bezár
 

film

2015. 11. 19.
Szeress, ha mersz!
12. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A 12. Verzió Filmfesztivál programjában három film is foglalkozott azzal, hogyan hat a melegellenesség az LMBTQ közösség tagjaira. Mindhárom filmkészítő kelet-európai társadalmakat vizsgált, kortárs és rendszerváltás előtti viszonylatban. Egymás mellé helyezve őket kirajzolódik az összefüggés a politikai rezsimek által fenntartott heteronormatív diskurzus és a homofób érzelmek társadalmi elterjedése között.

Az emberi jogi filmeket bemutató Verzión mindig teret kap a személyes szabadság fontossága. Annak ellenére, hogy külön szekciókban szerepeltek, érdemes kiemelni a programból és együtt elemezni két egész estés és egy rövidfilmet, amelyekben a szereplőknek a magánélet szabad gyakorlásához való joga sérül.

Alina Rudnitskaya filmje, a Győzelem napja Szentpéterváron élő homoszexuális párokat mutat be, akiket a 2013-as homofób rendeletek a társadalom peremére szorítottak. Putyin durván beleavatkozott az orosz állampolgárok magánéletébe azzal, hogy meghatározta a család fogalmát. A definíció szerint a család egy férfiből, egy nőből és gyerekeikből áll, akik ortodox vallásúak  ̶  mindez ismerősen cseng itthon is. Az ilyen normák lefektetése uniformizálja az egyéneket, és hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom homogénné és könnyen vezérelhetővé váljon.

győzelem napja

A rendező arról kérdezte leszbikus és meleg interjúalanyait, hogyan hat ki az életük többi területére az, hogy azonos nemű élettársuk van. Az egyik nő elmondja, amikor a főnöke megtudta róla, hogy leszbikus, olyan helyzetbe hozta, amelyben mindenképpen fel kellett mondania, azóta pedig sehol sem kap munkát. Egy huszonéves fiú úgy értelmezi a helyzetet, hogy a Győzelem napján kihirdetett homofób törvények amellett, hogy elterelik a figyelmet a rezsim illegális tevékenységeiről, tömegmanipulációra is alkalmasak, mégpedig amiatt, hogy közös ellenségkép megalkotásával egyesítik a többségi társadalmat, ezzel egyszerre megágyaznak a kirekesztésnek.

Rudnitskaya következetesen egy képre komponálja a szerelmespárokat és elles néhány meghitt, hétköznapi pillanatot közös életükből. A film lezárására egy olyan montázst választott, amely szimbolikusan egy térbe rendezi a párokat és az őket körülvevő homofób társadalmat: az utcán zajló nacionalista, melegellenes felvonulás hangjai beszűrődnek az otthonaikba, ők pedig szótlanul, félelemmel telve várják, hogy az őket fenyegetők továbbhaladjanak.

Hasonló történetek hangzanak el a ’70-es évek Magyarországáról Takács Mária Meleg férfiak, hideg diktatúrák című filmjében is. Sokan odahaza már előbújtak, de a munkahelyükön továbbra is titkolózni kényszerültek. Valójában a szocialista vezetés, azzal, hogy elhajlásnak kiáltotta ki a heteroszexualitástól való eltérést, maga kényszerítette illegalitásba a melegeket.

A politikai rezsim melegekkel szembeni kirekesztő magatartása kiegészült a társadalom általános homofóbiájával is. Bár 1961-ben Magyarország az elsők között volt a Keleti Blokkban, ahol a homoszexualitás kikerült a Büntető Törvénykönyvből, a melegek stigmatizált helyzete olyannyira megmaradt, hogy még két évtizeddel később is sokan bűnözőkként tekintettek rájuk. A filmben a hazai LMBTQ-történelem egy jó ismerője elmeséli, hogy a '70-es, '80-as években egy Tavasz fedőnevű ügynök kifejezetten a melegek megfigyelésére specializálódott, mert a homoszexualitás jó alapot adhatott valaki megzsarolására. Az, hogy egy ilyen fenyegetés működhetett, azt mutatja, hogy a társadalom elítélte a melegeket. Ennek hatására kényszerültek láthatatlan ismerkedésre, méltatlan párkapcsolati körülményekre, látszatházasságokra és futó kalandokra. A filmben megszólalók egyébként arról is beszámolnak, hogy a helyzetből egyenesen következett, hogy szubkultúra-szerűen alakuljon a meleg közösség. Azon a kevés helyen, ahol titokban találkozhattak, kávézókban, bárokban, házibulikban, mindenki ismerte egymást.

meleg férfiak

A film keretét az adja, hogy fiatal homoszexuális férfiak készítenek interjúkat a náluk két évtizeddel idősebb korosztály tagjaival, párhuzamot vonva az akkori és a mostani állapotok között. Azzal, hogy a film felvázolja a melegek helyzetének változását a második világháborútól napjainkig, hangsúlyozza, hogy helyzetük egyre inkább konszolidálódik. Egy temetőben talált régi sír kapcsán szó esik a 40’-es évekről, amikor ha valakiről kiderült, hogy meleg, az életébe kerülhetett. Ehhez képest a szocalista vezetés „csak” elhajlóként tekintett a homoszexuálisokra, a rendszerváltás óta pedig érdekvédelmi csoportok, egyesületek alakultak, a kifejezetten meleg férfiaknak szóló kulturális-közéleti lapok indulása pedig az LMBTQ-közösség kiépülésében segített. Az is kiderül, hogy a térség többi országához képest itthon jóval kevésbé terjedt el az AIDS, ez pedig nagyban köszönhető volt annak, hogy a meleg közösségen belül folyamatos volt az információáramlás, így könnyen elterjedt a védekezés fontosságának híre. A Pride felvonulások láthatóvá teszik a melegeket, ami lassan, de biztosan az elfogadás felé mozdítja a társadalmat.

meleg férfiak, hideg diktatúrák

Ugyanakkor ma is előfordulnak olyan egyéni esetek, amikor a homofóbia olyan mélyen beivódott valakibe, hogy képtelen elfogadni a saját gyerekét. A horvát Hrvoje Mabić alkotása, a Beteg a diktatúra legvadabb időszakát hozza vissza. Olyan esetet mutat be, amikor a coming out nem önazonossághoz és felszabadultsághoz vezetett, hanem tragikus következményekkel járt. Az akkor még kiskorú rijekai lányt, Anát a szülei a hírhedt Lopača pszichiátriára vitték, hogy „kigyógyuljon” a leszbikusságból. A zártosztályon hivatalosan drogfüggőként regisztrálták, de orvosai valójában át akarták változtatni heteróvá. Döbbenetes módszereket alkalmaztak: „fiús” testtartásán, ülésmódján, gesztusain és hanghordozásán kellett változtatnia, belekényszerítettek egy tonna gyógyszert. A kényszerből itt töltött öt év kínzásai és megaláztatásai végül azt eredményezték, hogy a lány valóban sérült mentálisan, még évekkel később is depresszióval, rémálmokkal és hallucinációkkal küzd. A film címe egyrészt a homofób diskurzus gyakran visszatérő érvére való utalás, amely a homoszexualitást pszichiátriai betegségként tételezi. Másrészt azt is magában rejti, hogy a trauma hatására a lány évekig nem tud felépülni.

beteg

Akkor vesszük fel a fonalat, amikor már boldog párkapcsolatban él Martinával és amszterdami esküvőjüket tervezgetik. Barátnője egyszerre a bizalmasa, lelki társa és a terapeutája is: újra és újra végighallgatja a meghurcolt lány feltörő emlékeit. Nem egyértelmű, hogy a film középpontjában kettejük párkapcsolata vagy Ana története áll-e. Ennek szerkesztésbeli okai vannak: a film szerkezete azt sugallja, hogy a történet kereteit a kapcsolat jelöli ki, az események pedig a négy évszak szerint, sorrendben következnek, egy-egy múltbeli emlékkel megszakítva. De a film azután is folytatódik, hogy a keret bezárult. Véget ér a kapcsolat, és Anát tovább követjük az útkeresésében, elhatalmasodó depressziójában és lassú felépülésében.

A lány személyisége annyira megváltozik, hogy egy idő után már csak a bosszú élteti, arról fantáziál, hogy rács mögé juttatja szüleit és orvosait, akik felelősek az őt ért traumáért. Sokáig nem is derül ki, hogy Mabić fiktív újság- és rádióhírekkel, elképzelt híradóképekkel csak illusztrálja a lány álmának beteljesülését, mert a jelenetek fikciós jellege egyáltalán nem kap jelölést. Anát áldozatként tünteti fel a film, akinek az élete szülei szűklátókörűsége miatt darabokra hullt.

Már nem sokat számít, mi volt előbb a világon, a homofóbia, vagy a heteroszexualitás sulykolása. Az világos, hogy a politikai vezetések könnyen találnak támogatókat homoszexuális-ellenes politikájukhoz Kelet-Európában. Ebből a három filmből pedig az látszik, hogy ha a hatalom kijátssza a kártyáit a melegellenesség jegyében, azzal a társadalomban kijelöl egy olyan ideológiai utat, amely kirekesztéshez és deprivációhoz vezet. Mindez pedig meghasonlást, egzisztenciális problémákat és könnyen komoly mentális sérüléseket is hozhat a meleg kisebbség tagjainak.

12. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Puskás Lilla --


További írások a rovatból

Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Interjú Zurbó Dorottya dokumentumfilm-rendezővel az univerzális történetek megkereséséről, a nézőkhöz vezető útról és a kitartás szerepéről
Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Más ország, más fények Más ország, más fények
Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés