bezár
 

irodalom

2015. 08. 05.
Fonák
Bánkitó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Bánkitó idei installációs pályázata a „Mutasd meg, hogy mindennek több oldala van" felszólítás köré szerveződött. Erre válaszoltunk a Möbius-szalag absztakciójával. Alkotó csapatunk két főt számlál, Szabó Beáta Tünde alkalmazott matematikust és Molnár Szabolcs építészt. Bizonyos értelemben mi egész nap oldalakat számolgatunk, érdekel minden, amivel egy ember körülírható, legyen az a kisujja, a szavai, a versei, a ruhái, a szobája, vagy a biciklije. És érdekel a kérdés, hogy ezekkel tényleg körülirhatóak vagyunk-e. Első közös installációnk is ezek mentén lógott a fáról.

Felülnézet

Fáradt vagyok már ebben a melegben. A felhő-létnek is vannak 
hátulütői. Hogy mást ne mondjak, kevés az árnyékos hely. Nehezen 
mozdulok arrébb, de valójában nem is akarok igazán. Itt a tó alattam. 
Szép. Szeretem a vizet - persze ez magától értetődőnek tűnik, de hidd 
el, meglepődnél, ha tudnád, mennyi felhő kap hányingert a víznek csak 
a hallatán is. 

Nekem szerencsém van, megtanultam elfogadni magam már kiskoromban. 
Habár én voltam a legkevésbé kitalálható formájú, és ez sokáig zavart, 
anyu mindig azt mondta, velem csak azok fognak foglalkozni, akik 
igazán akarnak. Mert hát valljuk be, elsőre nem látszik, hogy aznapra 
épp a jojózó sárkány alakot találtam ki magamnak. Ahhoz sokáig kell 
nézni az égre, hogy felkiálts, jé, ez pont olyan, mint.

Így aztán a vizet is szeretem. El sem tudom képzelni, hogy máshol 
éljek, mint itt, a tó felett. Vannak néha mindenféle fölhajtások, 
azokat is megszoktam idővel. Először zavart a sok ember, a zaj, a 
csobbanások. Aztán kezdtem rájönni, hogy lehet tanulni tőlük ezt-azt. 
Egyszer például azt mondta az egyik, emlékszem, épp a stégen ült, 
szóval azt mondta, beragadt pipafüst alakom van. Na ezen nagyon 
meglepődtem, még sose jutott eszembe, hogy beragadt pipafüst legyek. 
Aznap is épp csak ásítottam egyet nem is gondolkoztam a formámon egyáltalán.


Úgyhogy vannak jó oldalai is ennek az egész fesztiválosdinak. Azért a 
nyugalmat persze jobban szeretem. Ahogy így megfigyelgettem, vannak 
hozzám hasonlóak közöttük is. Legalábbis most volt, aki csendben 
felhőt próbált fára akasztani, vagy nem is tudom pontosan, hogy mit 
csináltak, nekem úgy tűnt. Persze ez elég egocentrikus. Ha nyúl 
volnék, biztos azt gondolnám, hogy nyulat építettek. De hát felhő 
vagyok, és én így láttam. Felhőt kötöttek fára. Azt hiszem, emberként 
én is ezt csinálnám nyaranta.

Szórta a fényt a szemembe. Tetszett.

nyomtat

Szerzők

-- Szabo Beata Tunde --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Weber Kristóf Keringő című regényének bemutatója
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
Denis Villeneuve: Dűne – Második rész


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés