bezár
 

színház / előadás

A medve, a papucsférj és a vénlány
Végy egy gyászoló özvegyet, megboldogult férje egy arrogáns hitelezőjét és egy minden lében kanál lakájt. Egy hamisítatlan papucsférjet, aki felesége parancsára szabadelőadásokat tart, valamint egy hipochonder földesurat, egy hisztis vénlányt, és már készen is van a csehovi (tragi)komédia.
Peter Brook utolsó rendezése
Shakespeare Szonettjeinek első kiadása 1609-ben, éppen 400 évvel ezelőtt jelent meg. Az évfordulóra két meghatározó rendező, Peter Brook és Robert Wilson is szonett-előadással készült idén áprilisban. Brook rendezését a magyar közönség is láthatta Gyulán. Ha az előadást a rendező jelképes színpadi búcsújának tekintjük, ahogyan arra az előadás szórólapja utal, akkor a szerelmes Shakespeare lelkivilága helyett várhatóan a színház mibenlétéről lesz szó.
A Rózsák háborúja: Shakespeare-ciklus a Burgtheaterben
A Burgszínház Shakespeare-tetralógiájának leginnovatívabb előadása távol tartotta magától a közönségét. Nem csoda, csak fanatikus Bundestheater-hívők (az államilag támogatott színházak látogatóinak külön kasztja) és elkötelezett Shakespeare-mániások vállalják be az egy év alatt már „mindössze” hétórásra érett előadást. A bemutatótól a darabtemetésig.
Véletlenül nem lehet ennyire primitív
Ha a színpadra kisgyereket vagy kutyát tesznek, az sokak szerint már önmagában félsiker. Nem csoda, hogy a bécsi fesztivál Dido és Aeneas előadása „egész” sikernek örvendett, hiszen mindkét kellék megvolt hozzá. Igaz, nem csak ennek volt köszönhető a pozitív hatás.
Primadonna assoluta
Münchenbe, Bécsbe kell menni érte, miatta. Aki egyszer látta, rajong érte. Aki „csak” hallotta, mint 2005 szeptemberében Donizetti Roberto Devereux-jének koncertszerű előadásán a Müpában, talán sohasem tudja meg, milyen színpadérzékeny színésznő a koloratúrszopránok koronázatlan királynője.
Addig jár a korsó...
Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.
Budapestre jönnek nyaralni Milánóból
Bátran állíthatom, az emberek két csoportba oszthatók: vannak, akik olvasták Carlo Goldoni Nyaralás-trilógiáját, és vannak, akik nem. A milánói Piccolo Teatro budapesti vendégjátékán tehát kétféle oka lehetett annak, ha esetleg nemtetszést váltott ki az előadás. Előbbiek sérelmezhették, hogy nem kapták vissza a drámában olvasottakat, utóbbiak esetleg nem is értették, mitől lennének érdekes darabok ezek.
Erotika, érzések - tánc történet nélkül
A MU Terminál egykori táncosai állítanak ismét színpadra két korábban bemutatott előadást, a Feminát és Plaint. Némi újítással egy régebbi csapat áll össze, s mint minden csoporton belül, itt is eltérők az erőviszonyok. Meg kell tehát teremteni a belső egyensúlyt, hogy igazán működőképes legyen a produkció. Semmi kétség, az „EX”-Terminálosoknak ezúttal is sikerült.
Nyugodjanak békében!
Embert próbáló feladat három órán keresztül koncentrálni Arany János Hamlet-fordítására, főleg ha díszlet sincs, így csupán a hangzó szöveg és a színészi játék marad. A Hevesi Sándor Színház botrányoktól sem mentes Hamlet-előadására mégis érdemes odafigyelni.
Sade márki meztelen igazsága
Donatien Alphonse François de Sade a XVIII. század első felében született, de munkásságának a mai napig példa nélküli a hatása. Ez nem csupán az emberek erkölcsi érzékével, de a tudományokkal kapcsolatban is megmutatkozik, valamint kitűnő alapanyagot szolgáltat a művészetek számára. Doug Wright színdarabja – melyből Philip Kaufman 2000-es filmje is készült – mondhatni zavarba ejtő közelségbe hozza a libertinus filozófust.
91   92   93   94   95   96   97   98   99 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés