irodalom / tudósítás
2017. 10. 15.
Nem túlzás kijelenteni, hogy a tudásközvetítés egyik legfontosabb tradicionális formája a kritika, s a különböző tudományos területek önértelmezése, folytonossága szempontjából elengedhetetlen időnként megállni, és a kritikaírás gyakorlatát, kulturális-tudományos életben betöltött szerepét, felelősségét alapjaiban felülvizsgálni. Az ország különböző pontjairól gyűltünk össze Debrecenben, hogy egy kollektív önreflexív gesztust gyakoroljunk.
2017. 10. 14.
A reggeli kávém mellé kivittem a parkbéli padra a friss Élet és Irodalmat, belelapoztam, elmorfondíroztam azon, mit is fogok elolvasni a sajtófélórám keretében, aztán bementem még egy kávéért. Szeles a reggel; mire az újabb kávéval visszaértem a padhoz, az ÉS nem volt sehol. Illetve a padnál nem volt. Szerteszét heverő és hömpölygő lapokat hajkurásztam a kertben, a kávé ugyan kihűlt, de legalább a reggeli torna megvolt – az újság harmada így sem került meg. Nem azok a szelek fújnak.
2017. 10. 14.
Ötödik nap, melyben a szerencse egy jelét elhallgatom, melyben megváltjuk a világot Károlyi Csabával, beszélgetünk Tompa Andreával és Deczki Saroltával, és bizonyos értelemben velünk van Danyi Zoltán is.
2017. 10. 13.
A negyedik napon Schilling Árpád, Juhász Mátyás és Zsigmond Andrea látogat el hozzánk. A tábor felénél pedig, mikor éppen annyi van mögöttünk, amennyi még előttünk, olyasmi történik, amire 2008 óta nem volt példa: zenekar játszik nekünk este – a Vörösfenyő trió. A nyelvről, a kimondott mondatok súlyáról, a művészet szabadságáról, felelősségvállalásról és felnőtt létről szól a mai nap – és persze a színházról.
2017. 10. 11.
Folytatódik a munka a fordítószemináriumon, Tóth Krisztina, Dánél Móna és Paraizs Júlia a mai vendégeink. Ismét hangsúlyossá válik az irodalom társadalmi szerepválallásának kérdése, beszélünk a női (írói) lét nehzéségeiről, és alaposan megismerjük Arany János Shakespeare-fordításait.
2017. 10. 10.
Első alkalommal rendezték meg Szegeden a Magyar Könyvkiadók Napját, amelynek – mint azt a Bölcsészettudományi kar dékánja, Gyenge Zoltán megnyitójában kiemelte – célja nem volt más, minthogy közelebb hozza egymáshoz egyrészt a könyvkiadókat és az olvasókat, másrészt a digitális generációt és ezt az analóg médiumot. Épp ezért a rendezvény mind térben, mind időben a legszélesebb palettán értelmezte feladatát.
2017. 10. 10.
A második nap szép ívet rajzolt; Reggel Tar Sándor szövegén dolgoztak a fordítók, Szirák Péter a kortárs prózáról adott elő bársonyos hangján, és hozzá milyen okosan, bemutatkozott az Alföld folyóirat, este pedig Potozky László volt a vendég. A végére kiderül, mi a "kortárs történelem", és hogy jön ide a magyarok csipája.
2017. 10. 10.
A múlt héten még alig hittem, hogy ez is eljön, pedig eljött, és milyen jó, hogy itt van végre, dél előtt nem sokkal érkeztem a JAK idei műfordító táborába, L. Varga Péter és Vásári Melinda már vártak rám. Nem csak rám, a hallgatókra is, nevezzük őket így, jobb, mint a résztvevő, igaz, hallgatunk mindannyian, és, mi tagadás, részt is veszünk.
2017. 10. 01.
Fellépett Szörényi Levente, Nemere István és a finn Kati Hiekkapelto, zenélt a Kaláka együttes és az Anna and the Barbies, az irodalmi programok mellett foglalkozhattunk képregényekkel és animációs filmekkel is. Volt pezsgőfürdő, nem volt kaviár. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gyulai szabadegyetemén jártunk.
2017. 09. 29.
Legtöbb művész szereti, ha sok emberre tud hatni a munkájával, és egy tízmilliós ország írói a nyelvi korlátok miatt pedig emiatt erősen rá vannak utalva a műfordítókra. Ezeket a gondolatokat ismerte fel a Publishing Hungary, mely a Külgazdasági- és Külügyminisztériumban található Balassi Intézet irodalommal foglalkozó része, 2017-ben így aztán létrehozta a Balassi Műfordítói Nagydíjat. A díjat első alkalommal Adan Kovacsics spanyol műfordító vehette át aSzijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől csütörtökön Budapesten.
