bezár
 

színház / előadás

Tapsoljunk kivilágos virradatig!
Tapsoljunk kivilágos virradatig!
Ezt a darabot minden magyarnak (és osztráknak, nem magyarnak és nem osztráknak) látnia kell egyszer az életében! Felbuzoghat bennünk a magyarságtudat, mely immár az American Dreamhez hasonló, vidám szürrealizmus operettlépcsőjét is otthonosnak érzi. Mit nekünk a Grease, mikor a Csárdáskirálynő is van olyan jó! Különösen igaz ez a Vidéki Színházak Fesztiválján, Béres Attila rendezésében bemutatott kecskeméti Katona József Színház előadására.
Mi történik, miután a történet véget ér?
Mi történik, miután a történet véget ér?
Amikor egy filmet vagy előadást nézünk, az általában egy történetet mesél el, aminek vagy jól, vagy rosszul, de vége lesz. Nem tudjuk meg, hogy mi történik a lezárás után, marad-e minden ugyanúgy, ahogyan vége lett, vagy azt, hogy a beteljesült szerelem további happy enddel folytatódott-e. Megismerhetjük a karakterek személyiségét, lélektanát, de a „boldogan éltek amíg” után a dolgos hétköznapokat már kevésbé. Ezeket a kérdéseket gondolja tovább Ibsen és Lewis Caroll művei nyomán Vészits Andrea, író, és Kiss Ágnes rendező – aki egyben a főszereplő is – a Barboncás társulat  Wonder-Full, avagy Nóra Csodaországban című darabjában. Mi lesz, ha vége a történetnek? Mihez kezd Nóra, miután elhagyta a családját?
És mi lett a nővel?
És mi lett a nővel?
A Zsámbéki Színházi Bázis Kortársunk Csehov címmel szervezte meg minifesztiválját. A fesztiválon fellépő társulatok különböző Csehov-adaptációi között helyet kapott egy Korányi Bálint, illetve egy Kiss Csaba rendezte Kiss Csaba-darab. Mindkettőben egy nő, három férfi és egy kérdés szolgál alappillérként: tudniillik, hogy mi is lett azzal a bizonyos nővel.
Ősbemutató ősfák alatt
Ősbemutató ősfák alatt
Se túl hideg, se hőség, se szél és eső nincs a júliusi péntek estén, amikor a Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatják – Magyarországon először – Bonnie és Clyde történetének musicalfeldolgozását a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kellemes nyári program, még ha nem is számítunk happy endre. Júliusi interjúnk után, most egy beszámoló következik.
Álom és forradalom, egyszer az SZFE-n is túl…
Álom és forradalom, egyszer az SZFE-n is túl…
Emlékeznek még a Szabó Gyula által mesélt Magyar népmesék sorozatra? Azokra az ikonikus, kézzel rajzolt madarakra és a jól ismert furulyaszólóra? Akkor most képzeljék el ezeket a meséket a színpadon! Képzeljék el, ahogyan a jó és a rossz figurák, sőt maga a mesemondó is életre kel, és előttünk játszódik le az egész mese a maga sárkányaival, hebehurgya királyaival, orosz és magyar motívumaival, a maga tanulságával és mélyebb, már-már filozofikus értelmével! Pillanatok alatt megjelenik szemünk előtt a mesei világba csomagolt Lenin, a nácizmus lényege vagy bármely nagyhatalom megszületésének folyamata, netán a már megtörtént vagy hamarosan elkövetkezendő forradalmak.
A szerelem: betegség
A szerelem: betegség
Tessék definiálni a következőket: szerelem, hűség, árulás, vágy, barátság, család, magány. Lehet? Igen is, nem is. Vagy semmitmondó klisékbe botlunk, vagy az irodalom nagy műveit tudjuk felhozni mentségünkre, de igazából csak egy dolgot mondhatunk bizonyossággal: emberként csak ezen viszonyrendszerek közt tudunk létezni. De mégis, pontosan mit jelentenek ezek az érzések? A Színművészeti harmadéves fizikai rendező osztály vizsgaelőadása sem ad egyenes választ, és jól is teszi. Helyette szórakoztatóan és egyben finoman megérezteti a közönséggel, mi minden rejlik e szavak mögött.
Az értelmiség szemétdombján a kisember kapirgál
Az értelmiség szemétdombján a kisember kapirgál
A Forte Társulat legújabb bemutatójában, Az öngyilkosban a vizuális és a gondolati tartalom ismét olyan sokrétű egységet alkot, amely a néző teljes idegrendszerét birtokába veszi: a test- és a tér szimbolikus kompozíciói végtelennek tetsző asszociációs hullámokat hoznak világra, miközben az absztrakció mögött kíméletlenül ott vigyorog az élet.
Isten mindenről kipakol
Isten mindenről kipakol
A társadalmi problémákról átfogóan beszélni szinte lehetetlen feladat, főleg, ha valaki egy felvonásban szeretne mindenre választ adni. Anat Gov izraeli szerzőnő Jaj, Istenem! című előadása a 2018-as Zsidó Művészeti Napok keretein belül debütált a Gólem Színházban.
Rítus és gyűlölet magyar módra
Rítus és gyűlölet magyar módra
A jól működő közösségi emlékezethez szükségesek a rögzített pontok, az emlékhelyek, ahol megfoghatóvá válik a múlt. Lehet ez földrajzi hely, mint Auschwitz, szobor, szöveg, szinte bármi – de mit tegyünk akkor, ha még ez sem adatik meg? Ha olyan jól működik a társadalom immunrendszere, hogy több mint fél évszázadra elfed dolgokat, mintha meg sem történtek volna? Így „felejtődtek el” a második világháború utáni évek zűrzavaros, antiszemita, értetlenséggel és gyáva gyűlölettel teli epizódjai, melyekre nem adhat felmentést sem a német fasizmus, sem a szovjet „felszabadítás” (megszállás). Ezek a mi saját, nyomorúságosan ismerős magyar dolgaink, amiket láthatóvá, megfoghatóvá kell tenni. Fájdalmas és zűrzavaros a múlt, de ha meg sem próbáljuk annak látni, ami valóban volt, nincs esélyünk arra, hogy emberibbé legyünk magunknál. Az Egy piaci napot láttuk a Radnóti Színházban.
Feloldott fájdalom, tétlen tütüzgetés
Feloldott fájdalom, tétlen tütüzgetés
Helytelen. A szó magyarázatot igényel, mert jelentheti azt, hogy valami hibás, nem megfelelő, ugyanakkor azt is, hogy valami nincs a helyén, nem rendelkezik hellyel. A Mikó Csaba, Gábor Sára és Widder Kristóf alkotóhármasa által színpadra állított – vagy inkább le- és elfektetett – Az üvegbúra semmiképp nem rossz adaptációja Sylvia Plath regényének, már csak a Zsigmond Emőke, Kókai Tünde és Dóra Béla színészhármasa – önhibáján kívüli – ürességet kitölteni igyekvő, olykor bohókás, de gesztusaiban mindig hiteles teljesítménye miatt sem; pont az lenne hibás, ha efféle kategorikus kijelentést tennénk.
3   4   5   6   7   8   9   10   11 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés