színház / előadás
2011. 05. 04.
Japán leghosszabb szabadsághulláma, a Golden Week kedvez a turizmusnak és a különféle kikapcsolódáshoz kötődő programoknak, a kulturális életnek azonban kevésbé. Utolsó lehetőségnek a szabadságsorozat előestéjén egy kjógen-est kínálkozott, a Golden Week első napján, Sóva császár születésnapján pedig egy tradicionális udvari tánc.
2011. 04. 25.
A színpadon tort ül a lét elviselhetetlen könnyűsége, Hamlet őrülete is csupán egy megfejtendő stratégiai talány saját túlélésünk szempontjából: röhögve, nagy hanggal kavarjuk a szart magunk körül, és próbáljuk mozgatni a szálakat, ami elég vicces a marionettbábuk részéről. Mindegy, a lényeg az illúzió: a létezés falára írt napi penzum avagy az ideális szerepálom, amiből nem zökkent ki még a halál sem.
2011. 04. 21.
Nicolaus Harnoncourt karmester virtuózra veszi a nyitányt, ami alatt körbeforog a színpad, s ezzel megmutatják a felépített betonmonstrum minden zegét valamint zugát. Gondoltam, megviccelnek minket, azt hisszük, a díszlet bemutatásával mindent tudunk a most következő előadásról, és mégis a meglepetések sorával örvendeztetik majd meg a nagyérdeműt. Sok ötletet láthattunk a Rodelinda című operában, újdonság azonban mégsem volt sok.
2011. 04. 19.
Mady Baby aranyflitteres, tüllszoknyácskás, sárga térdharisnyás jelenség, vidám Marusha-frizurával; könnyedén leállítja a Magyar Állami Operaház elől induló mikrobuszt. Meg sem áll velünk Írországig: csillogó jókedve túlragyogja a földi poklot, amiről mesél.
2011. 04. 10.
A Cheek by Jowl elnevezésű, brit kortárs színházi társulat Macbethje puritán színpadi kiszerelésű, egylélegzetű, néhol fárasztóan hosszúra nyúló színjáték, mégis bizonyos értelemben színházi esszencia: mindazt, amit viszonylag egyszerű díszletekkel, kellékek nélkül, fekete, félkatonai egyenruhában, míves fénytechnikával és tizenkét színésszel el lehet érni egy Shakespeare-szöveggel, azt ők elérik.
2011. 04. 06.
Az előadás másnapján egy (kedves) telefonra ébredek, meg arra, hogy egy papírrepülő van az éjjeliszekrényen, amit társaival együtt Liliom röptetett le a Nemzeti Színház rövid időre körhintává változó karzatáról, és ez éppen az én ölemben landolt. Soha nem láttam ilyen gondosan, minden apró részletre odafigyelve elkészített repülőt: az orrát háromszor hajtogatták vissza, hogy elég súlyos legyen, és a végén kis bevágások vannak, hogy belekapaszkodhasson a szélbe. Nem csoda, hogy olyan szép kacskaringókat írt le a nézőtér felett. Bodó Viktor Liliomja pedig pont olyan, mint ez a repülő: aprólékos gonddal és odafigyeléssel elkészített előadás, amely magával repíti a nézőt.
2011. 04. 02.
A halottak elfelejtése, az ebbe való beletörődés, az élet folytatása a traumák után onnan, ahol korábban abbamaradt, az éjfekete, hét nemzedéken át tartó magányt eredményezheti csak. Az „aki meghal, az halott" állítás a Mohácsi testvérek Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című darabjában tarthatatlannak bizonyul. A hetedíziglen tartó fekete magány pedig a magyarság önmagára mondott átka lesz, ráadásul saját bűne miatt.
2011. 03. 25.
Ki ne olvasott volna szerelmes regényt? Ki ne kacérkodott volna a gondolattal, hogy maga is ír, amikor ilyet mindenki tud? Ott van mindjárt Csengő Zoltán, aki még sikereket is arat a könyvei révén, ám a kilétét már nem vállalja. Szívesen vállalnák viszont helyette mások. Janox első bemutatott színjátéka, a Ponyvalegény kicsit bohózat, kicsit társalgási szalondráma, kicsit polgári vígjáték, kicsit modern akciókomédia, leginkább szórakoztató kísérlet a színpadi valóságok összekutyulására.
2011. 03. 19.
Három, az elmúlt évek eseményeire reagáló előadás is látható most Budapesten. A roma tematikájú színházi estek nem csak azt tesztelik, hogy lehet-e a közvéleményt foglalkoztató és megosztó aktualitásokból művészileg értékelhető anyagot készíteni. Arra a kérdésre is választ adnak, hogy mer-e a színház valóban nekünk, rólunk szólni.
2011. 03. 17.
Az idei évad nagyon várt előadása a Pesti Színház Mikvéje. A téma, a megjelenítés, a nyolc színésznő férfiak nélkül sokak érdeklődését felkeltette. A kortárs izraeli írónő darabját a prágai Nemzeti Színház igazgatójának rendezésében láthatja a magyar közönség.
