bezár
 

gyerek

2015. 04. 15.
Folyamatos „coming”
Az Y-generáció beszélgetése Totth Benedek Holtverseny című regényéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Folyamatos „coming” Az elsőkönyves szerző igen nagy gyakorlatot szerzett a különböző prózanyelvekben, fordítóként ugyanis hosszú publikációs lista áll mögötte, a sci-fitől a szórakoztató irodalmon túl a Cormac McCarthy-féle nehéz szépirodalomig – indította az estet Krusovszky Dénes kritikus, a könyv szerkesztője, és először arra kérdezett rá, hogy ifjúsági regény-e, avagy zsánerelemeket trükkösen felhasználó szórakoztató regény a Holtverseny.

Fenyő D. György középiskolai magyartanár ifjúsági regényként kezdte olvasni a könyvet, ami nem marad ebben a kategóriában. Egyébként, mivel eleve berakták az Y-generáció kontextusba – kilengésekkel és különböző regiszeterekben válogatva –, természetesen megszólítja ezt a generációt. Visy Beatrix kritikus szerint az ifjúsági regény a célcsoportot jelöli ki, nem érdemes keverni a műfaji kategóriákkal, ugyanis a kritikákban összemosták: ifjúsági regény, krimi, drogos thriller, nevelődési regény – ezek nem feltétlenül ugyanazok a kategóriák. Mivel kamaszokról szól, olvastatható velük, de más olvasat is elképzelhető. Mészáros Márton irodalmár, egyetemi tanár felvetette, ha úgy tekintünk a regényre, hogy mennyire problematizálja azokat a kérdéseket, amelyek mostanában az ifjúságot érintik, az összes eddig tárgyalt mű közül ez a leginkább ifjúsági, már-már túlzó töménységben is mutatja azokat a problémákat, amikkel mostanság egy tizenévesnek szembesülnie kell. Bátor, jól megcsinált szöveg, neki eddig ez tetszett a legjobban. A regény nyelvezetére térve Visy Beatrix arról beszélt, hogy neki idő kellett, amíg bele tudott helyezkedni a nyelvi világba. De inkább a közeg zavarta: a drogozás, a folyamatos szexualitás, amit sokáig öncélúnak érzett.

A kritikusokkal egyetértve a beszélgetők is kiemelték a nyelvezet hitelességét, teremtő erejét. Mészáros megjegyezte: minden regény nyelve világteremtő nyelv és nyilvánvaló, hogy ez a  világ nem felel meg semmilyen általunk ismert világnak. Fenyő D. Györgynek nagyon tetszett a regény, és bár vadászott a hibákra, de nem talált benne, beszippantotta a mű. Amennyiben szlengről, ifjúsági nyelvről beszélünk, nem nagyolhatjuk el, mert sokféle ifjúság létezik, sokféle nyelvvel. Utalt itt az eddig kitárgyalt könyvekre meg az ezután terítékre kerülő Kemény Zsófi regényre, lényegében ugyanez a korosztály, mégis teljesen más szleng, reflektált, kicsit túlbonyolított, hasonló elemekkel is élő, ám azt egy intellektuális közegben föloldó; vagy Mészöly Ágnes Darwin-játszmája, ami sokkal könnyedebb, hétköznapibb, kevésbé durva regisztert használ. Ez is arra figyelmeztet, hogy sokféle ifjúság létezik, sokféle világgal – annyiféle a nyelvük is.

A figurákra térve kiemelték az egyes szám első személyű narrátort, akinek a neve nem derül ki a regényből. Jelen időben beszél, és mivel minden az ő nézőpontján keresztül zajlik, nem is kérhető rajta számon semmiféle társadalmiság, szociografikus hitelesség, ha valaki épp ezt várná, és így jobban elfogadjuk a félrecsúszott értékrendet, világot, ahol mindenki drogos, mindenki pornót néz… Részben a szociológiai hitelességgel is összefügg az elbeszélő korlátozott nézőpontja, hiszen elképesztő mennyiségű cuccot tol, sokszor szembesül azzal, hogy nem hiteles, amit lát. A nevelődési regény felőli olvashatóság nem meggyőző, fejlődés nem tapasztalható, inkább azt látni, hogy a szereplők minden szituációban ugyanolyanok. Visy Beatrix szerint egyrészt sodródnak, másrészt folyamatos jelenben, lebegésben léteznek, végigszívják az egész kamaszkorukat, akár edzésen, akár az iskolában. A főfigura vitathatatlan értéke, hogy sasol, észrevesz mindent, de abszolút nem értelmez, nem értékel. A legfontosabb ellenérv a jelenidejűséggel kapcsolatos, a nevelődési regénynek van múltbeli horizontja, és jövőbe fixáltsága, itt ezek közül egyik sem áll. Egy fokkal kevésbé szigorú kategória a „coming of age”, ami populáris regiszterben is, szépirodalomban is működik – inkább ezzel a fajta regénytípussal játszik a Holtverseny, de éppen ez az „age” nem akar eljönni; folyamatos „coming” van.

Négy fiúkarakter szervezi a történetet, örvénylő viszonyuk van egymáshoz és mindenkihez. A figurákkal volt problémája Visy Beatrixnek, különösen a lányokkal, végül megegyeztek abban, hogy nem arról van szó, hogy rosszul vannak megírva a lányfigurák, hanem hogy az elbeszélő fiú így látja őket. Továbbá az a helyzet, hogy feszültség van az érzelmi és a fizikai érettségük, életformájuk között. Nagyon kevés derül ki az érzelmekről. A négyes fiúbandán belül világosak az értékek (kinek volt meg az egész kosárcsapat, vízipólós csapat, kinek nem), ennek az értékrendje szerint látja a lányokat, és arról, hogy érzelmileg megragadhatók, semmit nem tud. A bandában világos hatalmi harcok, meccsek, mindenféle van, de a barátság komolyabb, érzelmi rétege szinte meg sem szólal. Felmerült az Iskola a határon, mint hasonló sztori, ám az ottani szereplők érzelmileg sokkal reflektáltabbak. Visy Beatrix a kíméletlen fiúbandának egy nagyon szép leképezését vette észre, ami az uszodában a versenyeken a négyes váltókkal, illetve a csocsózásnál zajlik.

A felnőttekkel való kapcsolat is érv a nevelődési regény ellen: ugyanis nincs hova nevelődni, például Kacsa ultragazdag szülei pont olyan idióták, mint a gyerekek. Az edző tekintélye is csak az agressziója révén jelenik meg. A regény azt sugallja, hogy a fiatalok magukra vannak hagyatva ebben az értékek nélküli világban, és a felnőttek világa kiábrándító; bár Mészáros szerint ennek a világnak igenis van egy nagyon határozott értékrendje, amiben az agresszió, a pénz és a hatalom a fontos. A kulturális, morális hagyományrendszer ezeknél a fiataloknál nem működik, nem is gondolják, hogy fontos volna, nem látják hasznosnak, megtérülőnek. Mintha az lenne az értékes résztvevője ennek a világnak, aki sikeres, mindegy, hogy miben. Ez néha találkozik a felnőttvilágnak az úgynevezett értékrendjével. Ezek a fiúk ugyanúgy drogoznak vagy dugnak, mint ahogy úsznak. Az úszásban sikeresek, azt a felnőtt világ elfogadja, azt mondja, az jó, a többire meg nem mond semmit, mert nem látja – de a fiúk tudatában ugyanott csapódik le. Erős törvényszerűségek működnek egymás között is, meg az edzőkkel kapcsolatban is, és ez felidézi A Legyek Urát. Visy Beatrix a Totth regény erényeként kiemelte, hogy nincs benne patetikus veszteségretorika.

Lehetne-e tanítani? Fenyő D. Györgynek nagyon nagy levegőt kéne vennie, hogy bevigye az osztályba, annak ellenére, hogy nagyon tetszett neki. Esetleg nyelvileg bevinné, mert érdekesnek tartja, milyen rétegei vannak, hogy teremt egy ilyen durva nyelv mégis metaforákat. Mészáros Márton egyetemre nem, inkább középiskolás korosztálynak javasolná, Visy Beatrix pedig jó eséllyel rátenné a szabadon választható olvasmányok tízes listájára, egy nemsokára végzős osztálynak. Emellett felveti a nyelv avulékonyságát. Mészáros is megnézné, mennyire időtálló. Bár az utóbbi évek egyik legerősebb magyar prózájának érzi, épp emiatt várna vele. Popkulturális elemekre, márkákra, számítógépes játékokra tíz év múlva már nem fogunk emlékezni... Ehhez kapcsolódott egy felszólaló, a Zabhegyező újrafordítását hozva fel, ami most már Rozsban a fogó.

Egy másik hozzászólónál bekapcsolt egy meta-lehetőség: olvasható-e paródiaként a regény, mivel a nihilizmus fétisének karikírozása is benne van. Jó döntés szatíraként olvasni – mondta erre Krusovszky, majd szóba került Bret Easton Ellis és Tarantino, az önfelszámolás dicsőségére felmerült még a Trainspotting és a Nirvána Smells like teen spirits című száma. Vannak benne az Amerikai pitére emlékeztető jelenetek is, mondta, de nem borít ki, mert ügyesen, jó humorral oldja meg az író. Hír még, hogy a Holtversenyből filmet fognak forgatni.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szepesi Dóra --


További írások a rovatból

gyerek

Különleges videós produkció készült a rendszerváltásról
A Faktor Terminál produkciója a Tilos az Á Könyvek kötete alapján
gyerek

Mesél az erdő Mesél az erdő
Gyereknapra, szeretettel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés