bezár
 

színház

2016. 08. 13.
Egy fesztivál születése
Y.EAST Fesztivál, első rész
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Zsámbék mellett, a volt légvédelmi rakétabázison már évtizedek óta rendeznek nyári színházi találkozót, alkotói összejöveteleket. Idén először azonban a közönség is ott táborozhatott a kreatívan újrahasznosított, természet- és műemlékvédelemre egyaránt méltó különleges körzetben. Orbók Lucie és Áron rendező-színész házaspár és barátai egyelőre kisszámú közönséggel számolva, de remek fesztiválprogrammá alakították a műhelymunkából kibontakozó magyar–cseh–erdélyi színházi találkozót, a Y.EAST-et.

„Közelebb a csillagokhoz” szlogennel június 30. csütörtök délután a Y.EAST megnyitotta kapuit, bár programok akkor még nem voltak. Főként még színészek szállingóztak a terepre, volt idő körülnézni, sátrat verni. Az igazán remek, mesés kivitelezésű űrbéli térkép és a valóság összekötéséhez mondjuk szükség is volt egy kis időre. A sátrat igazi romok közé lehetett verni: ha bekukucskáltunk a betonfalak mögé, katonai járművek maradványait fedezhettük föl. Az egykori utak hézagos térköveire a félreeső helyeken már jó tíz centi humusz rakódott. A romos őrkabin felől látni lehetett a budai hegyeket, a Pilist, a Vértest és a Gerecsét egyaránt. Éjszaka pedig a csillagok felé is nagyon szép, tiszta volt az ég, amire péntek-szombaton teleszkópos csillagvizsgáló program is épült, szakértő csillagász vezetésével.

Szkéné színház

Estefelé már a MIR űrállomást (kocsma) is beizzították, megérkezett a Staropramen, és az erdélyi konyha kerti partihoz illő étkeit kínálták vacsorára: volt mics, flekken, hagyományos- és zakuszkás töki pompos is. A futballmeccsek vetítése és a szabadtéri mozi mellett a hangárokban az előadások is elkezdődtek.

Y.EAST

Marie Jones 20 éves darabját, a Kövekkel a zsebében címűt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió előadásában tekinthettük meg. A darab által egy kis ír falu életébe tekinthettünk bele, amit éppen felforgat egy hollywoodi filmkészítő stáb. A főszerepben két teljesen marginális alak, Charlie Conlon (Moşu Norbert-László) és Jake Quinn (Kolozsi Borsos Gábor), akik szerencsepróbáló fiatalokként nem járván sikerrel, most statisztának jelentkeztek a készülő filmprodukcióba. A színdarab szereplői ezennel el is fogytak, de nem a cselekménybeliek: a mű groteszk igazságszolgáltatásaként az élettől semmilyen fontosabb szerepet nem kapó két karakter színésze személyesíti meg – mintegy az ő szemszögükön keresztül – a falu közösségéhez és a stábhoz tartozó összes karaktert, akikkel csak dolguk volt. A két keménykalapos, egy-egy erős gesztussal folyton szerepet váltó, mégis együtt, egymás ellenpárját játszó figura a burleszkdarabok klasszikus párosát idézi meg. Hasonló, a színész teremtő erejét kellőképpen kihangsúlyozó duettjátékokkal más résztvevő csoportok is gazdagították a programsorozatot. Ez az öntükröző darab a showbizniszről, színházról, el(ő)adhatóságról az alkotói műhelyből magát fesztivállá kifejlesztő bázis kezdő napjára remekül illett.

Az egyik főszervező, Orbók Lucie rendezésében mutatták be Mohamed Kacimi Szentföld című darabját a prágai Divadlo Unlimited előadásában. Az ironikus darab egy háború és fanatizmus sújtotta térséget mutat be egy-egy szobán keresztül, amit a darab elején vízipipa illata leng be, s zongoradallamok. Bombariadó közben a család a selyeming viseléséről vitatkozik, amit bombatámadáskor nem célszerű viselni, egy katonát meggyilkoló, háborús ellenállónak pedig feltétlenül meg kell ismernie a kávéfőzés helyes metódusát, amit édesanyja, Alia aprólékosan bemutat nekünk. A közönséggel folytatott sok apró játék, mint a cinikus narrátor kiszólásai, a borkínálat, egy láthatatlan macska elképzeléséhez szabott lehetőségek vagy egy kávéfőzés, folyamatosan kizökkent a kegyetlen tragédián való szörnyülködésből, mint ahogy gyakran azt is sikeresen feledtette, hogy a felirat csúszása miatt nem mindig lehetett érteni, miről beszélnek éppen a színpadon.

Nagyszabásúbb és mégis improvizatívabb játék jellemezte a cseh PalmOFFka társulat Micky Mouse is dead című előadását. Az általában nem túl feldíszített hangárba két nagyobb könyvespolcot is behoztak háttérnek, ahonnan könyvek és képregények folyamatosan játékba léptek tárgyként és idézettségükben is. A színpad közepén az asztal négy oldalán négy barát ül egymással szemben, bár a szürreális emlékek, fantáziák és kábítószeres képzelgések a darab végére ezt a felállást is elbizonytalanítják. Az Y-generáció popkultúrájában fürdőző, skizofréniában szenvedő szereplők képzelete megidézi a Ponyvaregény heroines jeleneteit, továbbá Bukowski verseit. Meglehetősen erős benyomást gyakorolt az is, amikor a közönséget elárasztották füsttel, bár a zárt, amúgy is levegőtlen helyen ez egyben el is vonta a figyelmet az előadásról.

Mi történik, ha az Isteni színjáték megkövesedett szókapcsolatából kivonjuk Dantét, a „színjáték”-nak visszaadjuk az eredeti jelentését, és egy passiót játszunk el alatta? Orbók Áron és Vass Csaba színészpárosa ezt kísérli meg: a bibliai Újszövetség fontosabb vagy epizodikusabb alakjait mind maguk testesítve meg, miközben megmaradnak végig Áronnak és Csabának, de mindenekelőtt: színészeknek. Az ismert történet jól ismert, kevésbé ismert vagy nem ismerhető, de mindig elképzelt részeinek felelevenítésével a darab könnyeden billeg alpári viccek és komolyabb kérdések feltétele között. A halvakészítő (szotyit köpködő), Máriát játszó Csaba vásári komédiás, már-már blaszfémikus jelenete szépen ellenpontozható a végjátékkal, amikor a jelmez nélküli, eddig folyton mellékszerepeket kapó Csaba megpróbálja magát Istennek felkonferálni. Megszólalási lehetőséget viszont csak akkor kap, amikor – mintegy elfáradván az ismételgetésbe – már csak kiles a színpadra, de nem mutatkozik be Istenként. Az előadás egyszeri és megismételhetetlen voltát itt a cseles színészek a közönséggel tapasztaltatták meg. Egy római gályahajózás jelenetét gyakoroltatták és játszatták el velünk ugyanis, de úgy, hogy a cseh közönséget véletlenül a felső sorokba ültették: ők voltak az idegen nyelven rabszolgákra kiabáló katonaság és arisztokrácia, míg a rómaiakat kegyetlen sorsunkért magyarul lehetett szidni evezés közben.

Az éjszakák a fesztivál szlogenjéhez méltóan igazán csillagosra sikeredtek. Akik felmásztak a mozi tetejére, péntektől megtalálhatták a teleszkópos embert is. Az űrállomáson első este a The Love Song Orchestra egy térben zenélve a közönséggel hozott magával balkán lakodalmi hangulatot, pénteken pedig a ’90-es évek diszkózenéin lehetett nosztalgiázni és önfeledten ugrálni egyszerre.

 

Y.EAST Fesztivál

2016. június 30. - július 3.

Zsámbék

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Takács Emma --


További írások a rovatból

Kulturális szabadegyetem: experimentális színház
Mandana – Cirkuszművészet újra álmodva. Circus Krone, München
Interjú Donáth Attilával és Somogyi Beával, a Társadalmi Párbeszéd Színház vezetőivel
Octopus az Ódry Színpadon

Más művészeti ágakról

Interjú Tóth Luca animációsfilm-rendezővel networkingről, az animáció esélyeiről és a VIII. kerületről
Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről
art&design

Tájakról, hiányosan Tájakról, hiányosan
A Tájak/Távlatok - Kortárs magyar tájkép (BPF) című kiállításról a Kiscelli Múzeumban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés