film / tudósítás
2016. 01. 06.
Jeles pillanat egy filmfesztivál történetében a huszonötödik évfordulóhoz érkezni. Egy szemle ilyenkor már komoly múlttal, hagyománnyal rendelkezik, és kialakított arculattal bír, ugyanakkor még fiatalos és formálódásra kész. Egyszerre hordozza a tradíciót és az új tendenciákat. A cottbusi fesztivál 2015-ben lett negyedszázados, a vártnál szolidabban ünnepelte évfordulóját.
2016. 01. 04.
Az Anilogue két húzófilmje a fesztivált nyitó Kahlil Gibran: A próféta és a záró Anomalisa voltak. Előbbi Az oroszlánkirály rendezője, Roger Allers rendező és Salma Hayek színész-producer közös projektje, utóbbi pedig Charlie Kaufman és Duke Johnson Golden Globe-jelölt és Velencében a zsűri nagydíját nyert alkotása. Míg Kahlil Gibran: A próféta egy méretes baklövés, az Anomalisa szerzői mestermunka.
2015. 12. 25.
Körülbelül öt perce ülök a kivilágított moziteremben, de az biztos, hogy már századszorra hallgatom a film DVD menüjének összes effektjét. Az eső hangját, a harangzúgást, a szél süvítését. Elhatározom magamban, hogy nem fogom szeretni A véres asszonyt, de másfél óra múlva már egyáltalán nem tudok haragudni rá.
2015. 12. 15.
Nyálcsorgatva olvastam az Anilouge idei programját. Leginkább az animék miatt. Végül úgy hozta a sors, hogy csak azokra tudtam beülni, amelyekre annyira nem is voltam kíváncsi. És egyáltalán nem bántam meg.
2015. 12. 12.
Egy fiatal holland politológus Guatemala első női főügyészét követte kamerájával négy éven keresztül. Claudia Paz y Paznak a világon elsőként sikerült elítélnie országa korábbi diktátorát népirtásban való bűnösségért, és ezzel saját életét is kockára tette. A politikai thrillernek is beillő feszes tempójú dokumentumfilm nemcsak az elhivatott ügyésznő alapos karakterrajzát kínálja, hanem a közép-amerikai országban tomboló korrupcióról is átfogó képet ad.
2015. 12. 04.
Az élet tökéletes Kim Dzsongun vezetése alatt. Ezt tanulja minden gyerek az iskolában, erről beszélgetnek odahaza a családtagjaikkal is. Vitaliy Manskiy látszólag propagandafilmet forgatott Észak-Koreában, de azzal, hogy a készítés körülményeit is lefilmezte, valójában az elnyomás mechanizmusát dokumentálta. Az etikailag igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel készült film feltárja, mi a „jólét” ára a kommunizmust és az antiglobalizmust ötvöző dzsucse eszme hazájában.
2015. 12. 04.
Victor Dement The find című elsőfilmjében a karakterfejlődésre helyezi a hangsúlyt: egy öregember két lépcsős pálfordulására, arra, ahogy ráébred: rosszul élte az életét. A forgatókönyv hiányosságaiért kárpótolnak a film különleges ritmusváltásai és a hófedte szibériai fenyvesekről készült szuggesztív totálok.
2015. 12. 04.
Juan Miguel Del Castillo elsőfilmje a spanyolországi munkanélküliségről, tömeges eladósodásról és kilakoltatási hullámról hoz híreket. A mind tematikájában, mind formanyelvében a neorealizmust idéző Food and shelter kritikus hangvétele miatt csak közösségi finanszírozással készülhetett el.
2015. 12. 03.
A Drónok volt a Verzió egyik leginkább vészjósló filmje (ha nem is a legjobb), legalábbis holtversenyben az Oscar-díjas Citizenfourral. A Drónok a Snowden-doksi spirituális folytatásának is beillik, mivel bemutatja, mennyire fontos volt a Citizenfourban dokumentált kiszivárogtatás.
2015. 11. 30.
Az amerikai származású, de Dániában élő rendező, Joshua Oppenheimer Az ölés aktusa című dokumentumfilmjében foglalkozott először az 1967-es indonéz katonai hatalomátvétellel, aminek következtében a lakosság tagjaiból toborozott, fanatizált halálbrigádok politikai okokból közel egymillió emberrel végeztek. Az ölés aktusában Oppenheimer a tömegmészárlásért felelős, máig hatalmon lévő vezetőket, illetve a halálbrigádok egykori tagjait kérte meg arra, hogy idézzék fel, illetve játsszák el kamerája előtt a történteket, következő filmjében, A csend képében viszont egy másik oldalról, az áldozatok szemszögéből kísérelte meg feldolgozni a szörnyű tragédiát.
