bezár
 

zene / előadás

Elkülönített lélekvilágok
Elkülönített lélekvilágok
Az UMZE Kamaraegyüttes az az 1911-ben alapított Új Magyar Zene Egyesület céljainak megfelelően kortárs kamarazenét játszik, változó összeállításban. Az elmúlt évszázadban az együttes zenekara többször megszűnt vagy átalakult. Mai formájában az Amadinda Ütőegyüttest is alapító Rácz Zoltán hívta életre. Művészeti vezetője ma Vajda Gergely. Az együttes az Artisjus támogatásával járja az országot, a kortárs zene megismertetését tűzve ki feladatául. Workshopokat és koncerteket tartanak olyan városokban, ahol a zeneoktatás több szinten jelen van. A zenekar ma már nemcsak magyar szerzőktől játszik, ám a 2023-as turnén csak magyar zeneszerzők műveit mutatta be. Én a pécsi koncertet hallgattam meg. 
Hellén kantáta némi véletlennel
Hellén kantáta némi véletlennel
Hellén kantáta címmel tartottak kortárs zenei koncertet szeptember 16-án Pécsen a Cella Septichorában, vagy ahogyan a sokan ismerik: a földalatti városban. A találó cím nemcsak az est egyik darabjának a címe, hordoz magában bizonyos szürreális kettősséget: a hellén jelzővel az ókorra, a kantáta műformával pedig a barokk korra utal. A műsoron Szécsi Lőrinc, a mindössze harmincéves zeneszerző három műve keretezte Dukay Barnabás két kompozícióját. Az esten az ország két legismertebb kamaraénekese, Rajk Judit és Kéringer László énekelt, Krulik Eszter  brácsán, Sz. Tóth Ágnes pedig fuvolán működött közre.
Laurie Anderson és a Sex Mob Budapesten
Laurie Anderson és a Sex Mob Budapesten
Laurie Anderson több mint fél évszázadot átölelő munkássága valahol a zene, a performansz és a költészet határterületein mozog. Ő az avantgárd populáris zene talán legfontosabb élő alakja, aki előadásaiban és szövegeiben gyakran reflektál társadalmi kérdésekre. Június 13-án a Magyar zene Házában volt az ötödik fellépése Magyarországon. Ezúttal a Sex Mob, amerikai avantgárd jazz-zenekar kísérte, amelyet 1995-ben alapított Steven Bernstein, eredetileg azért, hogy gyakorolhassa a slide-trombita játékát. A kísérlet túl jól sikerült, és a zenekar tagjai (Steven Bernstein trombitás, Briggan Krauss szaxofonos, Tony Scherr nagybőgős és basszusgitáros, valamint Kenny Wollesen dobos) a New York-i Downtown School megkerülhetetlen alakjaivá váltak. Magyarországon kétszer is felléptek, 2010-ben a Gödörben, 2016-ban pedig az A38-on.
Rongyszőnyeg darabok
Rongyszőnyeg darabok
Úgy gondoltam, kihagyom a Ligeti-centenárium koncertjeit, több okból is. Egyrészt nekem – mint tőle segítséget, mintát és példát kapó pályatársnak – még túl közeli a jelenléte. A halála óta eltelt 17 év alatt nem tudtam elszakadni a személyétől annyira, hogy az lehetővé tenné a műveinek objektív hallgatását. Vannak munkái, melyek iránymutatók számomra, és vannak, melyeket nem, vagy nehezen tudtam megközelíteni. Nem minden művét értem. Szerteágazó, és ezért számomra kissé követhetetlen műveltsége, enciklopédikussága is riaszt műveinek befogadásakor. Másrészt pedig nagyon zavar az a mai gyakorlat, hogy egy-egy zeneszerző jubileumán feldolgozhatatlan koncentrációban jelennek meg annak művei, ugyanakkor a hétköznapokon a játszottsága külön felfedezési készségeket igényelnek. 
A Vulgar Display of Pantera
A Vulgar Display of Pantera
„For the fans. For the brothers. For legacy.” E hívószavakkal indult útjára a kilencvenes évek talán legnagyobb hatású, elsöprő erejű metálzenekarának – jobb szó híján – utódalakulata Phil Anselmo énekessel, Rex Brown bőgőssel, valamint a néhai Abbott-fivérek helyén Zakk Wylde gitárossal és Charlie Benante dobossal. A két felkért vendégzenészt aligha szükséges bemutatni a műfaj rajongóinak, ráadásul Zakk mindig is a pozíció várományosa volt abban az esetben, ha a Panterát akitivizálnák valamilyen formában. Hozzá képest az Anthrax ütősének bejelentése néhány hónappal ezelőtt némi meglepetést keltett, és sokan felvonták a szemöldöküket; a koncertkörút eddigi állomásain nyújtott teljesítménye azonban láthatóan eloszlatta a kételyeket a személyével kapcsolatban.
Cukormáz nélkül
Cukormáz nélkül
A Rózsalovag szimbolikus mű a Holland Nemzeti Opera történetében: 1965-ben e Strauss-operával nyitotta meg kapuit az operaház (akkor még a Stadsschouwburg, és nem a Stopera épületében), Jan Philipp Gloger rendezése 2015-ben a társulat 50 éves fennállásának évfordulójára készült. A nagy sikerű produkció most csaknem egy évtized múltán került újra az operaház színpadára, új szereposztással és új zenei igazgatóval az élen, de eredeti dicsfényéből mit sem veszítve.
A jövő hatása a múltra
A jövő hatása a múltra
Palojtay János alig több mint egy évtizede rendkívüli jelensége a hazai koncertéletnek. Szokták őt az új zongorista generáció egyik legjelentősebb tagjának is nevezni. Különleges improvizációs készsége, a lenézett zenei műfajok irányába forduló érdeklődése még a kortársai közt is egyedivé teszi. Május 18-án hallgattam meg a Zeneakadémia Solti Györgyről elnevezett termében, telt házban. 
A végítélettől a sarki kocsmáig
A végítélettől a sarki kocsmáig
Tömény sötétség, posztapokaliptikus jelenetek a kivetítőn, miközben szól a Comfortably Numb tavaly újragondolt verziója. A színpad is üres, csak egy feketébe öltözött, nyúlánk alak látszik, ahogy áll és nézi a videoklipet. Majd ő is elsötétül.  A mélyebbre és lassabbra hangolt Pink Floyd-klasszikusban a vihar hangjaiba elnyújtott női kiáltás vegyül: “Nooooooo!”.
A pillanatnyi boldogság fenntartása
A pillanatnyi boldogság fenntartása
A Quartet L'azz  csoport nemrég alakult Pécsen, így viszonylag ismeretlen formáció. Ám szót érdemelnek, az elmélyült zenei hozzáállásuk, valamint a korszellemnek megfelelő,  de nem tipikus  interpretációs gyakorlatuk miatt.  Május elején kétszer is meghallgattam őket, a fotókat a hatodikai – a pécsi Rózsakertben készült – koncerten exponáltam. 
Hallás-dekolonizációra fel!
Hallás-dekolonizációra fel!
Március 11-én a Decolonize Your Mind Society formáció lemezbemutató koncertet és csoportos szinesztézia élményt  tartott a Magyar Zene Házában.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés