bezár
 

film

2016. 01. 15.
A tehetség felelősséggel jár
François Girard: A kórus
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Megérkezett a Whiplash, a nagysikerű indie zenés mozi álomgyári változata: A kórus című, Dustin Hoffman nevével fémjelzett karrierfilmből viszont hiányzik az, ami Damien Chazelle indie áttörését mesterművé tette két évvel ezelőtt.  

A 12 éves Stet nagy zenei tehetség és angyali hangja van, de minden jel arra mutat, hogy el fog kallódni: apját nem ismeri, alkoholista anyja egyedül neveli, és minden nap van vele valami gond a suliban. Az anya a film elején meghal, az iskola igazgatója pedig ráveszi a felbukkanó, azóta másik családot alapított biológiai apát, hogy pénzét és befolyását latba vetve juttassa be a fiút az első számú amerikai bentlakásos zeneakadémiára. Az apa bármit megtenne, hogy továbbra is eltitkolhassa törvénytelen fiát családja elől, így belemegy az alkuba. A fiúiskolában Stetnek van sansza bekerülni a Nemzeti Fiúkórusba, annak karmestere, Carvelle (Hoffman) viszont nem nézi jó szemmel, hogy a fiú tehetségéhez nem párosulnak ambíciók és fegyelem.

11

Úgy tűnhet, minden összetevő a helyén van egy jó mentor-tanítvány drámához és felnövéstörténethez. A fiú Mozart, a mentora Salieri: Carvelle valójában azért tartja túlértékeltnek a nyers talentumot, mert őt annak idején eltanácsolták a zenei pályáról azzal az indokkal, hogy nem elég tehetséges. Kiéleződő drámai konfliktusokra ad alkalmat az is, hogy az utcagyerek főhős elég szokatlan jelenség az elit magániskolában, a többi gyerek ugyanis dúsgazdag családból származik, alaposan el vannak kényeztetve, és persze hamar irigykedni kezdenek a jövevényre, akinek beilleszkedését a rivalizálás is megnehezíti. Mind a fiú, mind a mestere jellemfejlődésen mennek át: előbbi igyekszik fegyelmezni magát és behozni óriási lemaradását, utóbbi pedig fejet hajt a tehetség előtt.

33

A film szépen és szabályosan meg van írva, azonban épp emiatt kiszámítható is, és ez csak a kisebbik baj. A történet ugyanis részleteiben már korántsem hibátlan. Rögtön az első probléma: az alkotók minden követ megmozgatnak, hogy valahogy elhitessék a nézővel, hogy egy tehetséges utcagyerek egyik napról a másikra bekerülhet az USA legelitebb zeneakadémiájára. Ez ugyan valóban remek bonyodalom egy drámához, azonban a kivitelezése erőltetett. Az anya halála például egy véletlen, de az alkotóknak nagyon is érdekében álló esemény, nem túl hihető a gazdag apa felbukkanása és az elit fiúiskola engedékenysége sem.

231

A főhőssel ráadásul nem lehet olyan zökkenőmentesen azonosulni, mint például a Whiplash dobosával (Simor Eszter Nagyon ütős! című kritikája itt olvasható a filmről). Stet az ösztönös tehetségével kelt figyelmet, Chazelle filmjének protagonistája viszont ambiciózusságával nyeri el a néző szimpátiáját. A kórus a talentumról, míg a Whiplash a kemény munkáról szól. Előbbiben a sikerre születni kell, utóbbiban meg kell szenvedni érte. Hogy Stetnek az USA top zeneiskolájának mezőnyében is kiemelkedő a tehetsége, az nagyjából a világ legszerencsésebb ifjú énekesévé teszi őt, ezzel a mozi átmegy álomszerű tündérmesébe, a szuperhősfilmek zenés- és karriersztori-verziójába. Persze mind A kórus, mind a Whiplash kiszínezése, ambiciózus dramatizálása a zenei karriertörténeteknek, csak az utóbbi annak ellenére rokonszenvesebb, hogy nem szerethető filmnek szánták. Előbbi alacsony korhatáros, tele van csupa megbecsült veterán színésszel, amilyen Hoffman, Kathy Bates és Debra Winger, sőt, végül szép családi film kerekedik belőle. Ezzel szemben a Whiplash felnőtt korhatáros, thrillernek is beillően feszült, hollywoodi giccset, klisét pedig keresve sem találni benne.

123123

A kórus egy tisztességesen megírt, felvett és eljátszott, de középszerű munka, ami különösen azért fájó, mert láthatóan több volt a fiúkórusok témájában egy ilyen sablonos, generikus drámánál. A film fináléjában világít rá Hoffman karaktere, hogy a fiúk hangjának mutálása miatt a kórusénekesek karrierje nagyon rövid. Találó és megrendítő lezárás, de inkább végig erről kellett volna szólnia ennek a filmnek, ehelyett jó másfél órát kell rá várnunk, hogy a téma egyáltalán felmerüljön.

 

A kórus (Boychoir)

Színes, feliratos, amerikai dráma, 103 perc, 2014

Rendező: François Girard

Forgatókönyvíró: Ben Ripley

Operatőr: David Franco

Zene: Brian Byrne

Producer: Carol Baum, Judy Cairo, Jane Goldenring

Executive producer: Jarod Becker, Eric Brenner, Darrel Casalino, Hugo Grumbar, Grant Guthrie

Vágó: Gaétan Huot

Szereplők: Dustin Hoffman, Kathy Bates, Debra Winger

Bemutató dátuma: 2016. január 14.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Interjú Kis Hajnival a hatás kérdéseiről és a pszichológiai érzékenységről, valamint új filmprojektjének terveiről és a filmezésen kívüli ötleteiről
Paolo Genovese: Szuperhősök
film

Csillagporos ábrándok Csillagporos ábrándok
Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
Ryûsuke Hamaguchi: Vezess helyettem

Más művészeti ágakról

A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Janca Ákos válaszol
Bartis Attila Jávai kalandjairól mesélt
gyerek

Történetmesélés verssel és rakétával Történetmesélés verssel és rakétával
A Bolygó Bogozó negyedik beszélgetéséről
Interjú Pusker Júliával fordulópontokról, külföldi érvényesülésről, a klasszikus zenei előadóművészet minőségének alakulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés