bezár
 

irodalom / könyv

Az állva pisilés fejlődési stációi
A Camino valójában egy szubkultúra. Ahogyan szerintem Bukowski világa sem otthonos annak, aki nem töltött már legalább 2 egymást követő éjszakát alkoholmámorban, úgy a spanyol útról szóló könyv sem feltétlenül érthető annak, aki nem vett rajta részt. Mindenesetre Sándor Anikó próbálkozása dicséretes.
Valóság vagy fikció? Egy aerialiste sorskérdései
A magyar olvasóközönség nincs kiművelve Angela Carterből. A kínkamra és más történetek átöltöztetett tündérmeséinek '92-es hazai megjelenése ugyan hálás közönségre talált itthon, mégsem lett belőle Carter-mánia, habár az írónő a szigetországban abszolút etalonnak számít.
Nekrológok egy menthetetlen fajtáról
Néhány hete jelent meg Vajda Miklós újabb könyve a Magvető Kiadónál, Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon címmel, melyben – a korábbi anya-könyv után – most művészportrékkal találkozhat az Olvasó.
No Future, mondta a teacher
Így summázható a szerkesztő, Diego Trellez Paz provokatív címválasztása. A jövő nem a miénk című nemzedéki antológiában szereplő elbeszélések hősei pedig bukásukkal, könnyeikkel, vérükkel, életükkel bizonyítják kemény kijelentését. Hűvös hang, dekadencia, ketrecbe zárt nihilizmus, vad vágyak, erőszak. Ilyenek a legfrissebb kisprózák Latin-Amerikából.
Made in Europe
Charles Bukowski útirajza tökéletes módszer arra, hogy ne ismerjük meg Európát. Bukowski könyve az új város, az új táj megismerésének érzésétől untig ájuldozó, hagyományos útikönyvek tüntetőleges, lázadó ellenpéldája. Párizs látványosságainál és a Szajna szép folyásánál fontosabb a megfelelően behűtött sör és a mindenhol megfelelően tárolt vörös- és fehérbor mennyisége.
Egy kupac remegés
"Drogosnak lenni nem érdem. Leszokni a drogokról sem különösebben az" - kezdi ajánlóját Kiss Tibi a könyv hátoldalán. Egy higgadtságra, józan belátásra, tárgyilagosságra törekvő szöveget jellemez így, amely olvasóját is hasonló, szélsőséges reakcióktól mentes befogadásra készteti.
Diagnózis és konfesszió
Szöllősi Mátyás negyvenöt töredéke ideális olvasmány lehetne azoknak, akik előítéletekkel viseltetnek a kortárs költészet iránt. Itt ugyanis minden ilyen prekoncepció megdől. A versben minden az, ami, még a kötetcím is. A szövegek állapotokat írnak le, kertelés nélkül, sebezhető őszinteséggel. Érzelmes, karakteres és keresztrímeket használ.
Ellenzéki kutya a KGB-s családnál
Ulickajáról – az Odaadó hívetek, Surik című könyve kapcsán – azt írtam pár éve, hogy ugyanattól lehet jó olvasni, ami miatt máskor (hangulatfüggő) feláll tőle a hátamon a szőr: miközben a könyveit böngészem, az az érzésem támad, mintha anyámat és a barátnőit hallgatnám ki, rosszabb esetben a szomszéd néniket a gangon. Történetei középpontjában ugyanis jellemzően női sorsok, szerepek és szerepkonfliktusok állnak, bár a fent említett alkotás főhőse férfi; igaz, elnézést a kifejezésért, de eléggé töketlen férfi.
Fémen nem tapad
Mennyire lehet magára hagyni az olvasót a szövegrengetegben? Mi az a minimum, ami még szükséges, hogy valamihez kötődni tudjon az elbeszélésben, hogy fennmaradjon az érdeklődése? Bartók Imre könyve ezekkel a kérdésekkel (is) szembesít minket. Megnyugtató választ azonban hiába várunk.
Van-e Brazília a Copacabánán és a Cukorsüvegen túl?
Van-e múltja annak az Európa méretű, dél-amerikai országnak, amely látszólag a karnevál örökkévalóságba nyújtott jelenidejében szambázza magát keresztül a történelem maelströmjén? Boris Fausto könyve ezekre a kérdésekre is megadja a választ, miközben érzékenyen követi végig Brazília sorsát és történelmét.
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés