irodalom / tudósítás
2018. 12. 02.
A szabályosan ismétlődő dolgokat megszokja az ember. Amit megszoktunk, arról egyre nehezebb érdekesen, lelkesen beszélni, még akkor is, ha a megszokott valami továbbra is izgalmas, saját koncepcióján belül rendre megújhodó, forma és tartalom szempontjából egyaránt. Egy félkész rendszer esetlegességei még titkokat rejtenek, egy elkészült már „csak” működtethető a reflexekké merevedett szokásaink irányítása alatt. Hogy ennek ellenére továbbra is érdekesnek és értelmesnek, azaz fontosnak tarthassunk egy kialakult szabályosságot, távol kell magunktól tartanunk a rutint, és ez egy hónapról hónapra megrendezett irodalmi estre ugyanúgy érvényes, mint más jellegű együttléteink ismétlődő helyzeteire, motívumaira.
2018. 12. 01.
„Olyan akarok lenni, mint Ady.” – határozott kijelentéssel kezdte Molnár Piroska a színpadon. Jó két órával később Bartsch Kata hangja zárta az estét: „Én hallgatni fogok, ők beszélnek.” Az Estéim otthon című vers és az Így élek majd is egy-egy vágyott életet, egy vágyott ént tár elénk. Takács Zsuzsa 80. születésnapján, a Katona József Színház színpadán, eljutottunk a végtelen szabadságvágytól az elégedett hallgatásig.
2018. 11. 14.
Mivel A szív vége eddigi bemutatóin nem voltam ott, ezért csak az Írók Boltjában átélt élményekről tudom azt mondani: amikor négy ember erről a kötetről beszélgetni kezd, igazán különleges dolog történik. Azonban van egy olyan sejtésem, hogy a többi alkalom is hasonló lehetett: az időből kiváló, a teret családiasan összeszűkítő, és szép. Nagyon szép.
2018. 11. 11.
2018-ban, háromévnyi szünet után végre ismét Díjakat osztott a Szépírók Társasága. Mint ahogy Szkárosi Endre elnök a kicsit lassan induló rendezvény bevezetőjében elmondta, végre találtak egy mecénást, aki lehetővé tette, hogy megújítsák a díjazás 2001 óta élő, de az utóbbi időben felfüggesztett hagyományát.
2018. 10. 26.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban hagyománnyá vált, hogy a Digitális Irodalmi Akadémia tagjait felköszöntsék születésnapjuk alkalmából, kiemelten a kerek évfordulókon. Szilágyi István Kolozsvárról érkezett feleségével, Julikával, fabotjára támaszkodva. A sorok között Bodor Ádám is feltűnt, de a szűkszavú író most sem kért szót pályatársa köszöntésére.
2018. 10. 23.
Az őszi Margó utolsó napján látszólag öntudatlanul sodródtam a programok között, késő délutánra azonban mégiscsak kialakult valamiféle rendszer – sikerült ugyanis csupa olyan beszélgetésre betévednem, amin elsősorban a nőiséghez kapcsolódó társadalmi kérdések kerültek középpontba.
2018. 10. 21.
A Várkert Bazár eddig a Fashion Weeket jelentette számomra, ami következő hétvégén megint aktív program, de ma elsődlegesen nem az outfitek sikerességét néztem, sokkal inkább a Nőt. Először kapott nő Margó-díjat, így elhatároztam, hogy az én fókuszomba is ez kerül szombaton.
2018. 10. 20.
Sok a program a Margó Fesztivál második napján is, én pedig próbálok a lehető legtöbben részt venni. Azért persze előfordul, hogy rosszul választok, de hát ilyen is van. Mindenesetre tartalmas délután lesz ez is.
2018. 10. 20.
A Késelés-projekt dübörög: a tavaly újraélesztett est-sorozat a nyári pihenés után nagy lendülettel vágott neki második évadának. Az évadnyitó vendégeit, Szabó Marcellt és Deres Kornéliát hétfőn Turi Tímea és Purosz Leonidasz követte az áldozatok székében, igaz, ezt most csak képletesen érthetjük: a Nyitott Műhely antik bútorait az Óvóhely székei és asztalai váltották fel. Az ideiglenes helyszín pedig bevált, megfigyeltem, a légó-atmoszféra minden kellemesség ellenére éberebben tart. Nem mintha szükség lett volna erre a plusz segítségre.
2018. 10. 19.
Ha nem tudnám, hogy a Margó Fesztivál épp most költözött új helyre, akkor könnyen gondolhatnám: jövőre nagyobb teret is elbírna. Idén már a Várkert Bazárt lakhatták be a könyvekkel megpakolt kiadók és irodalmi programok, és bizony sikerült mind emberekkel, mind érdekeségekkel megtölteni a Duna-parti épületet. A fesztivál első napja után be kell ismernem: azt hiszem, sok időt fogok még itt tölteni a hátralévő napokban is.
