Corneliu Porumboiu A fost sau n-a fost című filmjével méltán nyerte el Cannes-ban az Arany Kamera díjat. A kisköltségvetésű, részben a rendező pénzéből készült film a maga egyszerű eszközeivel zseniálisan járja körbe a történelmi események értékelésének, és a rájuk való emlékezésnek a problémáját. Egy kopott, román kisvárosban december 22-én, a hasonlóan kicsi és kopott városi tévéstúdió tulajdonosa arra a kérdésre keresi a választ a 89’-es események évfordulóján, hogy volt-e a városukban forradalom? Meghívottjai a részeges, egyik adósságból a másikba keveredő történelemtanár, Manescu (Ion Sapdaru), és a város Mikulása, az öreg Piscoci bácsi (Mircea Andreescu).


A film két jól elkülöníthető részből áll. Az elsőben megismerhetjük hőseink egy napját, érzékletes és realisztikus képet kapunk róluk és városuk életéről. A kamera szikár, szimpla beállításain a házak szürkék és megviseltek, akárcsak az emberek, de a kapitalizmus már betette a lábát a városba. Az ünnepek közeledtével a legnagyobb sláger a petárda, van már dízel-motoros autó, és persze kínai üzlet is, ahol mindent olcsón megkapni. Jderescu (Teodor Corban) tévéműsora, és hármójuk beszélgetése teszi ki a film második felét. A tárgyilagosnak induló disputa a betelefonálók jóvoltából csakhamar abszurd fontoskodásba, személyeskedésbe, olcsó nacionalista mellverdesésbe torkollik. Kiderül, hogy Manescu közel sem akkora forradalmár, mint ahogyan azt állítja. Bátor véleménynyilvánítás helyett a közeli kocsmában ápolta barátságát a piával. Piscoci bácsi pedig csak akkor merészkedett az utcára, amikor a tévé már hírül adta, hogy Ceausescuékat elzavarták Bukarestből.


A tragikomikus tévéműsor ábrázolása zseniális, a stúdió amatőr operatőrének kameráján keresztül követhetjük az eseményeket. Ennek megfelelően gyakori, félresikerült közelítéseket, félrecsúszó, gyakran remegő, suta képeket láthatunk. Nemcsak maga a műsor, hanem készítésének amatőrsége is lelepleződik - Jderescu nem kis bosszúságára. A rendező saját stílusáról nyilatkozva kiemelte a minimalista ábrázoláshoz való vonzódását. Bizony a Forradalmárok olyan, mint a benne látható filmstúdió, végletesen egyszerű, szikár, minden sallangtól mentes – épp ezért hiteles. A színészek is kiválóan teljesítenek: Manescu fásultságát, Piscoci keresetlen őszinteségét, Jderescu ripacskodását és átlátszó tévés manírjait pontos, egyszerű játékkal tárják elénk. A film jellegzetesen kelet-európai humora a cseh újhullám legjobb pillanatait idézi. A Forradalmárok talán az utolsó filmek egyike, amelyben viszontláthatjuk Kelet-Európa abszurd kisembereit.


Porumboiu alkotása leleplezi hőseink kisszerűségét, rámutatva arra, hogy hiába szűnt meg a kommunista diktatúra, helyette egy új hatalom bűvkörébe kerültek. A tévében való szereplésért mindenre képesek, de csak nevetségessé teszik magukat, ráadásul beszélgetésük eredménye is kétséges. Jderescu görög filozófusoktól összegereblyézett idézetcsokra is rámutat arra, hogy milyen problematikus hitelesen felidézni a forradalmat. Az egyetlen jó szándékú és értékes gondolat a betelefonáló kínai boltostól származik, aki azt tanácsolja hőseinknek, hogy felesleges és értelmetlen bántaniuk egymást. Úgy hiszem, hogy ezt az egyszerű gondolatot nemcsak Porumboiu kisembereinek kellene megszívlelniük.



Eredeti cím: A fost sau n-afost?
Színes, feliratos román film, 2006
Rendezte: Corneliu Porumboiu

Főszereplők: Mircea Andreescu, Teodor Corban, Ion
Sapdaru

98 perc

Forgalmazza: Szimpla Film