bezár
 

film

2017. 01. 16.
A jó játékadaptáció még várat magára
Justin Kurzel: Assassin's Creed
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A videójátékból készült filmek régebben többnyire rendkívül gyengére sikerültek, de nem kaptak igazi figyelmet, lévén hogy messze elkerülték a fősodort. Ma nagy költségvetéssel és komoly marketinggel készülnek, de a minőségi ugrásra még várni kell.

Több okból is nehézkes játékból filmet készíteni. Az alkotásnak önállóan, a forrásanyag nélkül is erősnek kell lennie, ám közben muszáj a masszív és meglehetősen szigorú rajongói bázisnak imponálnia. Ha túl sok a rajongóknak szánt tartalom, a "kívülről érkező" érdeklődő elidegenedik, a teljesen konvencionális irány viszont a fanoknak nem fog tetszeni, ezért nem előnyös egyik véglet sem. A Marvel-képregényekből készült szuperhős filmek látszólag jó egyensúlyt tartanak a belső utalások és az általánosan megérthető tartalom között, de a videójátékok esetében valami mintha mindig el lenne szúrva.

Egy játék az élmény tekintetében sokkal komplexebb lehet, mint egy film, mert időben korlátozatlan, interaktív térbe helyezi az embert. A játékból készült filmek zöme nem is próbálja rekonstruálni mindezt, inkább csak távoli kapcsolatokat ápol az alapanyaggal. A kétezres évek adaptációinak nem elhanyagolható részét a tehetségtelen Uwe Boll neve fémjelezte. A német rém bámulatos gyorsasággal dobta össze pocsék zsánerfilmjeit, amelyek címe megegyezett egy adott kultuszjátékéval, de érdembeli hasonlóságot valójában nem tartalmazott a forrásanyagával. A Far Cry-filmnek (2008) például a címet leszámítva valójában lényegileg semmi köze nem volt a játékokhoz, így aztán a játék rajongói nem is érezték sértésnek, hogy a film vacak lett, csakúgy, mint más hasonló próbálkozások.

 Assassin's Creed

Sokáig nem éreztük tehát, hogy igazi adaptációk készülnének, amelyek ténylegesen életre keltenék az adott játék univerzumát. Mára már megjelentek a nagy költségvetésű, a játékot tiszteletben tartó filmek, de beszélhetünk-e valódi minőségről, összejöhet-e végre egy épkézláb, videójátékból készült film? Duncan Jones idén mozikba került Warcraftja, habár felettébb megosztotta a közönséget, határozott lépés volt a jó irányban. A Justin Kurzel által rendezett Assassins’s Creedben látszólag van igény mind a játék univerzumának éltetésére, mind az általános szórakoztatásra, de sajnos számos sebből vérzik.

 Assassin's Creed

A történet zavaros és nehezen követhető. Callum Lynch (Michael Fassbender) halálraítélt bűnöző, akit a templomosok rendje fogad oltalmába, hogy az Animus nevű gépre kötve Lynch a génjein keresztül újraidézze őse, Aguilar emlékeit, akinek az asszaszin rend tagjaként a 15. századi Spanyolországban, az inkvizíció idején, tudomása volt az Éden Almájának helyéről. A csoport szerint az alma meglelésével az emberiségből kiirtható lenne minden erőszak, ezért céljuk annak felkutatása. 

A zavaros történet nem lenne feltétlenül akkora hiba, de mivel a néző számára nem tisztázottak a világ szabályai, a cselekményből hiányzik minden valódi izgalom. Amit az Assassin's Creed-játékok koncepciója megenged, ismerve azok színes és változatos eseményeit, abból rendkívül eredeti és izgalmas dolog kerekedhetett volna, nem csak egy egyszerű Mátrix-klón, középkori díszletekben. A katyvaszos sztori miatt kárpótolhatna minket a páratlan látványvilág, de ilyen tekintetben is elhasal a film: szürke és jellegtelen, akciójeleneti pedig zavaróan túlvágottak, s így hiába a jó koreográfia, erőtlenek és súlytalanok lesznek. További hiba, hogy a lényegbe, a múltban játszódó jelenetekbe mindössze 3-4 alkalmmal nyerünk betekintést, és a cselekmény zöme egy unalmas és steril jelenben zajlik.

 Assassin's Creed

Az Assassin’s Creedben rengeteg a kiaknázatlan lehetőség, ezért különösen sajnálatos a projekt sikertelensége. Hiába a nagy nevű színészek és a magas büdzsé, a B kategóra árnyéka mégis szembetűnik itt-ott, mintha csak spórolni kellett volna. Hová lett az a nagy költségvetés, amelyből a film készült? Az utolsó képsorok nyitott befejezéséhez érve az izgalom érzése helyett azt kérdeztem magamtól, vajon mi értelme volt ennek az egésznek. Persze vitatható: összehozható-e a filmek relatív rövidsége és linearitása a játékok időfüggetlen, interaktív élménytereivel, vagy ez a műfaj bukásra van ítélve? Én hiszek benne, hogy a jövőben sikerülhet jó filmet csinálni a videójátékokból, ha megtalálják a megfelelő receptet a megfelelő alapanyaghoz. Hiszen egyre inkább érződik a játékokban a moziszerűség, a filmek pedig egyre virtuálisabbak. Nyilván azok az alkotások számíthatnak sikerre, amelyek értelmes történetet játszanak le egy kellően gazdag, jól kidolgozott univerzumban. Úgy tűnik, Hollywood nem igazán talál új ötleteket mostanában – a videójátékok rendkívül népszerű világainak kiaknázása virágzó programja lehetne az elkövetkező éveknek.

 

Assassin’s Creed

Színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-francia akciófilm 116 perc, 2016

Rendezte: Justin Kurzel

Forgatókönyv: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie

Producer: Patrick Crowley, Michael Fassbender

Operatőr: Adam Arkapaw

Vágó: Christopher Tellefsen

Szereplők: Michael Fassbender (Callum Lynch / Aguilar), Marion Cotillard (Dr. Sophia Rikkin), Jeremy Irons (Alan Rikkin) Brendan Gleeson (Joseph), Michael Kenneth Williams (Moussa) Callum Turner (Nathan), Ariane Labed (Maria), Mathias Varela (Emir)

Országos bemutató: 2016. december 29.

Forgalmazó: InterCom

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Horányi Péter --

Horányi Péter az ELTE Filmtudomány Tanszék mesterszakán végzett 2019-ben. 2016 óta jelennek meg filmes kritikái és írásai. Érdeklődési területe az ezredforduló utáni magyar film, a dokumentum és a fikció határterületei, valamint a szerzőiség helyzete a kortárs filmművészetben.


További írások a rovatból

Kritika Tarr Béla Missing People című filminstallációjáról
50 éves a Szelíd motorosok, Dennis Hopper és Peter Fonda klasszikusa
Interjú Bucsi Réka animációs rendezővel a közönség szeretetéről, Amerikáról és a női nézőpontról
Beszélgetés Lichter Péter kísérletifilm-rendezővel a hosszú távú karrierépítésről és a sikerparadoxonról

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Alázat és egy bizonyos belső vizuális érzék Alázat és egy bizonyos belső vizuális érzék
Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel lehetséges utakról, pályakezdésről, tanítványokról, aktuális munkákról
irodalom

Boszorkánymesterek Boszorkánymesterek
Harry Partch vs Gergely Edit*
Interjú Néder Panni színházrendezővel a személyességről, intimitásról, Berlinről, autobiografikus színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés