színház

A Szkéné Színházban az április 11-i bemutató óta az árvaság neve: BOJZ. Somorjai Réka darabja olyan fiatalokról szól, akiket családjukból kiemelve állami gondozásba vettek. Telitalálat már a cím is: egyszerre kelti a ráismerés illúzióját, és mutatja fel a valódi ismeret hiányát. Hiszen mindannyiunknak van valamiféle elképzelése, tudása az állami gondozásban élő gyerekekről, de ez a tudás olykor meglehetősen felszínes is lehet. Az előadás tétje pontosan ez: megértünk-e valamit a darab végére az állami gondozott gyermekek végtelen kiszolgáltatottságáról?

Gáspár Ildikó rendezésében Dosztojevszkij nagyregénye modern színt kap, de nemcsak a színek palettája szegényes (fekete, zöld, fehér): kiürülnek a regény terei, kiürül a világ kívül és belül. A pétervári szegény diák tudatosan elkövetett, filozófiai alapon indokolt bűne, a zálogosnő meggyilkolása és utána a lelkét emésztő bűnhődés a csaknem négyórás, nagyon hosszú előadásban sűrítve kerül a színpadra, de nem csak a sűrítés miatt érezzük azt, hogy a lényegi kérdéseket nézve sok minden elveszik.

A FreeSzfe színházcsináló képzése a független színházi szféra felé nyit utakat a képzésben tanulóknak. Hogyan lehet anyagi források híján, önerőből, de egymásra támaszkodva színházat csinálni? Miről beszélnek a fiatal alkotók, ha bármiről beszélhetnek?

Kincses Réka és alkotótársai nagyon friss hangú, egyszerre szórakoztató és metszően pontos előadásban beszélnek arról, milyenek vagyunk e mai zűrzavaros szabadságban, ahol ugyan szabadon lehet költözni másik országba, de ez nem jelenti azt, hogy saját problémáinktól is megszökhetünk. Tragikomikus jelenetek kérdeznek rá arra, mit jelent a család, a párkapcsolat, az emberi jóérzés egy előítéleteket sulykoló világban, ahol minden összezavarodott, és csak egy biztos: a család összejön, mert, hogy egy másik ikonikus magyar szállóigét idézzünk a Hyppolit, a lakájból: „mi minden körülmények között” együtt karácsonyozunk.

Bár Plautus komédiáinak fordulatos cselekményei, humoros helyzetei, karakterei megindokolnák, mégis viszonylag ritkán játszott szerző, ráadásul, ha színpadra is állítják, szinte kizárólag csak a Hetvenkedő katona szövegéhez nyúlnak. A Hét komédia című, nagy nyelvi leleményességgel kidolgozott új fordításokat tartalmazó kötet viszont könnyedén változtathat ezen a helyzeten.