irodalom / könyv
2010. 06. 18.
Hogy a biografikus regényforma lenne a mai kor egyetlen megfelelő kifejezési módja? Lehetséges. De mivel a kifejezési forma nagyban meghatározza a benne foglaltakat, valamint a formával kölcsönviszonyban lévő látásmódot, a kérdés talán az, hogy kinek a látószöge teszi boldogtalanná a múló időt, az egyéni szabadságot.
2010. 06. 17.
Kis sorozatunk harmadik részében ismét egy „belső” perspektívára tekintünk rá: a rendszerváltozás eseményeiben aktívan résztvevő szerző a Magyar Narancs egyik alapítója, Hunter S. Thompson magyar fordítója, az idén elsőfilmessé is avanzsált publicista, Vágvölgyi B. András naplóregénye 1989. január elsejétől december harmincegyedikéig követi nyomon az eseményeket.
2010. 06. 11.
Zavarba ejtő könyv Nagy Koppány Zsolt második regénye. Már maga a borító is: bús bika bámul ránk egy cirkalmas arany képkeretből. Aztán a cím: miért került gondolatjelek közé az utolsó szó, az emlékezünk? És ki az az Ekler Ágost, akire emlékeznünk kellene? Aki pedig olvasta a szerző első regényét, a Jozefát úr, avagy a regénykedést, a hátsó borítón szereplő idézet ellenére joggal kezd gyanakodni: Nagy Koppány Zsolt előbb-utóbb feltűnik a könyv lapjain.
2010. 06. 10.
Mit kezdjünk az aparegények fényében az első anyaregényekkel? Vizsgálhatjuk-e az aparegényektől, a magyar irodalom kedvenc hipertémájától függetlenül ezeket? Fel kell-e merülnie valamiféle összehasonlítás szükségességének? A kérdések és válaszok elsősorban Zeke Gyula A Bécsi úton című regénye kapcsán születtek.
2010. 05. 25.
Eltelt egy év, és ismét egy Kondor-regény nyújtotta olvasási élménnyel lehetünk gazdagabbak. A budapesti kém mindezidáig a zsurnaliszta Gordon Zsigmond kalandjait/bűneseteit elmesélő noir-sorozat legkisebb terjedelmű része. E harmadik nekifutásban a keményvonalas krimi inkább a kémhistória tematikus alműfaja felé hajlik, poétikailag pedig a megelőző részekhez képest több kihagyásos szerkezetet alkalmaz.
2010. 05. 13.
Anne Rice vámpírkrónikái óta nem újdonság a krimikedvelő olvasóközönség számára a vámpírpopuláció megjelenése a horrorregényekben. A vámpírok köztünk élnek, vagy vámpírok között élünk - nézőpont kérdése. A Budapest éjfél után című krimiben John Leriel alias Kammerer János speciálisan magyar vámpírvilága tárul fel a szemünk előtt.
2010. 05. 12.
A Székelyhidi nevű főhőst - aki a szövegalkotással párhuzamosan teszi magáévá a nőt - könyvének téma- és műfajkeresésében az istenizátor segíti. Ebben az orgazmus utáni állapotban kezdheti el gyerek-, illetve fiatalkori kalandjainak mesélését, saját készítésű szavakkal, szokatlan szószerkezetekkel és minden oldalon alteregójával, Zsírsátánnal perlekedve.
2010. 05. 07.
Térey János legújabb drámáját nagy várakozás előzte meg, ám végül legalább ugyanekkora tanácstalanság fogadta. E tanácstalanság vonatkozásában én sem vagyok kivétel. Tanácstalanságot akkor érez az ember, amikor bizonytalan. Bizonytalanságra pedig jelen esetben az ad okot, hogy ez a dráma se annyira jól nem sikerült, ahogy azt egyébként a szerzőtől már megszoktuk vagy elvárhatnánk, ugyanakkor se olyan élvezhetetlen nem lett, hogy jogosan elmarasztalhatnánk miatta. Sőt.
2010. 04. 28.
„Nem az a megdöbbentő, hogy mennyi mindenre emlékszem, hanem az, hogy mennyi mindenre emlékszem, ami nem úgy volt” – mondja Mark Twain és valami ilyesmit állít a titokzatos olasz író(nő?), Elena Ferrante új regénye, a Tékozló szeretet is.
2010. 04. 19.
Egy utazó mindig elcsíphető fényeket keres. És ha véletlenül nem találna, hát saját maga gyúr majd ilyeneket, ezeket hagyja maga után az ismeretlenből ismerőssé tett idegenben: mintegy feldíszíti látogatása helyét valami (nem feltétlenül „látható”) emléknyommal, fényemlékkel.
