zene / előadás
2016. 03. 16.
Amikor Brian May 30 évvel ezelőtt Budapesten lépett fel a Queen-nel, Kerry Ellis éppen 7 éves volt, most viszont a legtermészetesebbnek tűnt, hogy egymás mellett ülve énekeltek a One Voice turné gyertyafényes-giccses színpadán. Hogy ez jó vagy baj, majd az utókor eldönti.
2016. 03. 12.
Mi sem mutatja jobban, hogy szükség van színvonalas alternatív zenekarokra, minthogy hétköznap is lazán megtelik a hajó koncertterme emberekkel. Ismert értelmiségiek, művészek, egyetemisták, fiatalok, kevésbé fiatalok és idősek egyaránt kíváncsiak voltak Szentpétervár legrégibb és legnevesebb underground kultuszzenekarára, a N.O.M.-ra és a drMáriás vezette Tudósokra.
2016. 03. 11.
Lehet-e egy ötvenéves zenekar több mint a saját múzeumi képmása? Akar-e még bármit Klaus Meine és Rudolf Schenker egy újabb koncerttől? Van-e még a lámpaláznak akár csak leghalványabb jele a backstage-ben? Szóval van-e még kraft ezekben a skorpiókban, legalább annyi, hogy felidézzék a régi áramütésszerű csípést, amivel – százezrek mellett – engem is elindítottak a rockzene felfedezésének útján?
2016. 03. 08.
„I can be so strong / Like a lion on a mission / I can do no wrong / I can fight day and night / That`s my decision…” Nem nagyon kell hozzá tudni angolul. Rossz, rossz, so bad ez.
2016. 03. 06.
Minden jegy elkelt, sőt talán többen is vagyunk, mint ahány embert elbírna a hajó. Elsüllyedni persze nem fog, de a ruhatárnál áll a sor, és még a koncertterem előtt is, pedig az is régen megtelt már. Tolakodni kell tehát, földbe gyökerezett lábakra lépni, szorosan egymáshoz préselődő testek között utat törni. Nagy nehezen eljutok a pulthoz, kezemben sörrel hallgatom tovább a koncertet, a mögöttem álló hústorony orrlyukaiból kifelé áradó levegő kis híján gyökerestől tépi ki fejbőrömből a hajszálaimat. Az arcokat meg a húszéves ColorStar tépi le.
2016. 02. 27.
Nyilván nem vagyok egyedül, amikor – némiképp Huizinga, főként pedig Gadamer nyomán – úgy vélem, hogy a művészet, és különösen a zene lényegi eleme a játék. A kérdés inkább az, hogy hol és mikor kezdődik a játék?
2016. 02. 24.
Izgalmas dolog a zeneszerzők befogadástörténete, ahogy jelentős nemzetközi siker közben-után egyre gyakrabban bukkannak fel a műveik a pódiumokon, majd szép lassan, komótosan megjelennek ők maguk is, személyesen. Ahogy árad a hozsanna és elfoglalják helyüket a nemzeti panteonban...
2016. 02. 23.
A KisHallban a kishalak, a NagyHallban a nagyhalak úsznak. Így megy ez nagyjából azóta, hogy a Gödörből Akvárium lett. A Biorobot, úgy látszik, kishal, vagy legalábbis ezen az estén akad egy nála nagyobb. Nem is lenne ezzel semmi gond, olyan zenekar koncertjére igyekszünk éppen, amit megelőzött a híre, és ez a bizonyos hír nem is terjedt el olyan széles körben. De azért mégiscsak ott van az a lelkes rajongótábor, melynek tagjai – a halas képeknél maradva – úgy festenek éppen, mint heringek a konzervdobozban.
2016. 02. 03.
Újabban sokat dicsértem a PFZ-t és utálom ismételni magam, ám ezúttal olyan zenei élményben volt részem, hogy bárhogy is ódzkodom tőle: nem maradt más választásom. Kompenzálásként kulturális különbségekről meg überelésről is szó lesz írásomban.
2016. 02. 01.
Ha az ember elkezd koncertre járni, hozzászokik a csúszásokhoz. Egy idő után be is kalkulálja őket, és képes akár másfél órát késni – a zenekarok ilyenkor persze (majdnem) pontosan kezdenek. Ez az este kivételesen szerencsésen alakul késésileg: sikerül összehangolnunk saját pontatlanságunkat a fellépőkével, méghozzá összebeszélés nélkül. A Kuplung viszont a csütörtök esti időpontnak megfelelően, vagy annak ellenére (a budapesti klubok életében a csütörtök már majdnem péntek) szinte kong az ürességtől.
