Ha a hétfő a mínusz első nap, akkor a péntek a mínusz negyedik, de bizony az igazán komoly fesztiválozók már ilyenkor lesátorozhatnak a sziget legjobb pontjain, és megkezdhetik a formába hozást. Folyamatosan, éjjel-nappal érkeznek, legalább kétharmad arányban külföldiek, és már pénteken sem voltak kevesen: olyan másfél óra sorban állás, mire megkapják a beköltözéshez szükséges extra jegyet is. Vannak a fél kart eltakaró, gyönyörű karszalag-gyűjtemények, 6-8 éves, rongyosra hordott Sziget-pólók, a törzsgárda horcruxai. De a kapunál, a hídon és bent is nagy még a csend, épp csak derengenek a fesztivál körvonalai.

Javában zajlik a színpadok építése, vasárnap este jön a hangszint-próba, és már látszanak a legfontosabb változások: az A38 sátra egészen hatalmas lesz, ezért a nagyszínpad valamivel előrébb került, de mivel a VIP galériát távolabb tették, a nézőtér a nagyszínpad előtt megnőtt – kíváncsi leszek, melyik este, melyik koncerten telik majd meg teljesen. Senki se közlekedjen majd megszokásból: a Telekom Aréna új helyet kapott, északon, a Világzenei színpad a korábbi cirkusz helyére megy (szintén nagyobb nézőtért kapott), a Cirkuszt pedig átvarázsolták a tavalyi Múzeumi Negyed helyére. A Magic Mirror a Luminárium helyére költözött, a Luminárium a Cökxpôn helyére ment, a Cökxpôn pedig a Beach mellé és így tovább. Közben mintha több lenne a zuhanyzó és a wc, sőt a szemetes is – de ezekből, ugye, sosem elég.

Nagy meglepetéseket és némi gondot okozott a vasárnapi zárva tartás, sok külföldi itt és most szeretné beszerezni az alapvető kellékeket: volt, aki gázpalackot, volt, aki fogkefét, volt, aki sátrat vett volna a környéken, de a legtöbben csak sört kerestek. A közeli Auchan azért ráérzett a piaci résre, most először vasárnap is nyitva voltak, meg is találták őket a szükségben szenvedők: este hét körül úgy kétezren üldögéltek az áruház körül a fűben és az útpadkákon, a gyanútlan vásárlók pedig hüledeztek, mert nem elég, hogy ezek a mai fiatalok ilyen szabadon és rendetlenül esznek-isznak-beszélgetnek, de az áruházban a fagyi gombóca is dupla áron ment. Ráadásul az iskolakezdési akció ezekre a napokra hátrébb került, a bejáratnál csak sör és vodka, óvszer, egydarabos wc-papír, halkonzerv és kispárna kapható – de ezek hadipari mennyiségben.

Rövid sétám alatt feltűnt, hogy idén is divat lesz a csajoknak a virágkoszorú, de figyelem, a homlokot borító műanyag cuccok helyett a holland vidék fiataljai már a természetes anyagokból készült díszekben nyomulnak. Az Auchan körüli indie térben a rojtos szoknya menő, a bugyiméretű sort menő, a kendő kötelező elem, de a lányok nem a fejükre kötik , hanem a nyakukban hordják, a felemás zokni gyakori, a gyárilag szakadt farmerrel viszont csak a rosszabb arcok próbálkoznak. De könnyen lehet, hogy mindez csak a minuszos napok trendje, a divat, tudjuk, gyorsan változik, holnapra talán már egészen más lesz.

Tíz napot a maximumon végigpörögni igazi sportteljesítmény, kicsit aggódom is azok miatt, akik már a felvezető napokon rendesen kiütötték magukat, és mi tagadás, ők idén sincsenek kevesen. Persze lehet, hogy csak a nagy meleg miatt látni ennyi kidőlt zeneszerető fiatalt már kora délután – de az annál megnyugtatóbb, hogy minden befordult testvérre vigyáz valaki: senki, de ényleg senki nincs egyedül. Szóval már most is mindent átjár a béke, a reményteli várakozás és a kitörni készülő öröm szelleme, a Sziget romlatlan varázsa.

Fotók: Ben Soir (a szerk.)