idén ősszel E.P.I.C. Az első küldetés címmel.

Az olvasó – egy rövid intro után – hamar meg is ismerkedik a regény központi hőseivel, az iskola egyik csoportjának tanulóival, a „B Teammel”, elsőként pedig Sádinger Ádámmal és Richter Barnabással: Sádi gondolataiba mélyedve ücsörög a Duna-parton, amikor Richter – a későbbiekben csak Röfi – szólítja meg félénken, hogy nekik bizony barátságban kell lenniük, ugyanis egy csoportba osztották be őket. A két fiú eleinte kevésbé találja a közös hangot, ami nem is olyan nagy csoda: Sádi a kilencedik kerület egyik sötétebb bugyrából, az Illatos útról került a kiválasztott tanulók közé, ahol nyilvánvalóan más hangulat uralkodik, mint a Marina-parton. Ezt a valóságnál mi sem igazolja jobban. De Sádit nem abból a fából faragták, hogy megadja magát a lehúzó körülményeknek és ússzon az árral. Megtanulta kezelni a külvilágból érkező zavarokat, és a harcművészet egyik ágának, az aikidónak filozófiájával gondol át minden leküzdendő akadályt. A stressz-szituációkban is tiszta fej és a nem túlbonyolított, ám nagyon is intelligens problémamegoldás jellemzi inkább. Ezzel szemben a kicsit kövérkésebb Röfi, aki a számítástechnika legújabb vívmányai nélkül valószínűleg nagyon gyorsan betegre unná magát, nos, ő a megfontoltság és alaposan kitervelt megoldások híveit gyarapítja, természetesen mindenre alaposan rá is stresszel. Ez a két ember köt akkor és ott mély barátságot.

Nem sokkal később megismerhetjük a hatfős csoport további négy tagját is: Jánost, a finom intelligenciával megáldott vezető-egyéniséget, Márkót, aki már a történet elején a csoport fő provokátorává lép elő, Zuzut, a 14 éves leányzó bőrébe bújt rafinált pszichológust… és a csendes és rendkívüli módon okos Alma Petit, akit – a bunkózó Márkót leszámítva – mindenki azonnal a szívébe zár. Ezzel az alapszituációval nyit Szabó Tibor Benjámin különös-különleges regénye. A fent említett titokzatos iskola eme kis csoportja, mely a történet során valódi, egymásra hangolt közösséggé formálódik, próbál belelátni az iskola gondolkodásába, és annak rejtett szándékait valahogy kinyomozni. Ennek során keverednek egy izgalmas kalandba, küldetésbe.

A történet fordulatos, az események izgalmasan vannak egymásra építve, alapvetően tehát élvezetes olvasmányélményt nyújt az E.P.I.C. Az életszagú, hétköznapi szituációkba integrált misztikus történések és kapcsolódások, amelyek a kerettörténetet képezik, jól követhető ívet adnak a regénynek. Ezzel párhuzamba állítható az események egyre feszültebb, dinamikusabb, izgalommal teli egymásutánja: iskolapéldája lehetne ez annak, hogy hogyan is kell egy modern kalandregényt izgalmasan prezentálni. Helyenként azonban megtörik a sztori gördülékenysége, igaz, csak „hajszálrepedésekről” beszélhetünk. Ilyenek többek között az iskola rendkívüli tanóráinak túl részletes leírása. A különböző tudományos tézisek, kísérletek, vagy művészettörténeti elmélkedések vitathatatlanul nagyon érdekesek, de a történet igen mozgalmas mivoltával viszonylag nehéz ezeket összeegyeztetni. Az események pörgős ritmusa ilyenkor lelassul, a szívverés megnyugszik. Kellenek ilyen lépcsőfordulók egy regényben, ez világos. Ebben a formában viszont nem mindig voltak eredményesek ezek a történetbe emelt tanórai kivonatok. A háttérben finoman meghúzódó oktató szándék valahogy nem igazán „ült”, nem passzolt teljesen a kalandos események forgatagába. Ugyanúgy a párbeszédek stílusa sem mindig teljesen „szavahihető”: Többször kelt olyan érzést, mintha a személyek laza közvetlensége túlcsordulna, ami viszont azonnal mesterkéltté teszi a párbeszédet, ilyenkor sokkal nehezebb átélni az adott helyzetet. Többször találkozik az ember azonban azzal, hogy jól sül el ez a próbálkozás, ilyen korú fiatalok gondolatait saját nyelvezetük szerint visszaadni. A tényleg elenyésző, de jól elhelyezett, enyhébb, visszafogottabb trágár kifejezés olyan szituációban hangzik például el, amikor nyilvánvalóan még egy jól nevelt gyerekből is kibuggyanna saját szűk baráti-iskolai társaságának körében.

Annál kiválóbban figyelhető meg a karakterek kidolgozottsága. A személyiségek a regény legelején még egyes individuumként voltak jelen, ám amint a csoport tagjaivá avanzsálnak, természetszerűen megváltozik az őket meghatározó kontextus is, az origó áthelyeződik az egyénről a közösségre. Az együtt gondolkodás, egymásra reflektálás során automatikusan kialakul, és később, a történet folyamán végig formálódik, érik a fiatalok fejlődése. Az író már a szerepválogatásnál is kivételesen ügyelt arra, hogy a személyiségek minél jobban különbözzenek. Egyik tanuló sem jött azonos társadalmi közegből, a családi hátterük szintén egészen más, ami más sérüléseket, kisebb vagy nagyobb lelki traumákat is jelent. Hőseink között van elvált szülők gyermeke, félárva, gazdag elkényeztetett típus és autista is. Nem elképzelhetetlen sérülések, helyzetek ezek. Olyan emberi problémákkal szembesül az olvasó, amelyek valahol minden család horizontján elő- előbukkanhatnak. Ezek a fiúk-lányok pedig tapintatosan, elfogadóan és mély empátiával közelítik meg egymás búját-baját. A személyiségfejlődések természetessége és emberközelisége nagyon nagy pluszt ad a történetnek, ami egyértelműen háttérbe szorítja a kisebb hibákat. Budapest szintén remek helyszínéül szolgál egy ilyen történetnek, és természetesen az sem elhanyagolható, hogy a sokak számára ismerős terek, utcák és épületek azonnal bennfentes érzést idéznek elő. A jó pozícionálhatóság nagymértékben erősíti a követhetőséget, emellett pedig természetesen mindig mosolyt csal az ember arcára, amikor egy-egy jól ismert dunai partszakasz vagy budai utcasarok tűnik fel helyszínként.

A regény témáját tekintve abszolút aktuális – már-már utópisztikus, híven tükrözi az úgynevezett Z generáció igényeit, érdeklődését. A rejtélyek megoldásának, de akár egy mezei beszélgetésnek szinte elengedhetetlen kellékei az információs technológia eszközei, vagy az éppen futó trendnek megfelelő közösségi vagy kommunikációs programok, mint a Facebook vagy a Skype – mint ahogy ez általában a valóságban is lenni szokott. Olyan természetességgel jelenik meg a szereplők számítástechnikai jártassága, mintha csak velük született tulajdonságuk lenne ez. Mindez egyértelműen sokkal eredményesebben fogja meg a célközönség érdeklődését, mint mondjuk egy hagyományosabb „kosztümös” regény. Egészében véve nem túlzás kijelenteni, hogy van a történetben annyi vonzerő, ami visszacsábíthatja a fiatalabbakat is az örömteli, ugyanakkor elgondolkodtató és morális tartást is adó olvasmányokhoz – akár a laptop mellől is.

nyomtat

Szerzők

-- Varga Kende Lőrinc --


További írások a rovatból

Zöldebb könyvek – kortárs ifjúsági regények a környezettudatosságon innen és túl
Képregényünnep a Három Hollóban

Más művészeti ágakról

Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.
Foci, vers, próza, gyerekirodalom
Helikon lapszámbemutató


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés