bezár
 

film

2015. 09. 22.
A mozinéző nem akar tökéletes embereket látni
Beszélgetés Tudor Giurgiuval, a Miért én? rendezőjével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tudor Giurgiu Miért én? című, a Berlinalén debütált új filmje igaz történeten alapul: egy fiatal és sikeres román ügyész, Cristian Panait karrierjét 2002-ben derékba törte a politikai korrupcióval szembeni magányos harca. A Lemhényi Réka vágó és Vágási Emőke producer által is jegyzett, bolgár-magyar-román koprodukciós filmet a hazai mozikban is forgalmazzák majd. A CineFest versenyprogramjába is beválogatott munkát az író-rendező is elkísérte Miskolcra.

PRAE.HU: Mit változtattál a megtörtént esethez képest, mi valóság és mi fikció?

A film fejlesztése során az egyik fő nehézség az volt számomra, hogy képes legyek elvonatkoztatni a megtörtént esettől. A valós eseményeket roppantul jelentőségteljesnek találtam, és nyomás is volt rajtam, hisz az eset számos szereplője még nagyon is aktív, például a film alanyának egyik munkatársa Románia jelenlegi miniszterelnöke. De végül rájöttem, hogy ez a film csak úgy fog működni, ha elmozdulok a valóságtól a fikció felé. Például a film alanya túlságosan makulátlan jellem volt, mindenki csupa szépet és jót mondott róla. Tehetséges diák, nagyszerű ügyész, remek ember és férfi. A közönség nem tökéletes embereket akar látni a mozivásznon, így egy filmalkotónak inkább azt kell megtalálni, ami nem működik megfelelően a főhős személyiségében. Kérdéseket tettem fel magamnak a figuráról. Például, hogy hogyan lehetséges, hogy ilyen tekintélyes ügyésszé és jelentős személyiséggé válhatott 29 évesen.

Különösen a történet második felébe iktattam be változtatásokat, amikor az ügyész főhőst kényszerszabadságra küldik. Nem találtam elég információt arról, hogy mi történt vele akkoriban. Hogy hogyan gyakoroltak rá nyomást, hogyan próbálták a főnökei, sőt talán a titkosszolgálat emberei rákényszeríteni az akaratukat, és ő miként reagált. A fantáziámra bíztam magam. A film második fele már inkább egy rekonstrukció arról, hogy szerintünk mi történhetett.

PRAE.HU: Ebben a történetben van műfaji potenciál is, legyen az krimi, politikai thriller vagy film noir. Műfajfilmet szerettél volna készíteni, vagy épp ellenkezőleg, tompítottad a műfaji aspektusokat?

Imádtam a hetvenes és nyolcvanas évek olasz politikai filmjeit, amilyenek például Francesco Rosi, Damiano Damiani vagy Elio Petri művei. Előttük is tisztelgek ezzel a filmmel. Gondolkodtunk azon, hogy adjunk-e a történethez több thriller elemet. Végül úgy döntöttem, nem veszem túl amerikaira a film stílusát, hisz ez a történet leginkább a karakter személyiségén belül játszódik le. Igyekeztünk ilyen nézőpontból elmesélni ezt a történetet, próbáltunk a lehető legközelebb húzódni a karakterhez, aki így aztán nagyjából a film összes snittjében szerepel.

Miért én?

PRAE.HU: Amikor a főhős megcsalja a barátnőjét a film elején, az fikció? Azért kérdem, mert a thrillerekben gyakori, hogy a főhős hibát vagy bűnt követ el, és aztán megbűnhődik érte.

Miután már megírtuk a forgatókönyvet, de még mielőtt elkezdtük volna a forgatást, találkoztunk a film alanyának egy korábbi barátnőjével. A beszélgetésünk hatására sokat változott a róla kialakult képünk. A nő ugyanis mesélt nekünk a szexuális életükről és az intim beszélgetéseikről. Nem doku-drámát, hanem mozit készítettünk, emiatt úgy éreztük, egyébként sem jó, ha szentnek ábrázoljuk a főhőst. Két lábbal a földön járó karaktert akartunk, egy gyarló embert, aki talán hűtlenségre is képes. Nem akartuk viszont mindezt túlzásba vinni azzal, hogy ellenszenves karaktert alkotunk. Az volt a cél, hogy a néző együtt érezzen vele. A főhős a nőkhöz való viszonyát azért sem akartam kihagyni a filmből, mert az alanyunkat a valóságban imádták a nők, különösen a diákok.

PRAE.HU: Hogyan választottad ki Emilian Opreát a főszerepre? Egy ilyen aranyifjú eljátszásához szerintem egy igazi fiatal tehetségre, sőt sztárra van szükség, hogy hiteles legyen a film.

Furcsamód életemben először készítettem úgy filmet, hogy nem tartottam castingot. A főszereplő színész nem sztár. Színházban nagyon sikeres, bár nem Bukarestben játszik, hanem egy Brăila nevű városban. Nagyon érett színész, és bár fiatalnak látszik a filmben, harmincnyolc éves. Színházban figyeltem fel rá, aztán eljött az előző filmem castingjára. A tekintete és a stílusa meglepően jól illett ahhoz a képhez, ami a fejemben volt a karakterről. 2014-ben forgattunk, de már 2010 tájékán neki adtam a szerepet, és nem bántam meg. Ez volt az első komoly filmszerepe, korábban csak egy-két rövidben szerepelt. Nagyon kevés filmes tapasztalattal kellett eljátszania egy komplex és konkrét karaktert, de remek munkák végzett.

Miért én?

PRAE.HU: Miért készítettél filmet pont erről a megtörtént esetről? Személyes projekt volt, vagy allegorikusnak érezted a jelenkori Romániával kapcsolatban?

A kezdetektől saját magamról és a tapasztalataimról akartam filmet készíteni. Én vezettem a román köztévét 2005 és 2007 között. Nagy ambíciókkal kezdtem bele a munkába, remélve, hogy meg tudom változtatni a rendszert egy jó irányba. Az első év remekül sikerült, rengeteg eredményt értünk el, mindenki dicsért minket, de aztán, két év után egy rémes médiabotrány véget vetett mindennek. Kerültem összetűzésbe politikusokkal, akiknek gőze sem volt a köztelevíziózásról, és a Securitate egykori embereivel is. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de a sok kudarc és kompromisszum olyan fájdalmas élmény volt, hogy filmet akartam készíteni erről. Amihez találnom kellett valamiféle keretet, és az anyagaim átnézése során rábukkantam erre az esetre. Hasonlónak találtam ahhoz, ami velem történt. Még a korunk is stimmelt, plusz-mínusz egy év. Ugyanannak a focicsapatnak szurkoltunk, efféle hasonlóságok is voltak közöttünk. Nem ismertem az illetőt, de hasonlónak láttam az értékeinket és az elveinket. Egyre motiváltabbá váltam, és beleástam magam a témába, közben pedig egyre dühösebb lettem attól, amilyen sorsra jutott ez az ember. Úgy röpül az idő manapság, hogy észre sem vesszük, hogy nem készítünk filmeket a közelmúltunkról, és csak a legnagyobb történelmi eseményekre koncentrálunk, amilyen mondjuk Ceaușescu bukása. A 2000-es évek roppantul fájóak voltak Románia számára, mert a politikusok szemtelenül kapzsivá váltak, óriási összegeket halmoztak fel, valamint totális kontrollt akartak az igazságügy és a titkosszolgálat fölött. Kötelességemnek éreztem filmet készíteni ezekről az évekről.

PRAE.HU: A film tehát a román történelemben gyökerezik, de szerinted mennyire univerzális? A legerkölcsösebb embereket mindig eltapossák?

Nem, bár szerintem sokan tudnak azonosulni ezzel az attitűddel, főleg fiatalok, különösen manapság. Szerintem univerzális a film, hisz erkölcsről és elvekről szól, bár ahogyan a politikai korrupciót bemutatja, azt tényleg sokkal erősebb hatást gyakorol egy kelet-európai közönségre, mint egy nyugatira, hisz ez náluk már nem téma. Nálunk Romániában azért is fogadták olyan jól a filmet, mert már-már egy keresztes hadjárat volt a politikai korrupció ellen.

PRAE.HU: Az alapkoncepció tehát önéletrajzi ihletésű. És a film készítése? Olyan volt, mint egy paranoid politikai thriller, vagy ez is csak egy hétköznapi projekt volt a sok közül?

A film készítése meglepően könnyen zajlott. Nem keltettünk hírverést a sajtóban, feltűnés nélkül forgattunk. Nem volt semmi problémánk, egy fenyegetést sem kaptunk, a forgatókönyv megírása után már minden úgy ment, mint a karikacsapás.

Miért én?

PRAE.HU: Könnyű volt megszerezni a büdzsét? Egyrészt elég kényes a film témája, másrészt viszont aktuális is ezekben az években.

Egészen könnyen összeszedtük a pénzt Romániában, miután elküldtük a forgatókönyvet egy pályázatra. Külföldről már nehezebben ment, Franciaországból például végül nem kaptunk pénzt, Bulgária viszont beszállt koproducerként. Magyarországról sem kaptunk végül pénzt a Filmalaptól, hogy miért, azt nem egészen értettem, de örömmel vágtam a filmet Rékával, az Origónál pedig az utómunkán dolgoztunk.

PRAE.HU: Nyitottnak szántad a film fináléját? Azért kérdem, mert ebben a formában az összeesküvés-elméletek kedvelői beleláthatnak dolgokat.

Nem, egyértelműnek szántam, eredetileg úgy is forgattuk le. Még kaszkadőrünk is volt. Ott helyben döntöttem úgy, hogy forgatok egy kevésbé explicit verziót is, és amikor a vágás során megnéztük mindkét változatot, mindenki azt mondta, hogy a kevesebbet mutató a jobb. Bár végül sok román néző - biztosan az összeesküvés-elméletekre gondolva - tényleg puhának találta a finálét, és olyasmiket is mondtak, hogy: “Óóó, miért nem mutattad meg, hogy a miniszterelnök a tettes?”

A film adatlapja a fesztivál honlapján.

Az interjú a Jameson CineFest 12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon készült.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Hartung Attila: FOMO – Megosztod és uralkodsz
Kritika Tarr Béla Missing People című filminstallációjáról
Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood
Ari Aster: Fehér éjszakák

Más művészeti ágakról

színház

Problémadarab komoly problémákkal Problémadarab komoly problémákkal
Shakespeare-vendégelőadás Ján Klata rendezésében: Szeget szeggel
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Az előkép hiánya inspirált Az előkép hiánya inspirált
Háttérinterjú Osváth Gáborral a fiatal magyar filmről, pályakezdésekről, motivációról
art&design

Szörnyek, emberi ruhában Szörnyek, emberi ruhában
A Bestiárium című kiállításról a Rugógyár Galériában
gyerek

Premier: MIT – Az ember tragédiája rövidítve
November 13-án a TRIP hajón


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés