A Feuilletonban Horváth Máté cikkét olvashatjuk, amely Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulója okán vizsgálja a költő kritikához való viszonyát. A szerző először a XVIII-XIX. század fordulóján bekövetkezett magyar irodalmi társiasság változásairól értekezik, majd kitér Berzsenyi Antirecenzió Kölcsey recenziójára című publikálatlan vitairatának főbb megállapításaira, összehasonlítva a későbbi és meg is jelent Észrevételek Kölcsey recenziójára és A kritikáról című írásaival.

„[…] Berzsenyi a kritikát nem mint polifonikus vitát vagy beszélgetést képzelte el, hanem mint egyirányú kommunikációt.”

– állapítja meg a cikk írója.

A szépirodalmi blokkot Marno János három verse nyitja: az Összesülés című költeményben párbeszédet kezdeményez Pilinszky János Akvárium című versével, a Szárazági kecskedalban pedig Michelangelo Frammartino filmrendező Le quattro volte filmjét veszi alapul. „Valamiért egyre gyakrabban megy / világgá az ember kedve ezen / a világon” – nyitja meg Valamiért című versét, amelyben a világ és az ember kapcsolatát ábrázolja.

A Tárcatár e heti szerzője Balázs Attila. Novellájának (Nosztalgia, Tarkovszkij nélkül) elbeszélője meg van győződve róla, hogy a nyarak csak melegebbek lesznek, de sosem olyan jók, mint régen. Egy régi nőismerős alakja és a burgonyából készült pecsét emléke az évek múlásával nem halványul, hanem épphogy erősebbé válik.

Odze György Londonban mindig esik? című novellájában egy apa-lánya kapcsolat jelenik meg, mind a generációs különbségek kapcsán, mind az egymás mellett futó, de kapcsolódást nehezen találó életek témájában. Főszereplője egy hatvanéves férfi, aki találkozót kezdeményez lányával, ugyanis egy régi titkot szeretne felfedni előtte.

Beck Tamás Napimádó című művében Matild és a nagybeteg, ápolásra szoruló édesanyja életébe tekinthetünk be. A hit központi szerepet tölt be az írásban, a bibliai csodák azonban a hétköznapokban elmaradnak.

Otten Marina novellájának (Immunis) főszereplője, Benedek a Krúdy Söröző egyik részeges alakjában fedezi fel haldokló apját. A kórházi és kocsmai jelenetek közötti váltakozás és a budapesti utca- és kocsmavilág sajátosságainak ábrázolása jellemzi a novellát.

Kozma Klaudia Gina című novellája a drogot mint a megcsalás miatti átvertség érzését használja motívumként. „Annyira bódult voltam, hogy még csak nem is sejtettem.” – fogalmazza meg.

Molnár T. Eszter négy versét a feltámadás és a ciklikusság köti össze. Útról és időről című művében a természettudományos képek és az emberi lét törékenységének és változásainak motívumai jelennek meg. Pilinszky és Weöres Neuchâtelben című költeményében a két magyar költő Dürrenmatnál tett látogatását tematizálja, a középpontban egymás meg nem értése áll. A Városmajor című versben egy hintázó gyerek és egy futó két független, de egyidejű mozgása, és az arra ható, illetve azt korlátozó idő-tér kapcsolat válik témává. A Libertas és a macskákban a pusztulás és a gondoskodás ellentétét láthatjuk:

ott, ahol a rondella enyészetnek indul, a természet utat tör magának, és ahol háború fenyeget, ott lesz olyan ember, aki a macskáknak tejet ad.

Csengery Júlia Budapesti Szent Simeon című verse zárja a szépirodalmi művek sorát, amelyben a szerző a modern város és a címben említett aszkéta szent legendáját ötvözi. Hétköznapi szorongás, a transzcendens iránti vágy és irónia jellemzi a vers hangulatvilágát.

Károlyi Csaba a Követési távolság rovatban Fekete Ádám Megszólítások (Magvető Kiadó, 2026) című kötetét veszi górcső alá. Kitér az elbeszélői pozíció kérdésére, Tömkeleg Ábrahám és az író egymással való megfeleltethetőségére, a testhez való viszony megjelenítésére egy mozgássérült ember szemszögéből. „Az érzékenyítésben sokat segít az elbeszélő ironikus, sőt önironikus humora, de a helyenként megszállottságig fokozott őrülete is.” – dicséri a könyvet Károlyi.

Gajdó Ágnes Ex Librise gyermek- és ifjúsági irodalmi műveket jár körül. A sort Mészöly Ágnestől A keselyűteknősök rejtélye (Abszolút Könyvek Sorozat; Pagony Kiadó, 2025) nyitja, melynek helyszíne sokak szeretett üdülőhelye, a Balaton. Gajdó kiemeli, hogy az író a gyermekek számára is könnyen követhető módon adagolja az információkat, és alakítja a fordulatokat. Rojik Tamás Vér, víz, oroszlánsörény (Abszolút Töri sorozat; Pagony Kiadó, 2025) című művével folytatja, amely egyrészt egy jelenkori gimnáziumban, másrészt az Aquincumban játszódik Kr. u. 178-ban. Gajdó fontosnak tartja, hogy a regény nemcsak a kalandokra helyezi a hangsúlyt, hanem az akkori kor és kultúra szokásait és jelentős szereplőit, nézeteit is az olvasó elé tárja. Berg Judit Liana című regényét valós események ihlették: 2023. május elsején lezuhant egy San José del Guaviaréba tartó repülőgép, a négy túlélő gyermek pedig negyven napon át várt a segítségre. Berg alapos kutatómunkát végzett, és a regény számos elemét a tényekre alapozta, ugyanakkor a népmesék, legendák és saját képzelőereje is alakították a cselekményt. Gajdó negyedikként Zágoni Balázs A csillag és a százados (Móra Könyvkiadó, 2024) című művét elemzi, amely a második világháborút és a holokausztot mutatja be két kamaszfiú életén és barátságán keresztül, emellett emléket állít Ocskay László, a „magyar Schindler” embermentő tevékenységének.

Bárdos Judit Ljuszja Kalika 820 nap a föld alatt című könyvéről ír, amely a holokauszt borzalmairól szól egy túlélő szemszögéből. A mű fő kérdése: miként lehetséges, hogy ő túlélte azt, amit sokan mások nem?

2024 novemberében a Szegedi Tudományegyetem és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem interdiszciplináris konferenciát tartott a modernitásról. Az ott elhangzott előadások véglegesített változatát kötetben is megjelentették Modernség és modernitás (szerk. Balázs Gábor, Gábor György, Gyenge Zoltán, Laczkó Sándor; Szeged University Press, 2025) címmel, ezt ismerteti Csiszár Martin az e heti ÉS-ben. A kötet filozófiai, vallástudományi, művészettörténeti, szociológiai, pszichológiai, jogi és irodalmi irányokban is végez vizsgálatot a modernségről és annak örökségéről.

„[…] aki végigolvassa e kötetet, átfogó képet kaphat arról, miért is kellene megtanulnunk (újra) modernnek lenni mindenestül.”

– vonja le a konklúziót a cikk szerzője.

Magdalena Roguska-Németh Az otthontalanság poétikája (szerk. Deczki Sarolta és Kovács Ágnes; Gondolat – Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete, 2026) című, Agota Kristof életművével foglalkozó tanulmánykötetről ír. Kiemeli, hogy a magyar irodalomtörténet sokáig idegenkedett Kristoftól, csak halála, illetve a transznacionális megközelítések elterjedése után kezdett el integrálódni a magyar irodalmi hagyományba. Roguska-Németh megállapítja, hogy a kötet áttörést jelent Kristof életművének hazai értékelésében, és „meggyőzően mutatja meg, hogy a francia nyelv választása nem törölte ki prózáját a közép-európai irodalmi örökségből.”

Váradi Norbert cikkében Czopf Áron, Horváth Márk és Lovász Ádám Nonmodern – A kívüliség szférikus elmélete (Batthyány Lajos Alapítvány, 2024) című kötetének téziseit tárja az ÉS olvasói elé. Úgy véli, hogy a Nonmodern nyelvileg is leköveti azt a gondolatvilágot, amelyet képvisel: barokkosan burjánzó mondatok, „neologizmusokban tobzódó, határokat feszegető írásmód stiláris felfokozottsága” jellemzi.

Ungváry Rudolf dicséri Csillag István Hosszú menetelés Magyarországon (Kalligram Kiadó, 2026) című könyvének pontos megfigyeléseit, előrelátását, humorát és érzékletességét. A 2024 júliusa és 2026 áprilisa közötti időszakot rögzítő könyv „időazonosan, a kibontakozó események közepette reagál” az elmúlt két év politikai történéseire.

Márjánovics Diána a Levelek Milenának (ford. Eörsi István, Rácz Péter, Miklós Tamás; Atlantisz Kiadó, 2025) című kötetet vizsgálja, amely rögzíti Franz Kafka és fordítója, Milena Jesenská kapcsolatát a hivatalos levelektől kezdve a barátságon át a szerelmi viszonyig. Márjánovics cikke azzal foglalkozik, hogy a válaszlevelek ismerete nélkül hogyan rajzolódik ki Milena alakja Kafka küldeményein keresztül.

Az e heti ÉS-lapszám, amely Vásárhelyi Antal képzőművészeti alkotásait is tartalmazza, kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.