bezár
 

zene

2023. 05. 08.
A pillanatnyi boldogság fenntartása
A pécsi Quartet L'azz formációról
Tartalom értékelése (11 vélemény alapján):
A Quartet L'azz  csoport nemrég alakult Pécsen, így viszonylag ismeretlen formáció. Ám szót érdemelnek, az elmélyült zenei hozzáállásuk, valamint a korszellemnek megfelelő,  de nem tipikus  interpretációs gyakorlatuk miatt.  Május elején kétszer is meghallgattam őket, a fotókat a hatodikai – a pécsi Rózsakertben készült – koncerten exponáltam. 

Ajtai Péter írja itt,  hogy “Budapesten kétfajta csoportosulás jellemző a kreatív zenei szcénában, ezeket elemezhetjük Isaiah Berlin pozitív és negatív szabadság fogalma mentén. Előbbi a saját kezébe kívánja venni a zenei döntéseket, utóbbi pedig korlátozni kívánja a hatalmat mint olyat. Az egyik esetben karizmatikus zenekarvezetők körüli csoportosulásról beszélhetünk, akik maguk hoznak döntéseket – ezt a közeget nevezhetjük így a pozitív szabadság megtestesülésének is. A körülbelül a 2010-es évek óta aktív kreatív zenei generáció máshogyan strukturálódik, jellemző létmódja a kollektíva. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a közeg a negatív szabadság elve mentén formálódik.”

Vidéken annyival más a helyzet,  hogy a lokalitásnak komoly előnyei vannak: a szűkebb, így lelkesebb közönség, a hasonló gazdasági helyzetből adódó kiszámíthatóság, és a polarizálatlan konkurencia. A pécsi Quartet L'azz együttes feltétlenül kollektíva, ám nem úgy szerveződik, ahogy a free jazz műfajban működő  AMP, a Dzsindzsa, a Less Is More Trio, a Best Bad Tripvagy a BIO. A Quartet L'azz  elsősorban sztenderdeket játszik azokat fejleszti, abból indul ki. Csinálnak újat is, azt is a sztenderdek mentén. Különösen a vokális sztenderdeknél megszokott az egy előadó dizőz, aki a Mahalia Jackson, Ella Fitzgerald, nyomán fejlődik, és a háttérzenekar őt szolgálja ki. Ám a Quartet L'azz esetében nem egészen így van. A vokális frontember Wéber Anita. Csak névrokonom, de természetesen a neve miatt is felfigyeltem már rá. Klasszikusan képzett zenész, hivatásos énekkar tagja, aki igen komoly energiákat fektet a jazz művelésébe. Ugyanakkor nem tolja előtérbe magát, időnként diszkréten félrevonul – mit félrevonul: kilibben – a színpadról, hogy az őt kísérő zenészek is érvényesülni tudjanak. Az így trióvá vált kvartett, pedig megtartja a szóló-tutti váltakozásokat, mint bevett koncertező formát. Ám a szólók rövidek, a hangsúly a tuttikon van. A tuttiból szólóba vezető szakaszok nem egyformák, nem olyanok, amilyenek a jazz koncertekre járók elvárásait követik,  nem egy és ugyanaz az útvonal, amit két irányban lehet csak bejárni: szólóból tuttiba, és tuttiból szólóba. A Quartet L'azz esetében van egy harmadik utas megoldás: a frontember énekszólammá válik. Noha Wéber Anita tisztán és érthetően artikulál, amivel magára tudná tolni a szólószerepet, agogikája nem az már említett dívák búgó hangszínét mímeli, pedig a vokális adottságai révén megtehetné. Nem telepszik rá a hangzásra, hanem visszafogottan,  néha kifejezetten ernyedten énekel, miközben gesztusaival felhívja a figyelmet a mögötte lévő igen rutinos kollégáira, akik élnek is a lehetőséggel, de vissza nem élnek vele sosem. A formációban nincs direkt dallamhangszer. Az énekesnőt Baksa Péter bőgőn, Krommer Balázs dobon, és Végvári Zoltán  zongorán segíti. Persze szólóznak, ám ezt is példamutató altruizmussal teszik. Baksa Péter például nem ügyel arra, hogy hangszerből agyon vibrált hangokat csaljon elő, Végvári Zoltán sem viszi túlzásba a frazeálást az érzékeny dinamikájú hangszerén, ugyanakkor nagyon változatosan bánik egyfajta monódikus akkord-dallam  improvizációval. A zenészek célja inkább a jókedv, a pillanatnyi boldogság fenntartása. Krommer Balázs viszont differenciáltan dobol, a szólóhelyzeteket leginkább ő használja ki. A kvartett formai érzékenységére jellemző, hogy minden szám kap a végére egy befejező gesztust, nincsenek trehány abbahagyások, vagy még a világsztároktól is eltűrt fegyelmezetlen hangszeres tépelődések.

Együttjáték van, már-már a kamarazenélés szintjén. A Quartet L'azz ismert sztenderdek, afro-karibi és dél-amerikai zenék mellett keresi ezek továbbgondolását, így az énekes nélküli trió bemutatott néhány számomra teljesen ismeretlen műfolyamot is. Olyannyira folytatni tudták a szvinges hangulatot, hogy kíváncsian várom, mit fognak csinálni a későbbiekben. Talán maguk is alkotnak saját zenét. Elképzeltem, hogy esetleg a fiatal énekes is kap lehetőséget egy új műben, vagy folyamatban. Mondjuk egy magyar költő szövegével. Nagyon ebbe az irányba biztatnám őket, mert akkor megrendülhet tőlük a hazai jazz-színtér.

nyomtat

Szerzők

-- Weber Kristóf --

Zeneszerző és muzikográfus vagyok. Különféle szöveges műfajokban írok, emellett a PTE Művészeti Karán oktatok. Hobbim az idiómák gyűjtése. Zeneműveim kottái a Petrucci online kottatárban elérhetők. Szoktam fotózni is.


További írások a rovatból

Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
A 180-as Csoport című kötet bemutatója
Schubert NOW bejátszókoncert a BMC-ben

Más művészeti ágakról

irodalom

Závada Péter: A muréna mozgása, Jelenkor, Budapest, 2023.
Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés