gyerek
2008. 01. 30.
Kicsiny lélek
Mészöly Ágnes: Sünimanó
„A történet minden helyszíne és szereplője valóságos. Bármilyen eltérés a véletlen műve.” – figyelmezteti a gyanútlan olvasót e mottó helyett ráköszönő két mondat. S mikor elkezdődik a mese, és megtudja, hogy „szeptemberben két kislány is csupa sár lesz, de egyiket sem szidják le nagyon”, még nem sejti, hogy manók ide vagy oda, a könyv talán tényleg túl sok motívumot tartalmaz a valóságból, s talán épp arra volna szükség, hogy kicsit több minden legyen a véletlen, vagy éppen a mesei működés törvényszerű műve.
A cselekmény egy manó, Sünimanó elkóborolásával kezdődik. Sünimanó összetalálkozik egy szintén elkóborolt kislánnyal, Csenimanóval, vagyis Csengével. Manók és emberek találkozásai különböző koreográfiát követhetnek, már ha a manók – és főként ha az emberek – ismerik az idevonatkozó tradicionális mondókákat, a Mondandókat. Más esetben váratlan variációk léphetnek életbe. Bár Csenge nem ismeri az idevágó passzust, a két kislány találkozása nem fenyegeti Sünit rabszolgasággal, viszont sorsuk egy kerek esztendőre összefonódik.
Mészöly Ágnes tizenhárom fejezetben mutatja be a két kislány, a Gedeon család, a manók és az emberek világát. Csengével és családjával együtt az olvasók is megtudják, hogy a manók hagyományaikban, kapcsolati szerveződéseikben, történelmükben hasonló életet élnek, mint az emberek. Csenge pedig ebben a különleges barátságban megtanulja a gondoskodás, a figyelem fontosságát és az oldás-kötés határait.
A Sünimanó felnőtt segítsége nélkül több szempontból is túl sok egy gyerekolvasó számára – vaskos és világábrázolásában is (sajnos meglehetősen varázstalanított irányba) bőbeszédű. Jobb volna, ha legalább a mese szakrális terében-idejében nem értesülnénk olyan megfontolásokról, hogy az „anya szerint szörnyen egészségtelen” Fanta azért praktikus a dobozból elfogyasztott, ebédre rendelt pizza mellé, mert akkor még mosogatni sem kell.
A csudába, lehet, hogy így van, de az efféle eszmefuttatások közepette könnyebb elfelejteni (meg sem tanulni) a szükséges Mondandókat! És akkor, ha manókkal találkozunk – ami pedig, lássuk be, mégiscsak megeshet –, ki mondja majd helyettünk, hogy:
„Légy barátom, kicsiny lélek,
Hadd járjak egy ösvényt véled!”?
Mészöly Ágnes: Sünimanó. Noran, 2006. 243 oldal (2999 Ft)
(A recenzió eredeti megjelenésének helye a Csillagszálló)
Mészöly Ágnes tizenhárom fejezetben mutatja be a két kislány, a Gedeon család, a manók és az emberek világát. Csengével és családjával együtt az olvasók is megtudják, hogy a manók hagyományaikban, kapcsolati szerveződéseikben, történelmükben hasonló életet élnek, mint az emberek. Csenge pedig ebben a különleges barátságban megtanulja a gondoskodás, a figyelem fontosságát és az oldás-kötés határait.
A Sünimanó felnőtt segítsége nélkül több szempontból is túl sok egy gyerekolvasó számára – vaskos és világábrázolásában is (sajnos meglehetősen varázstalanított irányba) bőbeszédű. Jobb volna, ha legalább a mese szakrális terében-idejében nem értesülnénk olyan megfontolásokról, hogy az „anya szerint szörnyen egészségtelen” Fanta azért praktikus a dobozból elfogyasztott, ebédre rendelt pizza mellé, mert akkor még mosogatni sem kell.
A csudába, lehet, hogy így van, de az efféle eszmefuttatások közepette könnyebb elfelejteni (meg sem tanulni) a szükséges Mondandókat! És akkor, ha manókkal találkozunk – ami pedig, lássuk be, mégiscsak megeshet –, ki mondja majd helyettünk, hogy:
„Légy barátom, kicsiny lélek,
Hadd járjak egy ösvényt véled!”?
Mészöly Ágnes: Sünimanó. Noran, 2006. 243 oldal (2999 Ft)
(A recenzió eredeti megjelenésének helye a Csillagszálló)
Szerzők
-- Tamás Zsuzsa --
További írások a rovatból
gyerek
Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
gyerek
Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
