film / tudósítás
2013. 02. 23.
Átfogó képet alkotni a Berlinaléról nem lehet. A filmdömping sodrásába kerülve egyetlen szekció sem kristályosodik ki teljesen, itt tehát egy nagyon szubjektív vélemény következik arról, milyen volt a Berlinale – azon töredék szerint, amelyet én láttam belőle: elsősorban a versenyfilmek szempontjából.
2013. 02. 16.
Ugyan a filmeket még két napig játszák a berlini mozik, a sajtóvetítések és -konferenciák sora Emmanuelle Bercot On my Way című filmjével, és főszereplőjének, Catherine Deneuve-nek jelenlétével pénteken véget ért. Szombaton 19 órától pedig megtudhatjuk, hogyan döntött a Wong Kar Wai vezette zsűri.
2013. 02. 14.
Jafar Panahi Pardé című legújabb mukájának sajtóvetítése kedden, kilenc órakor kezdődött. Útközben a Berlinale Palast felé már láthatóak voltak az embernagyságú papír-Panahik, a fenti, címben idézett mondattal. A rendező ugyanis háziőrizetben van, de még ez sem akadályozta meg a (persze titkos) forgatásban.
2013. 02. 11.
Az ember reggel bemegy, magához veszi a sajtó számára kirakott újságokat (Screen, The Hollywood Reporter, német napilapok) és beáll a sorba. Körülbelül háromnegyed órával a vetítés előtt kinyitják a termet. A várakozás alatt lehet olvasni, aztán amikor a filmnek vége, irány a sajtókonferencia, a terem hol egészen szellős (Ulrich Seidl), hol a csillárról is lógnak (Matt Damon), nem feltétlenül a filmek minőségének arányában.
2013. 02. 07.
A nemzetközi zsűri bemutatkozásával, és Wong Kar Wai The Grandmaster című nyitófilmjének vetítésévél megkezdődött a 63. Berlinale. A helyszín, a Marlene-Dietrich-Platzon álló Grand Hyatt Hotel ránézésre nem túl nagy, ám mégiscsak 350 fő befogadására alkalmas terme már majdnem tömve van, amikor belépek. Kis késéssel megérkezik a héttagú zsűri: Ellen Kuras, Tim Robbins, Shirin Neshat, a zsűrielnök Wong Kar Wai, Susanne Bier, Andreas Dresen és Athina Rachel Tsangari.
2013. 02. 02.
Január 28-án, hétfőn Dieter Kosslick fesztiváligazgató és csapata bemutatta a 63. Berlinale programját. A sajtótájékoztató haszna nem az információk megszerzésében rejlett, inkább a köztük való eligazodásban.
2012. 12. 21.
A Cottbusi Filmfesztivál huszonkettedik alkalommal invitálta szeretettel a filmek kedvelőit, bátran válogatva össze programját és barátsággal, kedvesen fogadva a filmeseket a lengyel határ menti német kisvárosban. Az 1991-ben életre hívott – filmklub-mozgalomból filmfesztivállá duzzadó – kezdeményezés célja, hogy évről-évre felmérje a kelet-európai filmtermést, és bemutassa a térség kiemelkedőnek vélt alkotásait.
2012. 12. 02.
A magyar "pokoli torony", a Tahrir téri tüntetések, az indiai rákvonat, a filmezéstől eltiltott iráni rendező, a dél-koreai manufaktúra-ipar. Ez mind-mind része volt a közel 50 filmből álló, 9. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál dokumentumfilm-szemléjének.
2012. 11. 27.
Minden filmfesztivál legfontosabb része a várakozás. A feszült, idegesítő, türelmetlen és idegölő várakozás. A kígyózó sorok a jegypénztárak előtt, a bejáratnál, a maradékjegyek kiárusításánál és a filmkezdés előtt. Jean-Luc Godard szerint a moziban már a nézőket látni, ami olyan, mintha csak a buszon utazó embereket látnánk, de soha a hosszú várakozást a megállóban. Na még szép, hiszen az utazás élménye sokkal meghatározóbb, Lao-Ce se írt buszmegállókról.
2012. 11. 21.
A Tokyo-Ga című Wenders-filmben egyszercsak felbukkan Werner Herzog; olyan képekről beszél, melyek a Földön már nem fellelhetőek, és amikért, ha kell, a világűrbe is kimenne. Amikor Christoph Hochhäusler Herzogot Münchhausen báróhoz hasonlítja, az alkotót életműve részeként értelmezi.
