film / tudósítás
2007. 12. 11.
Idén 5. alkalommal rendezték meg az Anilogue (leánykori nevén Anifest) nemzetközi animációs fesztivált az Uránia moziban. A tavalyitól eltérően most kevesebb egész estés animációs filmet láthattunk, viszont több jutott a korábbi rendezvényekre jellemző rövidfilmes blokkokból.
2007. 11. 22.
Az eredeti sztárfelhalmozás ideje kis hazánkban régen véget ért (a piacon már a 80-as évek ifjú reménységeinek is alig sikerült helyet szorítani a régi kimittudosok és táncdalfesztiválosok mellett/miatt), a TV2 Mega-sorozata azonban bebizonyította, hogy a közönség igenis igényli az új arcokat.
2007. 10. 12.
„Go West!” helyett „Go East!”, „Movie West” helyett „Movie East” – valami ilyesmi járhatott a pécsi Filmünnep ötletgazdáinak agyában, amikor átkeresztelték az idén három és feledik alkalommal megrendezett fesztivált. Bár a szűk értelemben vett fesztiválfilmek (azaz a versenyfilmek) megtekintése nem az én feladatom volt, annyi bizonyos, hogy hazánk és szomszédaink mozgókép-kultúráját korai lenne leírni.
2007. 08. 12.
Idén is vitorlát bontott, tengerre futott és révbe ért a BUdapest SHOrt Rövidfilm Fesztivál, immár 3. alkalommal. A minden sajttal megkent lángos az Almássy téri Szabadidőközpontban került terítékre, több mint 70 külföldi vendéggel, 116 versenyfilmmel, közel 250 információs filmmel, 4 nagyjátékfilmmel, Oscar díjas animációval a megnyitón, workshoppal, és minden napi koncerttel, kiállítással 4 napon át.
2007. 07. 06.
Werner Herzog itt bemutatott majdnem teljes életművéből ötletszerűen kiemelni néhány filmet nem könnyű feladat. Csak az vigasztal, hogy a teljes oeuvre-t megismerni nem is lesz mód soha: állítólag van egy filmje, amelyet még senki nem látott, és csak halála előtt vetíti majd le egyetlen barátjának.
2007. 07. 04.
A nemzetközi programot rögtön a cannes-i nyertes Cristian Mungui-filmmel kezdem. Nemcsak sznobizmusból, hanem mert a 4 hónap, 3 hét meg 2 nap főhőse Otilia, így, egy t-vel, akárcsak az én nevem.
2007. 07. 04.
35-nek, ha kinéz, vékonyszálú, barna haja (egész gálfys frizura), háromnapos borostája (szakálla?) és tipikusan amerikai, innen (Európából és a Selbsthass őshazájából) nézve szemtelenül öntelt modora van. De azért megnyerő. Gyors fejszámolás (1990-ben épp a müncheni filmfesztiválon futott be a Slackerrel, most 14 filmje szerepel a retrospektív válogatáson), hogy gyanús legyen, a harmincöt nem stimmel: mint egy vele készült interjúból rögtön ki is derül, Richard Linklater 47 éves (volt/lesz?) az idén.
2007. 07. 03.
Mivel elhatároztam, hogy egyik szekció kedvéért sem mondok le a többiről, így nincsen módom részletes értékelést, „csak” beszámolót nyújtani a fesztiválról. Az új német mozi szekció elég vegyes: a Gegenüber (a.m. Szemben), a Die Unerzogenen (A neveletlenek) által képviselt sötét világkép ellenpontja a fesztiválzáró filmként vetített Ein fliehendes Pferd (Az elszökött ló).
2007. 07. 03.
„Micsoda hülyeség! Amíg az ember az egyiket eszi, húsz másikról lemarad” – a városszerte kiplakátolt négyzetescsoki-óriásreklám egyik szlogenje ugrik be. Hiába nőnek meg ugyanis a kritikus lehetőségei azzal, hogy a reggel 10 és a délután 3 közötti sávot is kihasználhatja a sajtóvetítésekre, állandó frusztrációt jelent, hogy már reggel tízkor is csak lemondás marad.
2007. 02. 06.
A Mafilm marad, a magyar közönség többet néz magyar filmet, Fábrit igyekszik helyére tenni a szakma, a mesterek díjat kapnak, Kállai Ferenc gyrost majszol, Benkő László felvette összes ékszerét, a többiek egymást vagy a másik feleségét lesik. Elkezdődőtt a 38. Filmszemle.
