bezár
 

art&design

2015. 05. 15.
Dekoratív figurák mögé rejtett filozófia
Soós Nóra: Transzparens emlékezet – Folyamatos jelen
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Soós Nóra legújabb munkái fontos kérdéseket fogalmaznak meg az emlékezetkultúra esszenciájával, lényegi működésével kapcsolatban: a Faur Zsófi Galériában kifüggesztett vásznakon közös múltunk apró mozaikjai sejlenek fel, válnak láthatóvá és értelmezhetővé jelen korunk tükrében. A mostani festményeken azonban nemcsak a múlt és jelen problémái rajzolódnak ki, hanem Soós jól ismert transzparens, többrétegű festészeti stílusának köszönhetően ezek a vásznak a személyes és a társadalmi emlékezet egymáshoz való viszonyáról is beszélnek.

Soós Nóra most kiállított festményei ebben a térben igazán jól működnek, maximálisan magukra találnak: a galériában a nagyobb vásznak párban vagy önállóan egy-egy egész falat kapnak ‒ kell is nekik a hely ahhoz, hogy kiteljesedhessenek ‒, míg a Valami nincs sehol című sorozat kisebb munkái a második szint zárt terében helyezkednek el, így azok rokonvolta, együvé tartozása is érvényre jut. Egészen érdekes, ahogy e kétféle rendezési mód egészen másfajta attitűdöket vár el a nézőtől: míg a nagy vásznak inkább a kanti értelemben vett fenséges érzetét keltik ‒ nem engednek magukhoz teljesen közel, inkább csodálatot várnak el ‒, addig ezek a kisebb munkák bizalmas és meghitt viszonyt alakítanak ki a látogatókkal.

Azonban bárhogy is nézzük őket, kétségtelen, hogy Soós Nóra mostani munkái is ragyogó színvilágú, dinamikus felépítésű kompozíciók. Az alkotó most is a sokarcú világ totális megragadására törekszik: mélyen személyes élményei mellett a közösség emlékei is megjelennek ezeken a munkákon, illetve a kortárs popkultúra elemei és a szocializmus emblematikus tárgyai, a keljfeljancsik és búgócsigák is egyaránt visszaköszönnek e festményekről. A kiállított munkák színpalettája a korábbiakhoz hasonlóan üde és friss megjelenésű. Könnyednek és játékosnak tűnő festmények köszönnek vissza a falakról. (E sorból csak a Szimultaneitás című munka lóg ki, melynek palettája borongósabb és keményebb, kérdései is súlyosabbak, ez a munka tehát nem próbál a felhőtlenség látszatába burkolózni.)

Szimultaneitás, 2015.

Ezeknek a képeknek ugyanakkor mélységük van, úgy ontológiailag, mint fizikailag: Soós Nóra e mostani vásznakat is több festék- és jelentésréteg egymásra pakolásával hozta létre, így váltak azok vizuálisan és értelmüket tekintve is bonyolult és komplex szövetté. Az egyes szintek azonban csak hosszabb szemlélődés után válnak láthatóvá, értelmezhetővé: idő és energia kell a feltárásukhoz. Soós tehát nehéz feladat elé állítja a befogadót ezekkel a munkákkal: az egymástól távol állónak tűnő, közös kontextusban nehezen értelmezhető szintek csak egy elnyúló, analitikus befogadás során hozhatóak közös nevezőre, enélkül csupán színes kontúrok, dekoratív figurák maradnak.

Megmérettettél és könnyűnek találtattál II.

A vásznakon az alkotó egyébként maga is játszik az idővel: korábban megtörtént emlékképeket tesz jelen idejűvé, miközben a jelenkor eseményeit rögzítve a vászonra, azokat múlttá szelídíti. Soós ezzel a játékkal lényegében kérdéssé teszi az időt: „mennyiben válthat jelen idejűvé egy, a régmúltból felidézett alak, szituáció, történés”, illetve lehetséges-e finomítani az események súlyát azáltal, hogy rögzítjük és a múltba helyezzük őket? Ezek a munkák tehát dekorativitásuk mellett mélyen filozofikusak is, azonban mégsem válnak didaktikussá, hiszen feltett kérdéseikre nem kínálnak egyértelmű válaszokat, a befogadónak azokat magában kell megtalálnia.

Idő nincs, 2015.

A Faur Zsófi Galériában kiállított munkák együttesen szólnak arról a szorongásról is, amely mélyen átitatja a jelent, korunk társadalmát. A nyugtalanságról, amely abból fakad, hogy a múlt folyamatosan be-beszivárog a jelenünkbe. Nem tudunk vele mit kezdeni, nem tudunk róla beszélni és nem vagyunk képesek feldolgozni, ezért az megoldatlan teherként nehezedik ránk, és így a jelenben ismétlődő mintázatokat hoz létre.

Időbuborék II.
Ezek a munkák Soós Nóra művészetének egy újabb oldalát mutatják meg: a korábban megismert mély személyességet most már nemcsak társadalmi problémákra adott reflexiók ‒ vö. a Nagy alma vagy a Vilma című festményekkel ‒ szövik át, hanem azok politikai hanggal is gazdagodnak. Ahogy a megnyitón György Péter meg is fogalmazta: ezeken a festményeken „a politikai művészet akarásának figyelemreméltó programját látjuk” beteljesedni.

Soós Nóra Transzparens emlékezet – Folyamatos jelen című kiállítása a budapesti Faur Zsófi Galériában 2015. május 8. és június 12. között tekinthető meg.

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Kísérletek a humanizmus fenyítőbotjának hatástalanítására Kísérletek a humanizmus fenyítőbotjának hatástalanítására
Beszámoló a Poszthumanizmus és képzőművészet című beszélgetésről
art&design

Forrásbarlang az utcaszint alatt Forrásbarlang az utcaszint alatt
Ioana Stanca és Vető Orsolya Lia Soft as Water című kiállításáról
art&design

A magány misztikája A magány misztikája
Recenzió Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című fotókönyvéről
art&design

Fókuszban a közép-kelet-európai régiók Fókuszban a közép-kelet-európai régiók
Beszámoló a KAJET Journal új lapszámát bemutató estéről az ISBN könyv+galériában

Más művészeti ágakról

film

Misikém, bevetted már a gyógyszered? Misikém, bevetted már a gyógyszered?
Baranyi Gábor Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások
Interjú Totth Benedekkel írásról, fordításokról és a magyar irodalom lehetőségeiről külföldön
Vaktérkép
Mayhem-koncert + Mortiis, Exodikon a Barba Negrában, 2022. április 29.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés