film / film
2007. 01. 08.
A film elején egy Galina nevű (Laura Elena Harring) macskaruhás, echte akciónéni fénysebesség-közeli mozgással elintéz pár tagbaszakadt, rosszarcú férfiút: kik csak nem akarnak elfogyni. Már kapnánk is a távirányító után, de hálisten’ megjelenik harcos ifjaink példaképe, a kellemesen békafejű, kigyúrt Jacques (Jean-Claude Van Damme), s érezzük: érdemes kitartanunk.
2006. 12. 30.
Mel Gibson – úgy tűnik – végleg búcsút mondott annak, amihez értett, tudni illik a sztárszínészetnek, és önjelölt gondolkodóvá, az emberi civilizácó(k) nagy tévedéseit és válságjelenségeit, illetve az ember személyes esendőségét grandiózus filmvállalkozások keretei között latolgató homályos vizionáriussá avanzsált. Emellett személyes missziójának tartja, hogy a filmjeiből csakis feliratos változat készülhessen, kivétel talán a klasszikafilológusok és a Yukatán-félszigeti mozisok és forgalmazók köreiben tartott tesztvetítések munkakópiáit. A Passió latin és arámi nyelven elhangzó dialógusai, és a legfrissebb, sorrendben a negyedik Gibson-rendezés, az APOCALYPTO egy az egyben yukatek indián dialektusra átültetett dikciója legalább is erre vallanak…
2006. 12. 30.
Az emberek általában piszkosul szeretnének. Folyton az öregedés jelein meg a fenyegető, elkerülhetetlen halálon stresszelnek. Ettől állandóan mocsok rosszul érzik magukat a ráncosodó bőrükben. Évezredeken át agyalnak a megoldáson. Mikor pedig épp kiderülne, hogy karnyújtásnyira a válasz, rádöbbennek, hogy mégsem ez volt a kérdés…
2006. 12. 28.
Pálfi György második nagyjátékfilmje a test éjszakai oldalát mutatja meg, de csak azért látunk sötéten, mert a hús már nem világíthat természetes fénnyel egy biológiailag deformált kultúra számára.
2006. 12. 11.
Corneliu Porumboiu filmjét a nézők már láthatták a Román Filmhéten, szerencsére a Szimpla Film jóvoltából most szélesebb közönség is megtekintheti. A múlttal bátran szembenéző alkotás, és az általa felvetett kérdések nemcsak keleti szomszédainknak lehetnek fontosak, hanem nekünk is.
2006. 12. 01.
Sartre szerint nem. De lehet, hogy már ő is rájött idő(tlenség) közben az ellenkezőjére. Addig azonban, míg lehetőségem nyílik tőle rákérdezni erre a vitás pontra, egy magyar film kapcsán készítem elő a vele való beszélgetést.
2006. 11. 23.
A török közönségfilm számunkra eleddig ismeretlen mélységeibe tekinthetünk most bele. Viszonylagos késéssel, hiszen a Farkasok völgye – Irak címen futó egészestés, sőt, csaknem féléjszakás (122 perc!) mozi egy heti rendszerességű sorozat nyomán készült, amit Németországban például sugároztak. Nálunk nem. Minket túlságosan leterhelnek a dél-amerikai illetőségű szappanoperák, a statisztaként kizárólag fürdőruhás lányokat szerepeltető sorozatok, és a kórház-szériák…
2006. 11. 21.
A történet? Egy talponálló falatozóban megesett fatális tévedés. A tanulság? Mindig oszd meg szalontüdődet felebarátoddal – sosem tudhatod, hogy kivel teszel jót!
2006. 11. 20.
Svéd remek. Nálunk egyszer volt moziban, 2002 őszén a Titanic-on vagy az Európa Filmhéten. Egy teremnyi közönség látta. Kevesebben emlékeznek rá. Volt és eltűnt vagy nem volt és az én fejemből pattant ki. ("Ismeretlen vagy elképzelt filmek" c. sorozatunk 1. része)
2006. 11. 18.
Mintha Ridley Scott most nem birkózott volna vérre menően az anyagával. Lehetett persze valami nekigyürkőzés, elszánás és farkasszemnézés az alkotás mélyén. Ahogy én azt képzelem, talán éppen azon az éjszakán, amikor a rendező elolvasta a forgatókönyv alapjául szolgáló Peter Mayle-regényt. Ám az bizonyos, hogy ebben a küzdelemben sem a rendező, sem a könyv nem áldozta vérét, leginkább csak vörösbor- és könnyfoltok maradhattak hátra…
