zene
2025. 12. 29.
„A Megváltó megváltatott”, énekli Berlioz karácsonyi oratóriumának epilógusában, a gyermek Jézus egyiptomi megmenekülését követően az elbeszélő. A Nemzeti Filharmonikusok december 17-i előadása az átszellemült megváltásig nem, legfeljebb bágyadt révületig jut el a Krisztus gyermekkorával.
2025. 12. 14.
Munkatársunk Sándor László zeneszerzőt kérdezte annak kapcsán, hogy egy igen rangos fesztivál zeneszerzőversenyét nyerte meg.
2025. 12. 12.
A „csendes zajként” leírt, experimentális poszt-folk világa a tőle megszokott finom, rétegzett formában bontakozott ki. A víz motívuma – Meggyesházi Éda munkájának állandóan visszatérő, egyszerre örök és változó kérdése – átszőtte a dalok hangulatát. A koncerten vele játszott Jakab Péter gitáron, valamint Király Márton dobon.
2025. 12. 05.
Az ausztrál Tame Impala ötödik nagylemeze, a Deadbeat Kevin Parker tánc- és elektronikus zenei kísérleteinek gyűjteménye. Hiába a kreatív ambíció, az album sokkal inkább felejthető és visszafogott, mint a korábbi mesterművek. Bár akadnak ragyogó pillanatok, a lemez összességében nem képes visszahozni azt a varázslatot, amiért a rajongók a pszichedelikus rockban szerették a projekt alkotásait.
2025. 11. 30.
„Feltételezésem szerint a zene elsődleges és talán lényegi része a ritmus; valószínűleg régebbi a dallamnál és a harmóniánál; titkon igen nagyra becsülöm ezt az elemet” – ezt Olivier Messiaen mondta, akinek szerzeményeiben ez az elem többnyire elenyésző szerepet tölt be. Ám ő is érzékelte a tágabb zenei közegben zajló folyamatokat: a 20. század folyamán a modern művészetben, így a zenében is meghatározóvá vált az alkotóelemekre és eljárásokra, a saját médiumokra és közegekre irányuló figyelem.
2025. 11. 30.
A cím nem csak a Nemzeti Filharmonikusok Nabucco-előadásának kimagasló színvonalára reflektál, hanem a kritikus faramuci helyzetére is, amikor akusztikailag korántsem előnyös helyzetből kénytelen végignézni egy koncertet.
2025. 11. 28.
Különös klasszicizálás vonult végig a Musikverein november 19-i koncertjének műsorán. A Bécsi Szimfonikusok és Marie Jacquot hangversenyén a letisztulás folyamata a klasszicizálás alig ismert, progresszív oldalát mutatta meg. Az est fellépői a romantika felől visszatekintő, és a klasszicizmussal előremutató műsor kapcsolati ritmusát kitűnően metrizálták az előadói gyakorlat minden szabályszerűségével és szabadságával együtt.
2025. 11. 17.
Az előző beszélgetésben a Lineaments II. volt a kiindulópont, ám számos téma érintetlenül maradt: a hangok mögötti érzéki emlékezet, a színek és ízekként ható hangzásélmények, a hangszerelés testi dimenziói, valamint azok a személyes tapasztalatok, amelyek egy-egy kompozíció mélyrétegeit formálják. A folytatás most ezekre a rejtve maradt vonalakra irányítja a figyelmet – a szinesztézia zenei szerepétől a távoli tájakon átélt hangélményekig, Hanoi hajnalaitól a stúdiócsendben megszülető rezdülésekig. A történet a Trấn Quốc templom csendes reggeleinél indul, ahol a hangok előbb a légzés ritmusában, majd a kompozíciók mélyében találtak új formát.
2025. 11. 14.
Mozart előtt és után: az Orfeo Zenekar Michael Haydn és Antonio Salieri Requiemjeit halottak napja alkalmából műsorra tűző koncertjéhez nem használt ugyan ilyen hatásvadász reklámot, de nehéz nem látni a bécsi klasszikusok zsenijének árnyát a két mester műve között.
2025. 11. 08.
Uppsala nem is olyan kisváros mintegy kétszázötvenezer lakossal, de operaépülete és társulata nincs. Ez azonban nem lehet akadály egy egyetemi és kultúrvárosban, hiszen csodás, klasszikus épületekben nem szűkölködik. Például az Uppsalai Egyetem főépületének aulája pompás teret adhat egy olyan klasszikus operának, mint Mozart Così fan tuttéja.
