bezár
 

film

2016. 02. 28.
Nem csak a Saul fia miatt fogunk emlékezni az idei Oscar-díjátadóra
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Vasárnap este, magyar idő szerint hétfő hajnalban, osztják ki az Oscar-díjakat. Ma ez számít a  legnagyobb presztízsű filmes elismerésnek, mégis érdemes a helyén kezelni az Amerikai Filmakadémiát és döntéseit. Nem igazán lehet róla elmondani, hogy pontosan leképezné, mi is zajlott az előző évben az amerikai filmben, a világ többi része filmtermésének pedig még kevesebb helyet szorítanak. Pár dolgot összegyűjtöttünk, amiért mégis emlékezni fogunk az idei gálára, a cikk végén pedig a díjesélyesek listája is olvasható.

Egy magyar film Oscar-közelbe került, és valószínűleg nyerni is fog

Minden jel arra mutat, hogy vasárnap Nemes Jeles László sétálhat majd fel a színpadra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájának nyerteseként. A Saul fia valószínűleg megnyeri az idei legjobb idegen nyelvű film díját, hacsak a török-francia Mustang nem happolja el előle. Ha mégsem, akkor is úgy fogunk visszagondolni erre az évre, hogy egy sikeres elsőfilmes a cannes-i versenyprogramtól eljutott a jelölésig, egy olyan filmmel, amit mindenhol elismernek. Nyugodtan figyelemben kívül hagyhatjuk azokat a szólamokat, hogy a Saul fiát a holokauszt témája miatt díjazzák csupán, illetve azt, hogy valakinek érdeke volt azt, hogy ezt a filmet felkarolja. A Saul fia saját jogán és teljesen megérdemelten került a díjesélyesek közé, hiszen tehetséges emberek kitartó munkája volt.

 

Hangsúlyos témává vált a diverzitás hiánya

Közvetlenül az idei jelöltek bejelentése után ismét elkezdődött az a jogos felháborodási hullám, hogy az Akadémia nem képviseli megfelelően a kisebbségeket. Idén egyetlen színesbőrűt sem jelöltek a színészként, a többi egyéni kategóriában összesen csak kettő más etnikumú jelölt volt, mint például Alejandro González Iñárritu, A visszatérő rendezője. Sok fekete alkotó bojkottálja az eseményt, többek között Spike Lee sem vesz részt a gálán, aki tavaly életműdíjat kapott. Az OscarsSoWhite kampány, úgy tűnik, túlnő az Akadémia bírálatán, és az egész filmipart érintő problémaként jelenik meg az, mekkora hátrány éri a kisebbségeket. Akik azon a véleményen vannak, hogy ennek szimplán az az oka, hogy idén nem volt elég jó a teljesítményük a fekete színészeknek, azoknak érdemes megnézni a Last Week Tonight with John Oliver összeállítását a whitewashing, vagyis a fehérre mosás jelenségéről. Ez annyit tesz, hogy a színesbőrű szerepeket (például történelmi vagy valós történet alapján készült filmben) is fehér színészek játsszák el.

Egy tanulmány szerint Hollywood továbbra is a heteroszexuális, fehér férfiak klubja, és ezt csak alátámasztják az Oscar-jelölések. A stúdióvezetők és döntéshozók is ebből a csoportból kerülnek ki, tehát ők befolyásolják azt is milyen filmek tudnak megvalósulni, és nagy marketingkampánnyal eljutni a közönséghez. A tiltakozást sok pozitív kezdeményezés követte, például az ígéret, hogy változtatnak az Akadémia tagságának összetételén, de még várni kell a hosszú távú eredményekre.

 

Leonardo DiCaprionak Oscart kell kapnia, de most már tényleg

Megkapta a Golden Globe, a BAFTA és a SAG Awards díjait, tehát már tényleg Leonardo DiCaprio a legnagyobb esélyes, mégis nagyon vicces lenne, ha idén se kapná meg az Oscart. A népszerűségi versenyt egyértelműen megnyerő DiCaprionak az általános vélekedés szerint már régen ki kellett volna pipálni ezt mérföldkövet a karrierjében, mégse szeretik őt eléggé az Oscaron, és ez számtalan remek poén forrása volt eddig.

Két dolog is közrejátszat DiCaprio és az Akadémia problémás viszonyában. Egyesek úgy gondolják, a színész túl kockázatkerülő, csak díjakra esélyes, nagy költségvetésű, presztízsprodukciókba szerződik főszerepekbe, ahelyett, hogy független filmek, merészebb filmek mellékszerepeit vállalná. Másik szempont pedig a fordított életkori diszkrimináció, vagyis, hogy a legjobb színésznő kategóriával ellentétben, ahol az Akadémia szeret pályakezdő színésznőket kitüntetni, a férfiakat főleg 40 éves koruk után díjazzák komoly drámákban. Idén viszont szinte biztos DiCaprio győzelme, még akkor is, ha  A visszatérőben a minden küzdelmet túlélő Hugh Glassként talán kevésbé nyújtott olyan rétegzett alakítást, mint korábbi filmjeiben. 

 

Műfaji filmek és egy animációs a fő kategóriákban

A dokumentumfilmek és az animációs filmek nem igazán tudnak kitörni a saját kategóriájukból, sosem lesznek ugyanúgy kezelve, mint a fikciós, narratív filmek. Ennek mond ellent, hogy idén végre az Agymanók kapott egy legjobb eredeti forgatókönyv jelölést Charlie Kaufman és Duke Johnson bábanimációja, az Anomalisa is sokáig az esélyesek között volt ebben a kategóriában. Sokára lesz, hogy ezeket is egy lapon említik a többivel, pedig az értékükben egyáltalán nem különböznek. Ugyanilyen hátrányból indulnak a populáris filmek, amik általában nem illeszthetőek be a kiszámíthatóan Oscarra időzített drámák sorába. Voltak persze kivételek, amikor díjaztak például olyan műfaji filmeket, mint a  Francia kapcsolat, Az ördögűző, A bárányok hallgatnak vagy A Gyűrűk ura: A király visszatér, de nem ezek nem voltak tipikus választások.

Idén a Mad Max: A harag útja mégis tíz jelölést kapott, a technikai kategóriák mellett elméletben a legjobb film és rendezés díját is megkaphatná. A két órás akciófilm egyértelműen túlmutat a műfaji sablonokon, nem csak a megvalósítását tekintve, mert valóban vizuális költeménnyel van dolgunk, hanem azért is, mert feminista társadalomkritikát vitt be a multiplexekbe. A Mentőexpediciót hard sci-fiként jelölték legjobb film díjára. 

 

Amire nem fogunk emlékezni – Konzervatizmus

Részben az OscarsSoWhite vitához is kapcsolható a számomra még mindig roppantul bosszantó konzevatizmus a jelölések kapcsán. Ilyen a transzneműség témájához finomkodva, regresszíven nyúló A dán lány kiemelése, a Tangerine (interjú) helyett, ami őszinte és szórakozató képet fest erről a társadalmi csoportról. Szomorú hír az is, hogy időhiányra hivatkoztak a szervezők, és ezért mégsem fog fellépni az első transznemű előadó, akit először került az Oscar közelébe. Anohni, akit a Racing Extinction című dokumentumfilmben szereplő Manta Ray című dalért  jelöltek, nyílt levélben fogalmazta meg, miért nem vesz részt az eseményen.

A Carol, az előző év egyik legnagyobb kritikai sikerének kihagyása a legjobb filmek közül szintén alulbecsüli a film jelentőségét, mivel a kevés filmek egyike, amelyek érvényesen beszélnek a leszbikus szerelemről. A Brooklyn körülötti lelkesedés teljes talány számomra, ez a film egy szinte konfliktus nélküli szerelmi dráma. Régimódiságá pont azért nem működik, mert a ki- és bevándorlás nagyon is aktuális diskurzusához nem sokat tud hozzátenni. Idén fájó hiány még a chilei El Club, A homár, és a A tinilány naplója című merész felnövéstörténet mellőzése is. Az Akadémia hagyományos izélésbe belesimuló filmek tehát nem biztos, hogy eléggé időtállóak lesznek. Elég csak megnézni mondjuk az Indiewire gyűjtésről azokról a klasszikusról, amelyeket egyáltalán nem díjazott az Akadémia, vagy pedig az alkotók sokkal gyengébb filmjei lettek helyettük elismerve

Az esélyesek latolgatásában nyugodt szívvel Ann Thompson újságíróra hagyatkozom, akinek az állásfoglalása egyébként legtöbb esetben megegyezik más hasonló cikkek véleményével. Alul lehet olvasni a fontosabb kategóriák jelöltjeit, kiemelten a leginkább esélyesnek tartott filmet, ha már van ilyen. Pár kategória okozhat még meglepetést, legfőképp a legjobb film, mivel a Spotlight, A visszatérő és A nagy dobás ugyanannyira esélyesnek tűnik. Szintén kérdéses még a Alejandro G. Iñárritu rendezői díja, mivel nem valószínű, hogy egy évvel a Birdman után ismét neki adnák a díjat. George Miller elismerése viszont szép karrierösszegzés lenne.  

Legjobb film

Kémek hídja

Brooklyn

A nagy dobás

Mad Max: A harag útja

Mentőexpedíció

A visszatérő

A szoba

Spotlight

 

Legjobb rendező:

Adam McKay (A nagy dobás)

George Miller (Mad Max: A harag útja)

Alejandro G. Iñárritu (A visszatérő)

Lenny Abrahamson (A szoba)

Tom McCarthy (Spotlight)

 

Legjobb férfi főszereplő:

Bryan Cranston (Trumbo)

Matt Damon  (Mentőexpedíció)

Leonardo DiCaprio (A visszatérő)

Michael Fassbender (Steve Jobs)

Eddie Redmayne (A dán lány)

 

Legjobb férfi mellékszereplő:

Christian Bale (A nagy dobás)

Tom Hardy (A visszatérő)

Mark Ruffalo (Spotlight)

Mark Rylance (Kémek hídja

Sylvester Stallone (Creed – Apollo fia)

 

Legjobb női főszereplő:

Cate Blanchett (Carol)

Brie Larson (A szoba)

Jennifer Lawrence (Joy)

Charlotte Rampling (45 év)

Saoirse Ronan (Brooklyn)

 

Legjobb női főszereplő:

Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas) 

Rooney Mara (Carol)

Rachel McAdams (Spotlight)

Alicia Vikander (A dán lány

Kate Winslet (Steve Jobs)

 

Legjobb animációs film:

Anomalisa (Charlie Kaufman, Duke Johnson és Rosa Tran)

A fiú és a világ (Alê Abreu)

Agymanók (Pete Docter és Jonas Rivera)

Shaun, a bárány (Mark Burton és Richard Starzak) 

Amikor Marnie ott volt (Hiromasa Yonebayashi és Yoshiaki Nishimura) 

 

Legjobb operatőr

Ed Lachman (Carol)

Robert Richardson (Aljas nyolcas)

John Seale (Mad Max: A harag útja)

Emmanuel Lubezki  (A visszatérő)

Roger Deakins (Sicario)

 

Legjobb dokumentumfilm:

Amy (Asif Kapadia és James Gay-Rees)

Cartel Land (Matthew Heineman és Tom Yellin)

A csend képe (Joshua Oppenheimer és Signe Byrge Sørensen)

What Happened, Miss Simone?  (Liz Garbus, Amy Hobby és Justin Wilkes)

Winter on Fire: Ukraine’s Fight for Freedom (Evgeny Afineevsky és Den Tolmor)

 

Legjobb idegennyelvű film:

A kígyó ölelése (Kolumbia)

Mustang (Franciaország)

Saul fia (Magyarország)

Theeb (Jordánia)

A War (Dánia) 

 

Legjobb eredeti filmzene:

Thomas Newman (Kémek hídja)

Carter Burwell (Carol)

Ennio Morricone (Aljas nyolcas)

Jóhann Jóhannsson (Sicario)

John Williams (Star Wars: Az ébredő erő)

 

Legjobb adaptált forgatókönyv:

Brooklyn (Nick Hornby)

Carol (Phyllis Nagy)

Mentőexpedíció (Drew Goddard) 

A nagy dobás (Charles Randolph és Adam McKay)

A szoba  (Emma Donoghue)

 

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Kémek hídja (Matt Charman, Ethan Coen és Joel Coen)

Ex-Machina (Alex Garland)

Agymanók (Pete Docter, Meg LeFauve, Josh Cooley

Spotlight (Josh Singer és Tom McCarthy)

Straight Outta Compton (Jonathan Herman és Andrea Berloff)

 

Programajánló:

> Kicsit fellélegezhet mindenki vasárnap, végre másról is lehet beszélni, mint az Oscar, mivel beindul Magyarországon is a fesztiválszezon. A Frankofón Filmnapokat február 26. és március 6. között tartják, március 1-én, hétfőn a Magyar Filmhét kezdődik, a Budapesti Építészeti Filmnapokat pedig március 3-tól 6-ig tartják. A hónap végén a Friss Hús rövidfilmes szemlére lehet számítani.

>Heti bemutatók: Ave, Cézár (Joel Coen, Ethan Coen), Pasolini (Abel Ferrara), Egyiptom istenei (Alex Proyas), Test (Malgorzata Szumowska), A Zarándok – Paulo Coelho legjobb története (Daniel Augusto), Mennyit ér egy ember? (Stéphane Brizé), Szeleburdi svéd család síel (Gustaf Åkerblom), Kísértetvadászok jeges nyomon (Tobi Baumann)

A cikkben Kevin B. Lee videóesszéi láthatóak. 

 

nyomtat

Szerzők

-- Bartal Dóra --


További írások a rovatból

Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick
Az HBO MAX Latin-Amerika készít filmet a denevéremberről
Michelangelo Antonioni: Nagyítás
Interjú Kis Hajnival a hatás kérdéseiről és a pszichológiai érzékenységről, valamint új filmprojektjének terveiről és a filmezésen kívüli ötleteiről

Más művészeti ágakról

A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Kovács Balázs válaszol
A Poszthumanizmus és... sorozat újabb eseménye
gyerek

Októbertől a magyar mozikban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés