bezár
 

színház

2024. 02. 22.
Tiszta arc, tiszta lelkiismeret. Vagy mégsem?
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Nagy Péter István, Sándor Júlia és Hárs Anna készített színpadi változatot Ödön von Horváth prózai műveiből. A fasizálódás árnyékában, az 1930-as évek végén íródott regények világa valóban összecseng sok olyan ijesztő eseménnyel, amit ma látunk magunk körül. Mindez azonban nagyon is modern, multimediális színházi valóság keretein belül jelenik meg, töredékességében is hatásosan közvetítve a problémákat és kérdéseket, melyekre nincs könnyű válasz.

Nem könnyű regényből, sőt regényekből színházat csinálni, főként, ha az eredeti mű is némileg töredékes, epizodikus. Az előadás után sem a történet maga marad meg leginkább a nézői tudatban, hanem a felvillantott erkölcsi és színházi helyzetek sokasága, képek és hangulatok. De a történeti alapról a lényeg így is kiderül, még annak is, aki nem ismeri az eredeti Ödön von Horváth-regényeket: egy jóakaratú, szabadon gondolkodó, de nem elég erős, gerinces tanárember (Porogi Ádám) és az ő tanítványai állnak a középpontban, az ő döntéseiket, cselekvésüket vagy épp nem-cselekvésüket követjük tanteremben, ifjúsági táborban vagy a szüleik által meghatározott keretekben.

Szkéné színház

Időnként egy pillanatra felvillannak más színterek is, például a remek, egyszerre Marlene Dietrich Kék angyalát és a Kabaré világát megidéző dizőz-jelenetben (Berényi Nóra Blanka alakításában). Szintén maradandó emlék ebből a világból Schneider Zoltán cinikus, ironikusan Julius Caesarnak csúfolt, alkoholista ex-tanár figurája is. Mint ahogy a nagy- vagy inkább kisszerűségében általános politika is megjelenik, amikor a Polgármester (Nagy Márk) és a Pap (Kuttner Bálint) megegyezik egymással – a falu minden más lakosának kárára. De a hangsúly a fiatalok által belakott terekre vetül: egy sátor belseje, az egyen-iskolapadok, az erdőben zajló szerelmi jelenet fókuszálja a fő kérdéseket: a sima, tiszta arc és az ifjúság mennyire jelent erkölcsi tisztaságot? Mennyire maradhat valaki erkölcsös egy erkölcstelenségtől vezérelt világban? Mit tehet és nem tehet az egyén, és mit tehet egy tanárember a rá bízott fiatal lelkekkel?

Nem könnyű kérdések ezek, és nincs egyszerű válasz egyikre sem. Bár a fiatalok „simaarcúságát” és egyfajta „egyentisztaságát” hatásosan kiemelik az azonos ruhák és decens választékkal félrefésült szőke parókák, melyek felnagyítva és megsokszorozva a három képernyőn vizuálisan még erőteljesebbé válnak, és egyéni nevek helyett csak kezdőbetűk jelzik a diákokat, választásaik és tetteik fokozatosan egyre jobban eltávolítják őket egymástól. A kezdeti árjatisztaságú masszából, ahol egy uzsonnás zsömle dobálása még összeköti legtöbbjüket, fokozatosan jutunk el addig, hogy T.-ből (Major Erik) gyilkos lesz, Z.-ből (Kuttner Bálint) pedig lázadó szerelmes. Egyikük a rendszer pszichopata voltával simul össze, a másik ezzel szemben határozza meg magát. A Tanár pedig valahol kettőjük között lebeg döntéseiben – talán ezt jelzi az, hogy míg egy jelenetben az ő alteregóját épp Major Erik játssza, addig egy másik jelenetben, amikor a sátorban épp az élete első szerelmét megélő Z. titkos naplóját olvassa (eléggé el nem ítélhetően), mintha vele azonosulna.

A tettek fokozatosan sötétülnek: az iskolai zsömledobálós bullyingtól a fényképezőgép ellopásán át a gyilkosságig, míg a körülöttük levő világ egyformán nyomasztó marad végig. Ehhez nagyban hozzájárul az előadás képi világa (díszlet: Kálmán Eszter, jelmez: Pattantyus Dóra, media design: Varga Vince). Egyrészt tudatosan idéződik meg Wes Anderson filmjeinek egyszerre színgazdag és alapszíneiben, „megrajzolásban” leegyszerűsített, meseivé tett képisége, másrészt a három nagy képernyőn nemcsak a szereplőket látjuk, hanem archív felvételek is peregnek a náci Németországból. Hangalámondásként pedig a magyar nézőknek a politikai propagandavideókból jól ismert pátoszos férfihang kíséri a videókat, ami vitathatóan direkt, de mindenképpen hatásos kapcsolat múlt és jelen között.

A Tanárt játszó Porogi Ádám kivételével minden színész több szerepet alakít – remekül. Mindegy, hogy Kádár Kinga és Berényi Nóra Blanka épp iskolásfiú vagy iskoláslány, rasszista anya, dizőz vagy erdei női bandavezér, mindegy, hogy egy vagy vizuális megsokszorozott több alakban látjuk őket, a felvillantott karakterek körvonalai egyértelműek, jól érthetőek. Ebben sokat segít a szinte karikatúraszerű megjelenítés, mint például Nagy Márk bajszos apafigurája. Bár elvileg a Tanárt lehetne leginkább karakterként követni, hiszen Porogi Ádám alakítása hibátlan, és ő nem játszik más szerepet, mégis mintha inkább a fiatalokkal menne együtt jobban a közönség. Még töredékességükben is hitelesebbnek tűnnek érzelmileg, mint a saját érzelmi, erkölcsi belsőjével problémás kapcsolatot tartó Tanár.

Színházi szempontból az előadás nagyon érdekes, több játékmódot és médiaformát futtat egymásba, de a filmszerűség ilyen hangsúlyos használata nem biztos, hogy a színházi élmény javára válik. A három képernyőn és néha a leeresztett áttetsző függönyön megjelenő felvett videók vagy a színpad egy távolabbi vagy takart részéről (például a sátorból) élőben streamelt film néha valóban erősíti a hatást, néha viszont túl soknak érződik, túlterheli a nézői érzékszerveket, és egy-egy alkalommal csökkenti is a színészi alakítás erejét. Sok itt az inger, még bábszínházi maszkok is megjelennek egy ponton. Ezt a talán túlzott ingergazdagságot ellensúlyozza valamennyire az alapszínekre redukáltan egyneműsített, meseien színes vizualitás, de a multimedialitás nem minden pillanatban dolgozik az előadás érdekében.

Ennek ellenére érdemes, fontos előadás az Istentelen ifjúság, és sok mindent haza tud vinni belőle a néző – Schneider Zoltán és a fiatal színészek csodálatos átváltozásai mellett a Tanár erkölcsi tétovasága, a felvetett kérdések és a hatásosan megteremtett képek velünk maradnak még sokáig.

 

Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság

Kerényi Grácia fordítása alapján színpadra alkalmazta Hárs Anna, Sándor Júlia, Nagy Péter István

Tanár: Porogi Ádám
Kiképzésvezető, igazgató, Julius Caesar Bíró: Schneider Zoltán
T., Doppelgänger: Major Erik
Z., Pap: Kuttner Bálint
Eva, Elli, Nelly, Tanító, F:. Berényi Nóra Blanka
B., Anya, Tanárnő, Annie, Fannie: Kádár Kinga
N., N. Apja, N. Anyja, Polgármester: Nagy Márk
Hangfelvételről közreműködik: Kőszegi Ákos

Dramaturg: Sándor Júlia
Díszlettervező: Kálmán Eszter
Jelmeztervező: Pattantyus Dóra
Media design: Varga Vince
Zene, sound design: Csizmás András
Zenei munkatárs: Termes Rita
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Perényi Luca

Rendező: Nagy Péter István

Radnóti Színház
2024. január 31.

Fotó: Dömölky Dániel

nyomtat

Szerzők

-- Pikli Natália --

Gyerekként a könyvekbe, kamaszként a színházba, egyetemistaként Shakespeare-be és a tanításba szerelmesedtem bele. Szerencsés vagyok, mindezekkel máig foglalkozom: régebben mint gimnáziumi magyartanár, most mint egyetemi docens, kutató és időnként amatőr rendező különböző diákcsapatokkal.


További írások a rovatból

Komáromy Bese Soha jobban című darabjáról
John a Latinovitsban
Rítus és mesterséges intelligencia, avagy Choy Ka Fai (SG/GR) Yishun lángokban című előadása a Trafóban
A szexuális nevelés hiánya és TikTok a Nemzetközi Roma Színházi fesztiválon

Más művészeti ágakról

Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Lugosi LUGO László utánkövetése – elhangzott az emléktábla avatásán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés