bezár
 

színház

2016. 01. 04.
Don Quijoték a tanyavilágban
Beszélgetés Takács Gáborral
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Káva Kulturális Műhely Szélmalmok címen Mindszent, Székkutas és Hódmezővásárhely tanyasi gyerekcsoportjaival együttműködve indította útjára művészeti projektjét 2015 márciusában. Hogy mit profitálhatnak az ezeken a településeken és a környékbeli tanyákon élő fiatalok egy-egy ilyen színházi-drámás foglalkozásból, hogyan segíti mindez a helyi közösségek önazonosságának meghatározását, és milyen szimbolika húzódik meg a projekt neve mögött, arról a Káva alapítóját, Takács Gábort kérdeztük.

PRAE.HU: Mi a célja e két évadon átívelő Szélmalmok művészeti projektnek, és kiknek a közreműködésével valósul meg?

Szkéné színház

Projektünket féléves előkészítő szakasz előzte meg, a konkrét gyakorlati munka 2015 szeptemberében indult, és egészen 2016 áprilisáig tart. Otthonosan mozgunk a közösségi színházinevelés-központú programok megvalósításában – ezúttal három település iskolájában tanuló felső tagozatos diákokból álló csoporttal dolgozunk két évadon át. A helyszínek Mindszent, Hódmezővásárhely és Székkutas. Havonta két alkalommal találkozunk a diákokkal. Áprilisban intenzívebbé válik a közös munka, mert ekkor készülünk felnőtt nézőknek szánt közösségi-színházi előadásaink bemutatójára. A premierre – négy nyugdíjasokkal készített közösségi színházi előadással együtt – a Részvétel Hete eseménysorozat keretében kerül sor Budapesten, a MU Színházban. A problémák, amelyek köré az egyes előadások szerveződnek ott helyben körvonalazódnak.

A három településen zajló foglalkozásokat felső tagozatos tanulóknak és pedagógusoknak szánt drámapedagógiai drámaórákkal és workshopokkal egészítjük ki. A honlapunkra látogatók folyamatosan nyomon követhetik a drámapedagógiai és színházi foglalkozások fázisait az általunk közzétett nyilvános videók, foglalkozásvázlatok és blogok formájában.

PRAE.HU:  A projekt nevéről sokunknak a Don Quijote-történet ugrik be.

Valóban operálunk a Don Quijote-vonallal, de a lényeg a mi esetünkben nem a szélmalmokkal vívott értelmetlen harcban ragadható meg. A Cervantes-történet főhőse elképzel magának egy világot, egy álmot, amihez – noha bolondnak gondolják sokan – foggal-körömmel ragaszkodik. Azt szeretnénk elérni, hogy e három településen sok kis Don Quijote merjen merészebben gondolni önmagára, jövőjére és környezetére. Merjenek álmodozni, fantáziálni. Ebben próbálunk nekik segíteni s azt gondolom, ez egy szép és vállalható feladat.

Mindhárom település határában található működő szélmalom, a közös bennük az – és itt jön be a szimbolika –, hogy igazából nem sok minden történik velük, senki sem tudja, mi lesz velük néhány év múlva. Csak úgy vannak. Némileg hasonlóan a településeken élő fiatalokhoz. Nem tudni, merre vezet az útjuk.

PRAE.HU: Mindszent, Székkutas, Hódmezővásárhely – miért éppen ezekre a településekre esett a választásuk?

Hódmezővásárhelyet és Mindszentet már jól ismerjük, rendszeresen járunk vissza. Egyedül Székkutason nem voltak még előadásaink. A projekt megkövetelte, hogy olyan terepen dolgozzunk, ahol a települések egymás közelében helyezkednek el, és hogy legyen köztük valamiféle kapcsolat. A három település egyébként egyazon tankerülethez tartozik. Az itteni iskolákban tanuló gyerekek egy része tanyán nő fel, az egyik velünk dolgozó osztály tanulóinak nagy része pedig roma származású.

PRAE.HU: A projektben résztvevő tanyavilágból származó fiatalok számára milyen profitot hozhat egy-egy ilyen színházi-drámás aktivitás?

Célunk, hogy elősegítsük az itt élő fiatalok önbecsülésének növekedését, egymás problémáinak mélyebb megismerését, és hogy új perspektívát mutassunk nekik saját jövőjüket illetően. Olyan környezetben nevelkednek, ahonnét nehéz kitörni; szakmát tanulni, világot látni esetükben nem evidencia. Arra törekszünk, hogy projektünk által önmagukról, jövőjükről is képet kapjanak.  A tanyasi világon túl létezik egy másik világ – erre szeretnénk felhívni a figyelmüket. A Szélmalmok projekt nem titkolt célja a kapcsolati háló kiépítése is: a foglalkozásokba nemcsak a kiválasztott iskolák kapcsolódnak be – civil szervezetek képviselőinek bevonását is szorgalmaztuk.  

PRAE.HU: Hogyan épül fel egy-egy ilyen foglalkozás, és mi alapján választják ki a témákat?                   

Mindegyik csoportnak megvan a maga fejlődési íve. Az első időszakban az együtt játszó fiatalok közti bizalmi légkör kiépítésére fektetjük a hangsúlyt – a jó színházi előadásnak ugyanis a bizalom az alapja. A következő fázis a készségek fejlesztése és azok játékba való beépítése. A játék során olyan témákkal és alapproblémákkal foglalkozunk, amelyek a térségben élő fiatalokat foglalkoztatják. Hogy ezeket hitelesen jeleníthessük meg, az egészet meg kell előzze valamiféle előzetes gyűjtés. Ezt követően áll össze az egyes előadások konkrét váza, amelyet interaktív elemekkel gazdagítunk.

PRAE.HU: Teljes mértékben laikusként kérdezem: mennyiben különböznek foglalkozásaik egy pszichodrámacsoportban zajló munkafolyamattól?

Nagyon is! Foglalkozásainknak nincs terápiás jellege. Mi társas segítségnyújtásra fókuszálunk, az egyéni problémák megoldására nem vállalkozunk. Egy ilyen színházi-drámapedagógiai folyamatban való részvétel természetesen segíthet az önmegismerésben, de nem ez képezi tevékenységünk profilját.

PRAE.HU: A sakkra vagy a táncra a közoktatási kerettanterv részeként tekintünk. Színházi drámapedagógiai foglalkozásaik mekkora eséllyel kerülhetnének bele ebbe a halmazba?

Nincsenek ilyen jellegű távlati céljaink. Véleményem szerint ehhez mi kis halak vagyunk. Tisztában vagyok azzal, hogy a drámapedagógia egyre több iskola tanrendjében jelenik meg, beépített vagy választható tantárgyként is jelen van, azonban nem gondolom, hogy azok a színházi-nevelési előadások, amelyekkel mi a hétköznapokban foglalkozunk, a közoktatás részévé fognak válni. Egy másik oldalról nézve azonban már rég a közoktatás része vagyunk, hiszen tizenkilenc éve járnak hozzánk iskolai osztályok, tanrendbe illesztve, hétköznap délelőttönként.

Drága műfaj ez: három-négy szakember kell hozzá és a költség egyetlen iskolai osztályra lebontva közel kétszázezer forintra rúg. Ennyi pénzt egy iskola sem fog egyetlen osztályra fordítani, de talán nem is nekik, hanem a fenntartóknak kellene finanszírozniuk ezeket az alkalmakat. Előadásaink egyelőre térítésmentesek, pályázatokból tartjuk fenn magunkat. Nem kérünk pénzt sem a szülőktől, sem az iskoláktól. Tisztában vagyunk azzal, hogy szükség van ránk és arra, hogy időről időre új projektekkel álljunk elő, olyanokkal, amelyek egy kicsit kiszakítják az embereket hétköznapi rendszerükből.

Fotók: Somorjai Márton

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Jónás Ági --


További írások a rovatból

Esterházy az Ódry Színpadon
színház

Csontdaráló Csontdaráló
Kele Fodor Ákos: Az egyse. Comico-tragicus fekete daljáték a legnagyobb bocsánatos bűnről
Pentheszileia a k2 előadásában, Kovács D. Dániel rendezésében
színház

Játék a szemétdombon Játék a szemétdombon
Mr. Sloane a Jurányiban

Más művészeti ágakról

irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
art&design

A Bauhaus sugárzó fénye A Bauhaus sugárzó fénye
Inspirációk a jövőből - A Symposion Társaság és a Magyar Elektrográfiai Társaság kiállítása
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A színház alkalmazott oldala A színház alkalmazott oldala
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés