zene / előadás
2024. 05. 26.
A „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” című sorozat 2008-ban, Dave Douglas amerikai trombitás kvintettjének fellépésével indult, és a mai napig folytatódik annak ellenére, hogy nem oly rég még a klub bezárásának híre járta be a média magyar jazzélettel foglalkozó részét. Oz Noy teljes joggal nevezhető világsztárnak, annak ellenére, hogy magyar jazz körökben minden bizonnyal kevésbé ismert előadó, mint Pat Metheny, John Scofield vagy akár Jonathan Kreisberg gitárosok, ám számos vezető hangszergyártó képviselőjeként, és mert olyan blues- és rocksztárokkal is fellépett, mint Joe Bonamassa, Robben Ford és Dweezil Zappa, sokak figyelmére tarthat számot a fellépése. Mindezt alátámasztotta, hogy a kedd esti időpont, valamint a párhuzamosan zajló JazzFest Budapest eseményei ellenére telt ház volt a jazzklubban.
2024. 05. 17.
Mindenekelőtt bevallom: ennek az előadásnak a főpróbáját láttam. Mégis merem publikálni az alábbi reflexiót, ugyanis már a ott kiderült, hogy rendkívüli processzus résztvevője vagyok. Az előadás kezdetére olyan mértékű tömeg érkezett, hogy nem mertem megkockáztatni egy lehetséges vércukor-ingadozásos rosszullétet: a szűk nézőtéren megzavartam volna mások örömét.
2024. 04. 08.
Április 3-án tartotta a Platon Karataev együttes a szakmai premier vetítését a Magyar Zene Házában található hangdómban. Az eseményen 4 dalt hallgathattunk meg a készülő Napkötöző című albumról, hozzá tartozó 3D-s vetítéssel. A közönség számára ugyanezt a programot este tartották meg két egymást követő, teltházas időpontban.
2024. 04. 03.
2024. március 22-én az Opus Jazz Clubban teltház előtt adott koncertet a mikrotonális pszichedelikus jazzt játszó Decolonize Your Mind Society.
2024. 03. 23.
2024. március 17-én jelent meg az Eszelős Meszelős Légbegyökerezve című bakelitje, és streamingelhető, illetve letölthető fájljai, amelynek bemutató koncertjét másnap tartották a pécsi Szabadkikötő koncerttermében.
2024. 02. 14.
A Prae és a Periszkóp Rádió ismertető sorozatot készít Rejtőzködő hangfelvételek címmel olyan koncertek felvételeiről és lemezekről, melyek – véleményünk szerint – nagyobb nyilvánosságot érdemelnének. Legutóbb Mihalicza Csenge első önálló szerzői estjének hangfelvételét hallgatta meg munkatársunk: Weber Kristóf.
2023. 11. 29.
Pécsett a közeljövőben felsőfokon is elkezdődik a jazz oktatása. Ehhez kapcsolódóan rendezte meg a PTE Művészeti Karának zenei intézete a Pécsi Jazz Napokat. A rendezvény keretében konferencia, workshop és koncertbemutatók követték egymást. Én a négy koncerten jártam.
2023. 11. 23.
Este háromnegyed nyolc, lassan megtelik a Fesztivál Színház nézőtere. Arra szövetkeztünk ma a hét zenésszel, hogy ők eljátsszák, mi pedig meghallgassuk a A Once Around The Room című, ECM által megjelentetett emlékalbum anyagát, amelyet a legendás amerikai jazzdobos, Paul Motian tiszteletére készítettek. Az, hogy ilyen sokan eljöttek, talán nem is elsősorban a lemeznek szól, hanem annak, hogy a fellépő zenészek mindegyike „világsztár”– tán a basszusgitáros Anders Christensen kivételével, akihez viszont engem egy meghatározó személyes emlék fűz, amit kifejtek majd –, amennyiben ez a fogalom értelmezhető a jazz közegében. Talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a kortárs jazz meghatározó és kiemelkedő képviselői.
2023. 11. 14.
A 2007-ben alakult Bélaműhely eredetileg hulladék tárgyak zenei újrahasznosítását tűzte ki célul. Jelenlegi tagjai - Iszlai Renáta, Szász Dániel, Horváth Richárd, Molnár Bence, Szegő Dávid, Hencz Kornél, és Rimóczi István - ma is reciklikus szemlélet alapján készítenek egyedi hangszereket, és hangkeltő eszközöket. Ezeket különbző kísérletező programok keretében mutatják be. Ilyen program a pedagógiai jellegű Karmesterjáték, ahol a csoport sajátos elnevezésű találmámyait, többek között a biciklidobot, a gettómarimbulát, hangburgert, slagszaxofont, technóteknőt ismertetik meg az érdeklődőkkel. Nemcsak fiatalokkal: olyan kísérletező kedvű idősebbeket is szívesen látnak, amilyen én vagyok. Az Alliance Francasise-zel közösen szervezett pécsi koncertjükön jártam.
2023. 11. 07.
Húsz perc. Ennyiért ül 1400 néző a Berlini Állami Operaházban egy őszi estén – nem azért, mert Strauss Elektrájának fennmaradó másfél órája egyébként hidegen hagyja a nagyközönséget, vagy mert Patrice Chéreau megrázó rendezéséből ennyi lenne csak megtekintésre érdemes. Ez a húsz perc Klytämnestra egyetlen jelenete: most Waltraud Meier utolsó színpadi fellépésének időtartama, az egész októberi Elektra-széria létértelme, mellyel az énekesnő egyben az épp tíz éve elhunyt Chéreau előtt is tiszteleg.
